Az óvodáskor utolsó éve különösen jelentős időszak a gyermekek fejlődésében. Az 5–6 éves korra a legtöbb gyermek eljut arra a fejlettségi szintre, amely megalapozza a sikeres iskolakezdést. Ez nem csupán az ismeretek mennyiségét jelenti, hanem a testi, érzelmi, szociális és értelmi érettség együttes meglétét is. Bellovicz-Kálmán Réka írása.
Ebben az életkorban a gyermekek mozgása egyre koordináltabbá és magabiztosabbá válik. A nagymozgások más néven alapmozgások terén könnyedén futnak, ugrálnak, másznak, és egyensúlyoznak különböző felületeken. Sok gyermek ekkor tanul meg kétkerekű biciklivel közlekedni, illetve fél lábon ugrálni vagy hosszabb ideig egyensúlyozni. Mindennek az alapköve a nagymozgás, ez biztosítja a kismozgások megfelelő kialakulását, amik egymással karöltve alapozzák meg az írást és olvasást, mint egymástól elválaszthatatlan nyelvi készséget.
A finommotorikus készségek fejlődése szintén látványos. Egyre ügyesebben használják az ollót, helyesen fogják az íróeszközöket, és képesek egyszerűbb formák, emberalakok vagy tárgyak lerajzolására. A gyöngyfűzéshez, építéshez vagy kézműves tevékenységekhez szükséges kézügyesség is folyamatosan fejlődik.
A testséma az én-tudat kialakulásához elengedhetetlen képesség. Az 5-6 éves gyermek megtudja nevezni és térben el tudja helyezni a fontosabb fő testrészeit. Differenciálni tudja a jobb és a bal oldalát. Tisztában van a testének a határaival és helyzeteivel.
Az óvodáskor végére a gyermekek beszéde általában érthetővé válik. Összetett mondatokban fejezik ki magukat, gondolataikat és élményeiket összefüggően tudják elmesélni. Szókincsük jelentősen bővül, akár több ezer szót is aktívan használnak a mindennapokban. A tiszta hangképzés szintén fontos mérföldkő. A legtöbb gyermek ebben az életkorban már helyesen ejti a nehezebb hangokat is, bár kisebb eltérések még előfordulhatnak.
Az iskolára való felkészülés egyik legfontosabb része a közösségi élethez szükséges készségek kialakulása. Az óvodáskor végére a gyermekek egyre jobban megértik és elfogadják a szabályokat, valamint képesek alkalmazkodni társaikhoz és a társadalmi normákhoz. Megjelenik a kooperációs jellegű játék iránti igény, szívesen vesznek részt közös feladatokban, és fokozatosan megtanulják kezelni a konfliktusokat is. Egyre hosszabb ideig tudnak egy tevékenységre figyelni, általában 10–20 percig képesek kitartóan dolgozni vagy játszani egy adott feladaton. Természetesen ez függ a kisgyerek érzelmi állapotától, hogy mennyire lelkesedik adott téma iránt, milyen napszak van, hiszen reggel koncentráltabbak, illetve mennyi háttérzaj kíséri az adott tevékenységet.
Az iskolakezdéshez szükséges érettség fontos része az önkiszolgálási képességek fejlődése. Az 5–6 éves gyermekek többsége már önállóan öltözik és vetkőzik, étkezéskor megfelelően használja az evőeszközöket, valamint segítség nélkül intézi a tisztálkodással kapcsolatos alapvető feladatokat.
Ekkorra általában már tisztában vannak saját személyes adataikkal is: tudják a nevüket, szüleik nevét, és sok esetben a lakcímüket vagy telefonszámukat is meg tudják mondani.
A kognitív képességek terén is jelentős előrelépés figyelhető meg. A gyermekek biztosan felismerik az alapvető színeket és formákat, képesek csoportosítani tárgyakat különböző tulajdonságok alapján, és egyre könnyebben fedeznek fel egyszerű logikai összefüggéseket. Az orientációjuk, tájékozódásuk a térben és az időben is fejlődik: megkülönböztetik a napszakokat, ismerik a hét napjainak sorrendjét, és egyre jobban eligazodnak a környezetükben.
Fontos szem előtt tartani, hogy nincs két egyforma gyermek. Míg egyesek bizonyos területeken gyorsabban fejlődnek, másoknak több időre van szükségük egy-egy készség elsajátításához. Az egyéni eltérések természetesek, és önmagukban nem adnak okot aggodalomra.
Az óvodáskorban továbbra is a játék a leghatékonyabb fejlesztő eszköz. A közös mesélés, mondókázás, alkotótevékenységek és a szabad levegőn végzett mozgás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek magabiztosan és örömmel kezdhesse meg az iskolás éveket.