Hogy változik a gyerekek alvása az intézménybe kerülés után? - Alvástanácsadó szakértőnk válaszol

Szerző: T. Lilik Andrea csecsemő és kisgyermek alvás tanácsadó

Mi ez a nagy változás?

Induljunk a felszínről: az a gyermek, aki eddig jóformán egész nap velünk töltötte az idejét, most a nap nagy részére távol lesz tőlünk. Ez nekünk is új helyzet, hát még neki, aki eddig nem ismert mást! A napi ritmus is megváltozik, reggel időre el kell készülni, beérni, délután sietünk értük a munkából, a házimunka, a főzés, a napi teendők mind arra a néhány órára sűrűsödnek, amikor a gyermekünkkel is együtt tudunk lenni. Ha nem figyelünk, könnyen beránt a mókuskerék és egyszer csak arra eszmélünk, hogy alig töltünk minőségi időt a gyerkőcünkkel. Ez az egész most nagyon borúsnak tűnhet, de egyáltalán nem a szorongás fokozása a célom! Egy kis tudatossággal és odafigyeléssel meg lehet teremteni azt az új rutint, amiben mindenkire és mindenre jut idő.

Hogyan és miért hathat az alvásra?

Ha mélyebben vizsgáljuk a helyzetet, láthatjuk, hogy a gyermekeknek mekkora belső munkával jár ez. Az óvodai/bölcsis környezet idegen, tele új szabályokkal, zajjal, egyéb ingerekkel, ismeretlen felnőttekkel és gyerekekkel. A kicsiknek ebben az új világban kell egész nap helyt állniuk, viselkedniük, alkalmazkodniuk, ismerkedniük, miközben nincs velük az a személy, akire eddig támaszkodtak. Ez a szituáció egyrészt nagyon lefárasztja az idegrendszerüket, másrészt természetes, ha a szeparációs szorongás újból megjelenik valamilyen formában.

Teljesen normális, ha a beszoktatás alatt nehezebb az esti elalvás (de lehet, hogy épp hamarabb kidől este), több az ébredés, több jelenlétet, testkontaktust igényelnek a gyerekek. Ha eddig nem aludtunk együtt, lehet, hogy most elkezd átvándorolni csemeténk a szülői ágyba, vagy minket marasztal magánál. Ne ijedjünk meg, ha ezt tapasztaljuk, nem lesz ez örökre így. Érdemes ilyenkor inkább ebből az irányból megközelíteni a dolgot: Milyen jó, hogy álmunkban is pótolhatjuk a kimaradt közös időt. Az éjszakai együttlét és együttalvás ugyanis érzelmi és biológiai szempontból nagyon értékes része a szülő-gyermek kapcsolatnak. Egyes kutatások szerint a közös alvásnak és az éjszakai közelségnek még a nappali együttlétnél is erősebb hatása van a biztonságos kötődés megerősítésére.

Az is előfordulhat, hogy nemcsak az éjszakák változnak meg, hanem éppen ellenkezőleg: a gyermekünk a megszokottnál fáradtabb lesz délutánra. Az intézményi nap sokkal több ingert, mozgást és alkalmazkodást jelenthet, mint egy otthon töltött nap, ezért lehet, hogy este hamarabb elfárad, vagy átmenetileg újra szüksége lesz egy kis nappali pihenésre. Ezt sem szabad rögtön problémának tekinteni, egyszerűen figyeljük meg, hogyan reagál az új napirendre.

Meddig tart ez?

Nincs konkrét szám arra, hogy mennyi ideig tart a beszoktatás. Viszont fontos figyelembe venni, hogy a legtöbb esetben ahhoz, hogy minden téren a helyére kerüljön gyermekünkben az új élethelyzet és otthonosan kezdje érezni magát benne 2-3 hónapra is szükség lehet. Éppen ezért ne várjuk az alvástól sem, hogy néhány nap alatt rendeződjön.

Hogyan segíthetünk?

Jelenléttel. Délután dedikáljunk időt arra, hogy csak a gyermekünkkel foglalkozzunk. Óvoda után sétáljunk egy nagyot vagy célozzunk meg egy közeli parkot/maradjunk kint az udvaron. Játsszunk, nevessünk, bújjunk össze olvasni egy kicsit... teljesen mindegy, hogy mi a konkrét program, csak a gyerkőc érezze, hogy most vele vagyunk és rá figyelünk (a telefonokat tegyük el és lehetőleg ne vegyük elő ezalatt az idő alatt!). Nem az a lényeg, hogy nagy, izgalmas programokat szervezzünk, hanem hogy legyen lehetőségünk kapcsolódni és közben lerázni magunkról az aznapi zajt, feszültséget. (Ez egyébként nekünk is jó lehetőséget ad a munka-magánélet közötti mindennapi áthangolódásra.)

Mi a helyzet a nappali alvással?

Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy ha csak egy adott módon tudott otthon elaludni a csemete, vagy ha már egyáltalán nem is alszik nappal, akkor mi lesz az oviban/bölcsiben alvással. Kell-e, lehet-e készülni valahogy az otthoni rutin megváltoztatásával. A szopizó gyerekeknél ilyenkor felmerül a kérdés, hogy le kell-e választani, hogy ne okozzon gondot az intézményi elalvásnál. A válaszom röviden nem és nem.  A magyarázat is hasonlóan egyszerű. Annyira más az intézményi környezet, hogy teljesen mindegy, otthon hogyan szoktuk csinálni, a gyerekek nem fogják ugyanazt elvárni ott. Az elalvásban sokat segít, hogy rendszerint nagyon elfáradnak a délelőtti nyüzsgésben, és könnyíti a helyzetet a csordaszellem is, hiszen látják, hogy körülöttük minden kisgyermek ugyanúgy lefekszik és elalszik. Ez nem jelenti azt, hogy biztosan az első naptól kezdve simán fog menni az alvás. Ahogy a beszokáshoz is idő kell, idő kell a bizalom kialakulásához is. Van, akinél ez nagyon hamar megtörténik és van, akinek kicsit több időre van szüksége. Ha az első hetekben, hónapokban azt tapasztaljuk, hogy nehezebben alszik el az oviban a gyermekünk, az önmagában nem jelent semmi problémát, legyünk türelmesek.

A legfontosabb, hogy ne akarjunk mindent egyszerre megváltoztatni csak azért, mert elkezdődik az ovi/bölcsi. Nem szükséges előre „önállósítani” a gyermeket, elhagyni azokat az elalváshoz társított szokásokat, amelyek eddig működtek, vagy attól félni, hogy néhány nehezebb éjszakával valami véglegesen elromlik. Az intézményben majd megtanulja az ottani szabályokat és az ottani elalvási módot, otthon pedig továbbra is legyenek meg azok a megszokott kapaszkodói, amik biztonságot adnak neki.

Az intézménykezdés nagy változás, és teljesen természetes, ha ez kihat az otthoni életre is. Lehet, hogy egy ideig többet bújik, többször ébred, nehezebben válik el este, vagy éppen hamarabb elalszik, mint korábban. Figyeljük őt, adjunk időt az alkalmazkodásra, és ne akarjunk mindenáron visszatérni ahhoz, ahogyan előtte működött az alvása. Most egy új helyzetet tanul meg és ebben az otthoni biztonság, a közelségünk és a türelmünk segít neki a legtöbbet.