Iskolai szorongás: mit tehet a szülő?

Szerző: Tanai Adrienn

Szülőként ilyenkor könnyű tanácstalanná válni. Vajon csak egy átmeneti időszakról van szó? Túl nagy nyomás nehezedik a gyerekre? Valami történt az iskolában? Vagy egyszerűen érzékenyebb a személyisége?

Az első és legfontosabb: a szorongó gyereket nem érdemes azzal biztatni, hogy „nincs mitől félned”. A félelme ugyanis számára valódi, még akkor is, ha a felnőtt szemével nézve az adott helyzet nem tűnik veszélyesnek.

A jó hír, hogy a szülő otthon is sokat tehet azért, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, megtanulja felismerni a saját érzéseit, és fokozatosan megtapasztalja: a szorongással együtt is képes megbirkózni a nehéz helyzetekkel.

Miért szoronghat egy gyerek az iskolában?

Az iskolai szorongás mögött nagyon sokféle ok állhat. Nem feltétlenül történik valami „nagy baj”. Néha több kisebb nehézség adódik össze.

A gyermek szoronghat például:

• a teljesítménye miatt,
• a dolgozatoktól vagy feleléstől,
• attól, hogy hibázik,
• attól, hogy a társai kinevetik,
• egy konfliktus miatt,
• a beilleszkedés nehézségei miatt,
• egy pedagógustól,
• az elválástól,
• az iskolai zajtól és sok ingertől,
• a változásoktól és kiszámíthatatlanságtól,
• vagy attól, hogy nem tudja, mi fog vele történni.

Az is előfordulhat, hogy a gyerek maga sem tudja pontosan megfogalmazni, mitől fél. Ilyenkor nem érdemes addig kérdezgetni, amíg végre „elő nem áll az okkal”. Először inkább a biztonságérzetét érdemes megerősíteni.

Ne bagatellizáld a félelmét, először hallgasd meg!

Az egyik leggyakoribb szülői reakció: „Ne izgulj!” „Nem lesz semmi baj.” „Ugyan, ez csak iskola.” „Nincs mitől félned.” Ezek a mondatok jó szándékból születnek, mégis előfordulhat, hogy a gyermek azt érzi: nem szabadna így éreznem.

Próbáljuk meg inkább elfogadni az érzést anélkül, hogy rögtön megpróbálnánk megszüntetni.

Ezek a mondatok segíthetnek:  „Látom, hogy most nagyon izgulsz.” „Elhiszem, hogy ez neked nehéz.” „Mesélsz róla egy kicsit?” „Nézzük meg együtt, mitől lett most ilyen nagy ez a félelem.” Ez nem azt jelenti, hogy megerősítjük a gyermek félelmét, éppen ellenkezőleg: azt tanítjuk neki, hogy az érzései kimondhatók és kezelhetők. A gyermek egy idő után megtanulja, hogy a szorongás egy érzés, amely jön és megy, és közben sincs egyedül.

Derítsétek ki, pontosan mikor jelentkezik a szorongás!

A „félek az iskolától” nagyon tág megfogalmazás. Lehet, hogy valójában nem az iskolától fél. Talán csak a reggeli elválás nehéz. Vagy a matekóra. Vagy az ebédlő. Vagy az, hogy szünetben nem tud kivel játszani. Ezért érdemes megfigyelni, mikor erősödik fel a szorongás. Például: vasárnap este vagy hétfő reggel? Amikor el kell válni a szülőtől? Dolgozat előtt, feleléskor, szünetben? Egy bizonyos gyermek jelenlétében? Délután, amikor már elfáradt?

Készítsetek együtt egy kis dobozt, amibe a gyermek beledobhatja azokat a dolgokat, amelyek miatt aggódik

Lehet benne például egy papír: „Attól félek, hogy holnap felelni fogok.” Vagy: „Félek, hogy senki nem akar majd velem játszani.” Este közösen elő lehet venni néhány cetlit. Ez a tevékenység megtanítja a gyermeknek egyrészt azt, hogy az aggodalmaknak van helyük, másrészt pedig, hogy nem kell egész nap velük foglalkozni. Az aggódásnak lehet egy meghatározott ideje, a nap többi részében pedig vissza lehet térni a játékhoz, pihenéshez és a családi élethez.

Gyakoroljátok otthon a légzést és a relaxációt!

A relaxációt nem akkor érdemes először kipróbálni, amikor a gyermek már pánikszerűen szorong. (Itt már szakember bevonása javasolt!) Gyakoroljatok akkor, amikor úgy látod, hogy a gyermeked idegrendszere nyugodt, kipihent!

Egy egyszerű módszer például:

A gyermek képzeletben megszagol egy virágot – lassan belélegez –, majd lassan kifújja a levegőt, mintha elfújna egy gyertyát.

Néhány ismétlés elegendő.

Kisebb gyerekeknél a játékosság sokkal jobban működik, mint az, ha „relaxációs gyakorlatként” definiáljuk.

Lehet például:

• lufit fújni,
• szappanbuborékot fújni,
• plüssállattal "együtt" lélegezni,
• „szagoljuk meg a kakaót, fújjuk meg, mert forró” játékot játszani.

Ezekből akár esti közös rituálé is kialakítható.

Legyen kiszámítható az esti és a reggeli rutin!

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy gyermeknek az egyértelmű keretek megfogalmazása adja a legnagyobb biztonságot! Próbáljátok úgy kialakítani a napirendet, hogy lehetőleg minden esti rutin és reggeli rutin követhető legyen és nagyjából azonos időpontban történjen! Illetve például a vacsora, fürdés, fogmosás, meseolvasás javarészt rutinszerűen, egymás után végezzétek el! Valószínűleg borítékolható, hogy a rutinok bevezetése elején ellenállásba fogtok ütközni, de ha következetesen végzitek nap mint nap egymás után a feladatokat meglesz az eredménye! A gyeremek viselkedése megváltozhat, alkalmazkodóbb lehet egy idő után és már ő maga fogja - szó nélkül - elvégezni a rutinokat! 

Ha minden reggel rohanás, keresgélés, kapkodás és „Hol van a cipőd?” típusú mondatok sorozata követi egymást, az tovább növelheti a feszültséget a gyermekben.  Érdemes már este előkészíteni a ruhát, a táskát, az uzsonnát, a kulacsot, a szükséges felszerelést. Minél kevesebb döntést kell meghoznia reggel, annál nyugodtabb lehet az indulás!

Mozgás, alvás és képernyőidő: az alapok is számítanak

Egy fáradt, kialvatlan, keveset mozgó gyermek általában nehezebben szabályozza az érzelmeit. Ezért érdemes figyelni arra, hogy legyen megfelelő mennyiségű alvás (ez egy 6-7 éves kisgyermek esetén napi 9-12 órát jelent, természetesen egyénenként változó, de az a legjobb, ha már korán ágyba kerül a gyermek, hogy másnap kipihenten üljön iskolapadba) rendszeres mozgás, lehetőség szabad játékra, megfelelő étkezés, elegendő pihenés, és kiszámítható esti, reggeli rutin. A képernyőhasználatot is érdemes átgondolni, különösen lefekvés előtt. Ha a gyermek már eleve feszült és az esti képernyőzés miatt később alszik el vagy nehezebben nyugszik meg, érdemes változtatni a rutinon! 

Beszélj a pedagógussal!

Ha a gyermek szorongása kifejezetten az iskolához kapcsolódik, akkor nem biztos, hogy elegendő, ha otthon próbálunk minden problémát kezelni. A szülőnek érdemes beszélnie a pedagógussal. A pedagógus olyan dolgokat is észrevehet, amelyeket a gyermek otthon nem mond el. Látha, hogy kivel játszik, mikor húzódik vissza, melyik órán válik feszültté, milyen helyzetekben kér segítséget, hogyan viselkedik a társaival, vagy éppen azt, hogy az iskolában valójában egészen jól működik, és a nehézség főként az elválás körül jelentkezik. Sok gyermeknek nagy segítség lehet egy olyan felnőtt jelenléte az iskolában, akihez bármikor fordulhat segítségért!

Mikor több az iskolai szorongás egy átmeneti nehézségnél?

A tanévkezdés, az új osztály, új tanító vagy egy hosszabb szünet utáni visszatérés természetesen okozhat átmeneti feszültséget. Érdemes azonban komolyabban venni a helyzetet, ha a szorongás tartós vagy egyre erősebb, illetve jelentősen befolyásolja a gyermek mindennapi életét.

Figyelmeztető jel lehet például, ha a gyermek:

• rendszeresen nem akar iskolába menni,
• gyakran sír vagy pánikszerűen reagál,
• rendszeresen has- vagy fejfájásra panaszkodik, különösen iskolai napokon,
• nehezen alszik el vagy gyakran felébred,
• elveszíti az érdeklődését a korábban szeretett dolgok iránt,
• visszahúzódóbbá válik,
• jelentősen romlik a teljesítménye,
• állandóan attól fél, hogy hibázik,
• nem mer segítséget kérni,
• vagy a szorongás a család mindennapi életét is jelentősen megnehezíti.

Ilyenkor érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni. Ez nem azt jelenti, hogy baj van a gyermekkel és végképp nem azt, hogy a szülő valamit elrontott. Éppen ellenkezőleg. A megfelelő segítség azt taníthatja meg a gyermeknek, hogyan ismerje fel a szorongását, hogyan kezelje a nehéz helyzeteket, és hogyan építsen ki olyan megküzdési stratégiákat, amelyeket később is használhat!

A cikk tájékoztató jellegű és nem helyettesíti az orvosi diganózist vagy kezelést. A cikk megbízható egészségügyi ajánlások és gyermekgyógyászati szakirodalom alapján készült.