Social média, kéretlen tanácsok és hozzátáplálás - Foczkó-Szük Ildikó szakértőnkkel beszélgettünk
A hozzátáplálás rendkívül megosztó téma az anyukák körében. Módszerek, ajánlások, receptek és milliónyi cikk az interneten a témában. Ebben a cikkben nem találsz sem ajánlást, sem recepteket. Szakértőnk elmondja, hogy lehet sikeres a hozzátáplálás, mit csináljuk a kéretlen tanácsokkal és hogy befolyásolja az anyákat manapság a social média.
Mit jelent valójában a hozzátáplálás, és hogyan illeszthetjük be könnyedén a mindennapokba?
A hozzátáplálás azt jelenti, hogy az addig anyatejjel vagy tápszerrel táplált, közel 6 hónapos kisbabát elkezdjük más alapanyagokkal is kínálni. Nagyon szeretem a „kínálás” megközelítést, mert ma már szerencsére tudjuk, hogy a hozzátáplálás folyamata nem csupán kalória- és tápanyagbevitelről szól, hanem ennél sokkal többről. A gyermek megismerkedik a család étkezési szokásaival, alapanyagokkal, ízekkel, állagokkal, formákkal, az evőeszközökkel. Mindemellett megtanulja a táplálkozás technikai részeit is: hogyan fogja meg az ételt vagy az evőeszközt, hogyan emelje a falatot a szájához, hogyan harapjon, rágjon, nyeljen. Ahhoz, hogy egy édesanya könnyedén be tudja illeszteni ezt a folyamatot a mindennapokba, nemcsak konkrét lépések szükségesek. Szerintem a legfontosabb a szülők – különösen az édesanya – hozzáállása és magabiztossága a hozzátápláláshoz.
Érdemes-e előre felkészülni a hozzátáplálásra? Ha igen, mikor és hogyan?
Mindenképpen fontos az előzetes tájékozódás. Régen több generáció élt együtt, így mire egy édesanya megszülte az első gyermekét, addigra a környezetében már látott más anyákat, akik különböző élethelyzeteket megéltek. Így is volt kapaszkodója, ha még nem tudta pontosan, ő hogyan fogja ezeket a mérföldköveket megugrani. A huszonegyedik századi édesanyák egyik nagy kihívása az elmagányosodás. Sokszor elszigetelten élünk, és még ha nyitnánk is, nem mindig találjuk meg azt, akivel őszintén beszélhetnénk a saját kérdéseinkről. Erre rakódnak rá a kívülről érkező – akár szakembertől kapott – kéretlen tanácsok és megjegyzések. Az interneten pedig fél perc alatt találhatunk egymásnak ellentmondó állításokat ugyanarról a témáról. Mivel a hozzátáplálás megkezdése általában 6 hónapos kor körül aktuális, azt javaslom, hogy legkésőbb 1–2 hónappal előtte érdemes elkezdeni utánajárni a témának. Ideális esetben az alapellátás résztvevői – védőnő, gyermekorvos – tudnak számára értékes tanácsot adni.
Ha ez nem történik meg, célszerű olyan, számára hiteles forrásokból, könyvekből és szakértők írásaiból tájékozódni, melyek segítik, hogy a sok információ között könnyebben eligazodjon. Szerencsés esetben kialakul benne egy biztosabb kép arról, hogyan is szeretné csinálni.
Milyen buktatók adódhatnak a rossz vagy kéretlen tanácsokból, és hogyan kerülhetjük el ezeket?
A rossz tanács számomra az, ami az adott baba–mama párosnak nem megfelelő. Ezek könnyen tévútra terelhetik a hozzátáplálás folyamatát, és ellentmondásos helyzeteket alakíthatnak ki. Sajnos gyakran találkozunk ilyen helyzetekkel.
A kéretlen tanács lehet, hogy szakmailag helyes, mégis ez bizonytalaníthatja el leginkább az édesanyát. Egy ideális világban az anya tud lenni a gyermeke legjobb szakértője. A kéretlen, nem megfelelő tanácsok sajnos pont ezt a belső szakértői érzést rombolják le. Mire egy anyuka eljut a hozzátáplálásig, addigra már megtapasztalhatta, hogy az anyasággal kapcsolatos elképzelései és érzései mennyire hullámzóak tudnak lenni. Az elbizonytalanodás minden tanulási folyamat természetes része. Ilyenkor az a fontos, hogy – legyen szó a kezdési időpontról, az alapanyagokról vagy a módszerről – olyan választ kapjunk, ami megnyugtat, és segít tisztábban látni.
Születéstől számítva a babatáplálás első másfél éve különösen szenzitív időszak. Az, amit ilyenkor a baba megtapasztal az alapanyagokkal, az asztal körüli hangulattal vagy a gondozó hozzáállásával kapcsolatban, mély nyomokat hagyhat. Később is vannak érzékeny periódusok, például amikor megjelenik a válogatósság, ami önmagában természetes jelenség. Ha azonban egy természetes módon beszűkülő étkezésre a gondozó nem megfelelően reagál (például, ha a gyermek mindig alternatívát kap azonnal, amikor valamit nem szeretne megenni), az hosszabb távon fennmaradó válogatóssághoz vezethet.
Elkerülni ezeket a helyzeteket, jól kezelni a nem megfelelő tanácsokat szerintem tájékozódással lehet. Ha pedig mégis elakadunk az úton, mindenképp kérdezzünk a számukra hiteles szakembertől.
.png)
Hogyan befolyásolhatja a social media a szülői bizonytalanságot, és mit tehetünk ellene?
Ez egy nehéz kérdéskör. A szülés utáni időszak – különösen az első hónapok – fizikailag és mentálisan is szenzitívek. Az ilyenkor érkező külső impulzusok, - például a social médiából - könnyen mélyre hatnak. Ha hozzátáplálásnál kudarcélményünk van – a baba nem fogad el egy ízt, egy állagot, nem eszik annyit, mint mások gyermekei –, és közben az interneten azt látjuk, hogy másoknál minden gördülékeny, könnyen felmerülhet a kérdés: „mit rontok el?”
Ideális esetben ugye lenne egy „falu”, ami körülvesz minket – egy megtartó közeg, ahol élő szóban is meg tudjuk beszélni a kérdéseinket. Mivel ez nem nagyon valósul meg, így nem könnyű ezeket a kérdéseket a helyükön kezelni, tudatosságot igényel. Az internetes fórumok olyan spirálba sodorhatnak minket, ahol minden válasz újabb kérdést szül, és erősödhet a bizonytalanság. Az online térben ritkán látjuk a teljes képet: nem ismerjük a másik baba előtörténetét, a család körülményeit, az esetleges nehézségeket. Ehhez kezdjük el mérni magunkat. „Ha neki jól megy, nekem miért nem?” Ha gyakran találjuk ilyen helyzetben magunkat, akkor érdemes időnként tudatosan szűrni a tartalmakat.
Szakemberként sokszor elég, ha csak újra átbeszéljük az adott helyzet elméleti hátterét az anyukákkal. Viszont, ha az ilyenkor megjelenő negatív érzések tartósan beépülnek a gondolatainkba, és nap mint nap motoszkál bennünk, azt ne hagyjuk. A cél nem az, hogy tökéletesen csináljuk, hanem hogy elég biztonságban és elég magabiztosan tudjunk haladni ezen az úton.
Mik a szülők leggyakoribb kérdései a hozzátáplálás során?
A leggyakoribb kérdések általában a kezdési időpontra és a módszerre vonatkoznak: pürés vagy BLW? Bár ebben a témában is vannak ellentmondások és téves információk, a legtöbb család viszonylag hamar megtalálja a számára megfelelő irányt. Azok tudnak a legkönnyebben továbblépni, akik nemcsak a saját elképzeléseiket, hanem a babájuk érettségét és jelzéseit is figyelembe veszik. Hasonlóan sok félelmet hordozó téma az allergének bevezetése. Megfelelő edukációval ezek az aggodalmak oldhatók. Sokkal könnyebb azonban megelőzésként támogatást adni, mint egy már rögzült félelemmel dolgozni.
Ahogy elindul a hozzátáplálás folyamata, új kérdések jelenhetnek meg: mi történik, ha a gyermek félrenyel, öklendezik, kiköpi az ételt, nem marad az asztalnál?
Ezeknek a helyzeteknek megoldásainak van gyakorlati – például mit tegyünk, ha a baba félrenyel vagy öklendezik –, és van érzelmi oldala is. Érzelmi oldal tekintetében arra gondolok, hogy mire figyeljünk, és hogyan reagáljunk nyugodtan a helyzetre.
Szerinted mi a sikeres hozzátáplálás titka?
A szülő hozzáállása a hozzátáplálás esetén kulcsfontosságú. A gyermek érzékeli a gondozó minden rezdülését és reakcióját. Ha például egy édesanya nagyon fél a fulladástól, egy egyszerű öklendezést is veszélyesnek élhet meg, és folyamatos szorongással figyelheti a babát. Ezt a baba előbb-utóbb érzékelni fogja.
A huszonegyedik század hátránya az információáradat, de az előnye is nyilvánvaló: a tudás gyorsan elérhetővé válik sok ember számára. A szülők ma olyan kérdésekben is tájékozódhatnak, amelyekkel korábban nem foglalkoztak generációk. Ez lehetőséget ad arra, hogy étkezési és életmódbeli szempontból tudatosabb, egészségesebb generációt neveljünk fel. Legfontosabb szerintem az, hogy az édesanya merjen bízni önmagában. Ehhez nekünk, az édesanyákat körülvevő szakembereknek egymás munkáját támogatva, egységes állásfoglalások mentén kellene segíteni a családokat.
Foczkó-Szük Ildikó
Védőnői végzettségű hozzátáplálási tanácsadó (CCFC), Anyabiztos
Insta: _anyabiztos_hozzataplalas
