Nincs étvágya a babának? Mit tegyek? A szakértő válaszol

Szerző: Foczkó-Szük Ildikó, Védőnői végzettségű hozzátáplálási tanácsadó

Ha többször nem is, legalább itt találkozunk ezzel a kérdéskörrel. A tapasztalat viszont az, hogy mire a kisgyermekkor végére érünk, szinte nincs olyan szülő, akinek a fejében az „eszik-e eleget?” kérdés ne okozott volna valamilyen bizonytalanságot.

Lehet étvágytalan egy 6–12 hónapos, hozzátáplált baba?

Érdemes különválasztani azt, amikor valóban nincs étvágya a babának, attól, amikor egyszerűen kevesebbet eszik, mint amennyit a szülő várna tőle.

A jelenlegi ajánlások szerint az első hat hónapban az anyatej, annak hiányában a tápszer a baba fő tápláléka. A hozzátáplálás megkezdésével ezek továbbra is fontos táplálékforrások maradnak, miközben a szilárd ételek fokozatosan nagyobb szerepet kapnak.

Ténylegesen vannak olyan egészségügyi állapotok, amikor egy csecsemő étvágytalan. Viszont szóbeszédben, anyacsoportokban általában a szülők a baba által elfogyasztott kevés étel miatt szokták használni, hogy „nincs étvágya”. Természetes, hogy aggódunk, új terep a hozzátáplálás, rengeteg a tévhit, sokszor van külső nyomás… és pont ezek miatt éli meg a szülő úgy, hogy az általunk kínált ételek visszautasítása étvágytalanságnak a jele. Azonban ezekből önmagában még nem tudjuk, hogy valóban ez áll-e a háttérben.

De akkor mégis mi okozhat étvágytalanságot?

Hozzátáplálás kezdetén gyakori, hogy a baba azért utasít el ételt, mert az még ismeretlen számára. Ebben az időszakban intenzíven dolgozik a fogzás is, amely átmenetileg megnehezítheti az evést, a rágást és a nyelést. Ilyenkor ez kellemetlen vagy fájdalmas lehet. Az étkezések átmenetileg akkor is megváltozhatnak, amikor a baba éppen sokat fejlődik, új dolgokat tanul és sok minden történik körülötte. És ne felejtsük el a betegségeket sem. A vírusos betegségek, felső légúti fertőzések, amelyek szintén hatással lehetnek az étkezésre.

Viszont azt tapasztalom, hogy a legalulértékeltebb ok maga a hozzátáplálás. Ha már elkezdtük a folyamatot, úgy érezzük haladunk, lehetnek menet közben is olyan időszakok, hogy egy korábban elfogadott állagot, alapanyagot vagy etetést elutasít a baba. Ezt egy újabb ,,mérföldkő” is okozhatja. Egy idő után a baba már jobban részt szeretne venni a folyamatban az eddigiekhez képest, ilyenkor szívesebben nyúlna az ételhez, próbálná megfogni, összenyomni, a szájához vinni. Ha végig gondoljuk, ez sem étvágytalanság, de kívülről, ha nem vagyunk tisztába azzal, hogy mi a hozzátáplálás fejlődésének folyamata, könnyen tűnhet annak.

Mi van akkor, ha az anyatejen vagy tápszeren kívül csak 1–2 féle ételt fogad el a baba? Ez étvágytalanság?

Még azonos korú, súlyú gyerekek esetén is előfordulhat, hogy az egyik baba egy-egy étkezés során elfogyasztott étel mennyisége jelentősen eltér a másikétól, miközben mindketten megfelelően fejlődnek. Éppen ezért abból, hogy egy baba mennyit eszik, önmagában nem tudjuk megmondani, hogy megfelelően fejlődik-e.

A hozzátáplálás kezdeti időszakában egy teljesen természetes jelenség, hogy nem mindent fogad el azonnal. Főleg, ha abból indulunk ki, hogy a hozzátáplálás nem csak kalória- és tápanyagbevitelről szól. Ismerkedés az étkezésekkel, az alapanyagokkal és a család étkezési kultúrájával is. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a baba látja, tapintja, szagolja, érzi, harapja az adott alapanyagot. Gondoljunk csak bele, mennyi mindent kell közben megtapasztalnia egy kisbabának.

Tehát, ha a kezdeti időszakban csak egy-két dolgot látunk, amit szívesen fogyaszt, a többit pedig csak nézegeti, ismerkedik vele, az önmagában még nem feltétlenül jelent problémát, mert ez is a fejlődés része.
Az egész hozzátáplálás nem egy lineáris út. Vannak babák, akik azonnal kóstolnak mindent, és vannak, akik ugyanezt az utat „óvatosabban” teszik meg. Mindkettő rendben van. Ebben fontos támogatni a szülőket, hogy ezt ők is tudják, lássák.

Mennyi étel számít elégnek 6–8–12 hónapos korban?

Az étkezések gyakoriságára vannak ajánlások, de nincs olyan univerzális gramm- vagy kanálszám, amelyet minden 6, 8 vagy 12 hónapos babának meg kell ennie. Egyénileg változhat az elfogyasztott mennyiség. A hozzátáplálás során sokszor csak egy kanállal, pár kanállal vagy néhány falattal fogyaszt el a baba egy-egy étkezés esetén, így nehéz lenne amúgy is meghatározni egy pontos mennyiséget, hacsak nem méricskélünk minden kóstoltatás után.

Ha azt szeretnénk látni, hogy elegendő-e, amit a babánk eszik a hozzátáplálás időszakában egy összképet kell néznünk. Fontos a baba fejlődése, az anyatej- vagy tápszerbevitel, az étkezések alakulása és az is, hogy milyen változatos ételekkel találkozik.

Én ilyenkor inkább azt szoktam nézni, hogy hosszabb távon hogyan változik az evése.
Vagy egyre több dolgot ismer meg, és fogyaszt el, vagy pedig az eddig ismert ételekből fogyaszt egyre nagyobb mennyiséget.

Ehhez az úthoz viszont elengedhetetlen a példamutatás: a gyermek együtt üljön le enni a családdal, lássa, hogyan történik az étkezés.

Közben pedig fontos, hogy rendszeresen kínáljunk neki változatos ételeket, még akkor is, ha nem mindent fogad el elsőre. Minél több alapanyagot ismer meg, idővel annál többet fogadhat el. Nem érdemes beleragadni egy-egy alapanyagba vagy állagba csak azért, mert azt szereti, és szeretnénk, hogy biztosan egyen. A tanulási folyamat része az is, ha csak megvizsgálja, de nem eszeget belőle.

Baj, ha kimarad egy étkezés?

Az ajánlások, táblázatok leírják, hogy egy-egy életkorban milyen gyakran érdemes kínálni a babát. Óva intek mindenkit attól, hogy ezeket görcsösen kövesse.

Legegyszerűbb „taktika”, ha a család az étkezőasztalhoz ül, kínáljuk meg a babát az étellel. Ezt hozzátáplálási módszertől függetlenül javaslom. Így a kínálások száma, mint matek már nem is fontos.

A második félévben rengeteg változás történik: alakul az alvás, változnak a nappali alvások, fejlődik a mozgása, és közben egyre többet mozog, felfedez, figyel és próbálgat. Így még akkor is, ha fix időpontokhoz szeretnénk igazodni, lehetnek olyan nyűgösebb napok, amikor egyszerűen nem fogadja el a felkínált ételt.

Teljesen rendben van, ha egy délelőtti program, utazás, vagy csak egy nyűgösebb nap miatt nem fér bele a kínálás. Ilyenkor nem szükséges külön „bepótolni” egy kimaradt étkezést, hiszen mellette továbbra is ott van az anyatej vagy a tápszer, amely ebben az időszakban még fontos táplálékforrás.

Ha pedig ő maga utasítja el az étkezést, mert nem kéri, vagy nem annyit, amennyit jónak látunk, akkor sem kell megijedni.

Mikor kell orvoshoz fordulni étvágytalanság miatt?

A rövid válasz az, hogy orvosi kivizsgálást indokolhat, ha a baba tartósan jelentősen kevesebbet eszik, a súlygyarapodása megtorpan vagy nem a várakozásnak megfelelően alakul, illetve, ha az étkezési nehézséghez más aggasztó tünet is társul. Ilyenkor érdemes a házi gyermekorvossal átbeszélni, hogyan alakult eddig a baba fejlődése és táplálása, illetve van-e bármi olyan tünet, ami miatt további kivizsgálásra lehet szükség.

Mindaddig azonban, amíg a baba megfelelően fejlődik, jó általános állapotban van, és nincs más aggasztó tünet, addig a hozzátáplált ételek elutasítása, vagy az, hogy nem eszik annyit, amennyit mi jónak gondolnánk, vagy amit a szomszéd baba eszik, önmagában még nem feltétlenül jelent problémát.

Mindezektől függetlenül bátorítunk minden édesanyát: ha bizonytalan, inkább kérdezzen számára hiteles forrásból, mintsem egyre nagyobb aggodalommal próbálja kitalálni, vajon eleget evett-e a baba.