Mennyit egyen a baba? A hozzátáplálás legfontosabb tudnivalói

Az édesanyák kezdeti fázisban megélt kudarca, bizonytalansága nagyban befolyásolhatja a táplálás későbbi menetét. Erről árulkodnak a közösségi média fórumai, az ott feltett anyukák kérdései is. Ezért fontos ez a témakör is, hogy tudjuk, mikre számíthatunk az első hónapoktól kezdve a hozzátáplálási időszak végéig. Sokszor fogalmazódik meg anyukákban, hogy jól, mennyiségeket egyen a baba és ne válogasson. Nem gondolom, hogy ez egy irreális cél és elvárás, de nem mindegy mikorra várjuk ezt a babánktól. Ezen kívül az eszköz, és a tudás, ami ehhez szükséges, sajnos még mindig elavult.

Példamutatás a családi asztalnál már az első falatoktól

Első fontos lépés ezek megvalósításához a példamutatás: a család eleve olyan alapanyagokat fogyasszon, amelyeket szeretnék, hogy ő is ismerjen, szeressen. Nagyon jó alkalom egy baba érkezése egy család életébe éppen ezért, hogy kicsit egészségesebben kezdjünk étkezni. Amikor erről kezdünk el szülőkkel beszélni, és elbizonytalanodnak, hogyan is kellene ezt csinálni, akkor szoktam az OKOSTÁNYÉR-t javasolni. (Az OKOSTÁNYÉR egy magyar táplálkozási ajánlás, amelyet a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége dolgozott ki.) Egy tányér-modell segítségével mutatja meg, hogy az egészséges étrendben mely élelmiszercsoportoknak és milyen arányban érdemes megjelenniük. Azt tapasztalom, ez egy jól használható kapaszkodó szokott lenni a mindennapokban. Természetesen nem „kell” minden tányérnak így kinéznie, de nap végére azt lássuk, minden ételcsoportból kínáltunk.

Ez egy jó alap lehet kezdéshez, viszont, hogy ezt valóban jól tudjuk alkalmazni a gyakorlatban, érdemes megértenünk, hogyan működnek a csecsemők.

Hogyan „működnek” a babák étkezés szempontjából?

Az újszülöttek eleve édes ízt preferálnak, fogadnak el jobban. Ez egy ösztönös preferencia: az édes íz biztonságot ad és energiaforrást jelent. Gondoljunk bele: az anyatej eleve édeskés ízű - milyen jól van ez kitalálva. A hozzátáplálás során ezért is fontos, hogy a gyermekek az alapanyagokat a valódi ízük alapján ismerjék meg. Viszont ez nem azt jelenti, hogy íztelen legyen az étel. Fűszereket lehet használni, a sóbevitelre kell figyelni az ajánlások alapján, a cukor pedig 2 éves korig kerülendő. Az édes íz, cukor fogyasztás hatására előfordulhat, hogy a későbbi életkorban az ételnek eleve édesebbnek kell lennie, elutasítást válthat ki semlegesebb, kevésbé édesebb íz.

Másik fontos nézőpont az, hogy az első másfél évben a gyermekek nyitottabbak az új ízekre, alapanyagokra, mint a későbbi életkorokban. A kutatások is megerősítik, hogy ez az időablak 18-24 hónapos korra szokott bezárulni. Ez viszont nem azt jelenti, hogy onnantól nem lehet változtatni, hanem azt, hogy a későbbi elfogadás nehezebb lehet, de nem lehetetlen. Ezek alapján teljesen logikus a minél változatosabb ízvilágú, formájú és állagú alapanyagok megismerése és kínálása már a hozzátáplálás kezdetétől.

Hogyan haladjunk tovább, ha mégis elutasítja, amit kínálunk?

Ez a bizonytalanság könnyen megtorpanáshoz vezethet. A hozzátáplálás időszaka a baba számára egy tanulási folyamat. Nem egy rövid, néhány hetes etapról van szó, hanem egy hosszú távú változásról, amely az egész család étkezési szokásait is érinti. Gondoljunk bele, számára már az is nagy munka, hogy a falatot a kezéből, kanállal vagy darab formájában a szájához emelje, megízlelje, és megpróbálja lenyelni. Így ha a baba kiköpi az ételt, az a tanulási folyamat természetes része. Nem csak a technika, hanem az ízek megismerése is.

A kiköpés nem csak az új íz elutasításáról szól, emellett védekező mechanizmus is lehet. Ha olyan falat kerül a szájába, ami neki túl sok, akkor az öklendező reflex (gag reflex) segítségével fogja kipöckölni vagy előre tologatni. Ez egy teljesen normális jelenség, ez nem fulladás. Ilyenkor vagy újra forgatják és rágcsálják a falatot, vagy kiköpik.

Disney hercegnők: Biciklis kiegészítő szett

Pókember: Műanyag alátét

PEG Prima Pappa Follow Me Ice műanyag etetőszék

A válaszkész táplálás egyik legfontosabb alapelve, hogy figyeljünk a gyermek jelzéseire és támogassuk őt: a szülő határozza meg, mit, mikor és hogyan kínál, a gyermek pedig azt, hogy elfogadja-e és mennyit eszik belőle. Nem várható el, hogy egy ételt már az első vagy második próbálkozásra jóízűen elfogadjon. A kutatások szerint akár 8-15 kínálás is szükséges ehhez, egyes gyermekeknél ennél több. Természetesen vannak gyermekek, akik már az első perctől szívesen majszolnak, de az is teljesen normális, ha az első étkezések csak rágcsálásból, nyalogatásból és kiköpésből, fintorgásból állnak.

Gyakran kapok 8-9 hónapos babák anyukáitól kérdést, hogy mivel kínáljanak, mert a babájuk válogat. Ehhez kapok alapanyagos listát, amit nem szeret. Remélem már látjuk, pár hónapos hozzátáplálás és kínálás után nem mondhatjuk ki, hogy ő válogat. Természetesen mindenkinek van egy alap ízlése, ami genetikailag kódolt, így lesznek olyan dolgok, amiket valóban nem fognak szeretni.

A csecsemők és kisgyermekek étvágya természetes módon is hullámzó lehet. Befolyásolhatja a fogzás, a fáradtság, a mozgásfejlődés intenzív időszaka, egy betegség utáni regeneráció vagy akár az is, hogy az adott időszakban a gyermek figyelmét jobban leköti a környezete, mint az étkezés. Gyakran nem valódi étvágytalanságról van szó, hanem az életkori sajátosságok természetes változásairól.

Ezeknél a számukra bizonytalan helyzeteknél a legtöbbet, amit az anya tehet, hogy nyugodt marad: nem ijed meg a jelenségtől, és nem aggódik, hogy a szomszéd baba ugyanennyi idősen már hol jár. Még ha a baba nagyon pici is, nem minősítjük a cselekedetét, és nem próbálunk trükközni, például egyet a mama kedvéért. Ez nem a főztünk minősítése, nem a gyermek hibája, és nem rontottunk el semmit. Csupán csak folytassuk tovább az elkezdett utunkat.

Mégis mit tehetünk, és mire számítsunk?

Összefoglalva a fentieket, a hozzátáplálás kezdeti időszakában nem túl szerencsés elvárásokat megfogalmaznunk magunk és a babánk irányába sem. A szülő és a gyermek is tanulja ezt a folyamatot. Minden baba más, és nincs két egyforma család sem. Ez az időszak nem a mennyiségi evésről szól (a fő táplálék továbbra is az anyatej és a tápszer), hanem a változatos ízű és állagú kínálásról - és a gyermek részéről az ismerkedésről, amelynek optimális ideje a kutatások szerint az első 18 hónap.
Rengeteg szakmai cikk hangsúlyozza, kicsit riasztó hangon, hogy a hozzátáplálás nem csak kóstolás, mert fontos a megfelelő minőségű alapanyagok bevitele ebben az időszakban, a hiányállapotok elkerülése végett. Ezzel a szemlélettel mi sem vitatkozunk, csak máshova tesszük a fókuszt. Ha nap mint nap szorongva figyeljük a mennyiséget és a lenyelt falatok számát, akkor egy szorongással teli időszakba csöppenhetünk, ami a kisbabás korban eleve könnyen előfordulhat, hisz a legjobbat szeretnénk a babánknak. Inkább ismerjük meg őket - hogyan is működnek -, tudjuk meg, mi mit is tehetünk, és a szorongó hátizsákot hagyjuk a küszöbön. Azt kell látnunk, ahogy telik az idő, az egész folyamatban van fejlődés. A türelem és a folyamatos kínálás a kulcs a sikerhez.

Források:
¹WHO - Guideline: Sugars intake for adults and children, 2015. Az ajánlás szerint a hozzáadott cukrok bevitele minimalizálandó, csecsemőkorban és kisgyermekkorban (2 éves korig) kerülendő. WHO/NMH/NHD/15.2

²Switkowski et al., Nutrients folyóirat, 2020 - 1162 gyermeket vizsgáló amerikai perspektív kohorszvizsgálat az étkezési szokások korai kialakulásáról (Project Viva, Harvard Medical School). DOI: 10.3390/nu12030810

³Ismételt kínálás hatékonysága: ScienceDirect, 2007 - 7 hónapos csecsemőkkel végzett kísérlet. NCBI szisztematikus áttekintés (21 kontrollalt vizsgalat): egyes csecsemőknél 8-nal kevesebb kínálás is elegendő volt. Lasd meg: Birch et al., Pediatrics, 1998.
⁴Coulthard et al., Maternal & Child Nutrition folyóirat, 2009 - 7821 gyermeket követő brit kohorszvizsgálat (ALSPAC) a darabos ételek bevezetési idejenek es a 7 éves kori étkezési szokásoknak az összefüggéséről. DOI: 10.1111/j.1740-8709.2008.00153.x