Várandósság alatti érzelmek: mi történik veled trimeszterről trimeszterre? Te is érezted már a várandósság alatt mintha egy hullámvasútra ültettek volna fel az érzelmeid? Ez természetes, hiszen a hormonok dolgoznak, a kismama pedig ki van téve azok kénye-kedvének. Ám nem csak a hormonok miatt lehet valaki sírósabb, érzékenyebb, ingerültebb, felszabadultabb a várandóssága alatt. Ugyan az érzelmi kitettség nagy százalékban ezek számlájára írható, emellett bőven vannak okok, amik előhozzák az érzelmek garmadáját egy leendő édesanyában. Markó Júlia írása.
Ezek az érzések trimeszterenként és egyénenként különböznek, ahogy a várandósság sem lehet egyforma két nő számára. De mik is ezek az érzések, és hogyan jelennek meg a várandósság alatt?
Az első trimeszterre jellemző a legnagyobb érzelmi kitettség, az intenzív megélések, hiszen, egyrészt kiderül maga a várandósság, ami örömmel, aggodalommal, félelemmel, bizonytalansággal járhat, attól függően, hogy a kismama milyen élethelyzetben szerzett tudomást állapotáról. Másrészt, főleg az első gyermeküket váró nőknél megfogalmazódnak olyan kérdések, mint például; jó anya leszek-e, nekem való az anyaság, képes vagyok-e rá.
A legjellemzőbb érzelem ebben a szakaszban a bizonytalanság, mivel új fejezet kezdődik meg egy nő életében, anya lesz. Ez óriási változás, főleg akkor, amikor a családba az első gyermek érkezik majd. Sok dolog foglalkoztathatja a leendő édesanyát, rengeteg kérdés merül fel a várandósság elején, amikre választ szeretne kapni, fel akar készülni.
Fontos, hogy bár rengeteg minden kavarog ilyenkor egy nő fejében, tisztába kerüljön saját gondolataival és helyzetével, hogy érzelmileg is a helyén tudja kezelni az új kis jövevény érkezését, és a saját testében bekövetkező változásokat.
Írd le az érzést! - Ne csak megfogalmazd, konkrétan írd is le egy papírra, mert azzal, hogy gondolunk rá, leírjuk, látjuk, helyet és elfogadást teremtünk, ami segít abban is, hogy aztán megtaláljuk a nekünk való módszert a megoldásra.
Mire van szükséged? - Egy kis pihenésre? Egy sétára? Egy ölelésre? Pár perc csendre? Mondd ki hangosan! Az emberek majdnem 40%-ának nehézséget okoz egy egyszerű szükséglet kimondása és inkább alkalmazkodnak a környezetükhöz. Bátran vállald fel, mire van szükséged!
Keress kapcsolódást másokkal! - Nem vagy egyedül, rengeteg kismama átéli ugyan azokat a dolgokat. Csoportban könnyebb és felszabadítóbb megküzdeni a nehezebb érzésekkel is. Ha nagyon elveszettnek érzed magad, kérj szakmai segítséget!
A második trimeszter már egy felszabadultabb időszak a legtöbb kismama számára, mivel ekkor még nem, vagy csak alig látszik a pocak, a mozgásban még nincsenek annyira korlátozva, és a kezdeti, első trimeszterre jellemző rosszullétek is elmúlnak, vagy csillapodnak.
Ebben a néhány hónapban az izgatottság jellemzi leginkább a kismamák lelki világát, hiszen már fel lehet vállalni a várandósságot, egyre jobban kirajzolódik a pocaklakó az ultrahang vizsgálatok során, és akár, ha a szülők tudni szeretnék, a pici neme is kiderülhet, bár ennek kapcsán is megosztóak lehetnek a reakciók mindkét szülő részéről. Így ebben a kérdésben is sokféle skálán mozoghatnak az érzéseik.
Ebben a trimeszterben van a leendő anyuka fizikálisan és hormonálisan is a maximumon, ami egyfajta felszabadultságot is eredményez, mivel még „messze” van a baba érkezése, és még mindent kényelmesen meg tud csinálni. Erre az időszakra jellemző a párok között a még szoros testi kapcsolat, a testi és szexuális értelemben vett kívánósság, ilyenkor virulnak ki igazán a kismamák. Ám egy nő számára ez a legelfogultabb időszak is, hiszen ő van napi kontaktusban a növekvő magzattal, ő érzi a mozgásokat, változásokat és lehet, hogy az ezekkel járó érzéseket, gondolatokat nem mindig képes átadni a környezetének, ami félreértésekre adhat okot. Ezért is fontos a párral, családdal, rokonokkal való megfelelő kommunikáció és főleg a leendő édesapa aktív bevonása a folyamatokba. Legyen szó az ultrahangról vagy a növekvő gyerkőccel való interakciókról. Ez mind a magzatnak, mind pedig az édesanyának fontos lehet.
A második trimeszterben már felmerülnek érzések, kérdések a munkahellyel kapcsolatban is, amit a kismamának tisztáznia kell. Érezhet szorongást, aggódást, félelmet, örömöt, és ez mind teljesen normális, hiszen munkahely függő, hol, mit fognak reagálni és melyik munkaadó milyen módon áll hozzá egy várandósság bejelentéséhez. Az érzéseket nagyban befolyásolja, hogyan érzi, érezte magát a kismama a munkahelyén, a jövőben tervezi-e újra felvenni a munkát vagy inkább váltana a gyermek megszületése után és természetesen nagyban szerepet játszik az is, hogy egy teljesen más élethelyzet alakul ki, más szerepet kell vállalni a saját és a családja életében és egy bizonyos szintig el kell engedni az addigi Énjét, hiszen változik az élet dinamikája.
Amennyiben mód van rá, érdemes kicsit tisztába kerülni ebben az időszakban saját magunkkal, az érzéseinkkel, vágyainkkal, nem csak azért, hogy megértsük, mi zajlik bennünk, hanem hogy megfelelő módon tudjunk a környezetünkkel is kommunikálni és ki tudjuk fejezni, pontosan MIT és MIÉRT érzünk. Jó módszer lehet erre a jóga, kismamatorna, tematikus klubok vagy irányított beszélgetések, esetleg szakember, coach felkeresése, mert néha a legnehezebb dolog megfogalmazni pontosan mi is van bennünk. Ez segítheti a családdal való kommunikációt is.
A harmadik trimeszterre már joggal mondhatja a leendő anyuka, hogy egy „terhes” periódus. Hiszen egyre nagyobb a pocakja, adott esetben megterhelőbb a mozgás is, ismét előfordulhat aluszékonyság, fáradtság, visszatérhetnek az első trimeszter panaszai is. Az érzelmek szempontjából elmondható, hogy ez a türelmetlenség fázisa, előtérbe kerül a „legyen már vége” érzet, hiszen a várandósság finisében már leginkább a babával való találkozást várjuk nagyon és azt, hogy letehessük a „terhet”.
Az aggodalom is előtérbe kerül, mivel el kell kezdeni a felkészülést a kórházi tartózkodásra, magára a szülésélményre. Ez egy félelmekkel teli, ám mégis izgatott lelkiállapot. Ha a kismama elkezdett tudatosan tenni a testi és lelki jóllétéért (pl.: jóga, torna, meditáció), azt érdemes ebben a trimeszterben is folytatni, amíg jól esik és nem megterhelő vagy fárasztó. A lelki felkészülést előtérbe helyezném, hiszen fontos, hogy tudatosan készüljön az anyuka a szülésre. Lehetőség szerint érdemes minél több információt összegyűjteni, legyen az a kelengyelista, a kórházi telefonszámok, szülési terv megírása. Minél inkább felkészültnek érzi magát a kismama, annál nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és kevésbé érzi bizonytalannak a helyzetet. Ám sosem lehet teljesen felkészülni mindenre, és ez így van jól. Az érzelmi rugalmasság fontos, mert hiába ragaszkodunk például a természetes szüléshez, ha valamilyen oknál fogva mégis császármetszéssel jön világra a baba, ami legtöbbször az édesanyán kívül álló okok miatt következik be. Érdemes lehet ezekről beszélgetni a párral, családdal, akár kismama klubba menni, érezni, hogy nem vagyunk egyedül!
Sok leendő anyuka vegyes érzelmekkel várja a „Nagy Bumm – Anya lettem” állapotot. Van, akinél az első pillanatban megérkezik a „szerelem első látásra” a gyermek iránt, másoknál ez néhány napot, akár hetet is igénybe vehet. Ezzel minden rendben, hiszen egy természetes krízis állapoton – mert valljuk be a gyermekszülés egy normatív krízis a nők életében - ment át, nem várható el, hogy mindent rózsaszínben lásson és érezzen. Alkalmazkodni kell egy más élethelyzethez, egy új kis emberhez, ami érzelmileg megterhelő is lehet.
Essen szó a negyedik trimeszterről is, mert az érzelmek kavalkádja nem ér véget a gyermek megszületésével. Inkább csak akkor kezdődik igazán. Ahogy magára a szülésre, a szülés utáni gyermekágyas időszakra is fel lehet készülni. Itt is fontos az információgyűjtés és a kommunikáció, főleg az édesanya és édesapa között. Érzelmileg ez az időszak azért lehet kaotikus, mert az anyuka próbál felépülni a szülésélményből, kapcsolódni a babával, nem elveszni a teendők között, és akár kimondja, akár nem, megfelelni a környezetének. Ez még egy ideális napon, egy egyszerű felnőtt embernek is tud gondokat okozni. Ezért érdemes az első 6 hetet vagy többet, arra fordítani, hogy mind fizikailag, mind pedig lelkileg pihenni tudjon az anyuka, elkerülve ezzel egy esetleges szülés utáni depresszív időszakot.
Ahogy a harmadik trimeszteri készülődésben említettem, úgy itt is helyén való, minél inkább úgy érzi az anyuka, hogy fel van készülve, annál nyugodtabb és így több időt tud pihenéssel tölteni és egy magabiztosabb lelkiállapotot eredményez a tudat, hogy mi következik, mire lehet számítani. Teljesen felkészülni így sem lehet, és nem is érdemes foggal-körömmel ragaszkodni a tervekhez, érdemes hagyni valamennyi rugalmasságot, beletörődést.
A gyermek születése után az anyukának meg kell küzdenie a mindennapi konfrontálódásokkal is a családjában, környezetében. Előfordulnak véleménykülönbségek, kisebb viták egy-egy témában. Ha tudjuk, hogy milyen életet szeretnénk magunknak és a gyermeknek, azt érdemes lehet megbeszélni a környezetünkkel, kommunikálni az elképzeléseinket, így elkerülve az esetleges vitákat. Ha a kismama már foglalkozott korábban önismerettel és tudja az esetleges családi mintázatait, vagy ismeri azokat az „otthonról hozott” viselkedési formákat, amiket szeretne beépíteni vagy elkerülni a saját személyiségében, az szintén megkönnyítheti a szülés utáni életre való felkészülést.
Fontos, hogy tudja az anyuka megfogalmazni, mit szeretne és azt érthetően átadni a környezetének. Megtalálni a saját válaszait, meghallani a saját BELSŐ HANG-ját. Mert olyan világban élünk, ahol rengeteg információ vesz minket körül, sokszor teljesen ellentétes megnyilvánulásokkal. Ha olvasott szakkönyveket vagy nézett videókat, érdemes kivenni belőlük azokat a mondatokat, értékeket, amik az anyai, családi elképzeléssel is megegyeznek és azokat vinni magukkal, a többit pedig meghagyni másoknak. A megfelelni vágyásból adódóan, sok anyuka beleesik abba a szituációba, hogy mindent ki akar próbálni, még akkor is ha az külső nyomásra történik, vagy valahol mélyen érzi, az nem az ő útja. Emiatt frusztrált, fáradt, szorongó, enervált lehet. A kiegyensúlyozott és nyugodt lelkiállapot miatt érdemes először megfontolni az adott szituációról, hogy az jó-e a kismamának, jól érzi-e magát benne, és hogy tud-e vele azonosulni, biztonságban érzi-e magát benne lelkileg. Mert egy kiegyensúlyozott kisbaba mögött egy lelkileg nyugodt anyuka áll.
Összegezve a korábban leírtakat, a következőket emelném ki:
A várandósság egy komoly önismereti utazás, nem csak a kismamáknak, de a párjuknak, családjuknak, környezetüknek is. A kismama egy komoly érzelmi hullámvasútra vált jegyet, ám ezen az utazáson minden érzés releváns, mindennek helye van, legyen az öröm, szorongás, bánat, vidámság, félelem, megnyugvás. Fontos, hogy bárhol is tartunk éppen meg tudjuk fogalmazni a saját érzéseinket és szükségleteinket, hogy tisztában legyünk saját magunkkal és mindenképpen legyen meg a kommunikáció úgy saját magunkkal mint a környezetünkkel. Emellett nem szabad megfeledkezni a tudatosságról, és a rugalmasságról sem, mert ha fel vagyunk készülve, kevesebb meglepetés ér minket, és ha nem tudunk valamire hatással lenni, azt legyünk képesek elengedni.
A várandósság és a szülés egy csoda, amire csak a nők képesek. Képes vagy rá, ösztön szinten tudod mi a dolgod, csak hagyd, hogy a belső hangod súgja, mit kell tenned, és ne félj kimondani, amire igényed, szükséged van! A te várandósságod, a legjobban te tudod megfogalmazni mire van szükséged, szükségetek.
Markó Júlia