Pálinkás cumi és a képernyőidő - Van összefüggés?

Szakértő: Gerbert Judit kisgyerekkori művészeti nevelő

Néz a gyereked - különösen a 3 éven aluli - mozgóképet? Bármit, amit kijelzőn, monitoron nézünk? Te nézel képernyőt úgy, hogy ő is látja? A három év alatti rendszeres képernyőhasználat fejlődési szempontból legalább akkora kockázatot jelenthet, mint amilyennek ma a pálinkás cumit tartjuk.  Nem viccelek. Nálam sokkal okosabbak, orvosok, pszichológusok, gyógypedagógusok…stb évek óta mondják.

Tudom, hogy nem azért kerül elő a telefon, mert rosszat akarsz. Sőt, a te gyerekednek te vagy a legjobb szülő, akit csak el tud képzelni. Hanem mert feladataid vannak: főzni kell, zuhanyozni kell, sír a tesó, becsönget valaki, és egyszerűen emberből vagy. 

Mégis mi baja lehet, ha még 3 év alatt van és megnéz egy-egy mesét…

Sorolom:

• kevesebb lehetősége van megtanulni szemkontaktus tartani, ami a non-verbális kommunikáció egyik alapja;

• emiatt lehet, hogy nehezebben tud tartósan figyelni rád, más emberekre, a világra, mert nem stimulálja a világ “eléggé”. A képernyőn érzékelt audio-vizuális ingerekhez képest a hétköznapi világ kevésbé tudja lekötni a figyelmét. Ezért lehet, hogy folyamatosan új ingereket keres és dühös lesz, ha nem talál. 

• mivel kevesebb valódi kommunikációs helyzetben van jelen, nehezebben kezd el kommunikálni gesztusokkal, hanggal. Így a szülő a saját dolgát nehezíti meg, amikor képernyő elé teszi a gyerekét…

• a képernyőn látható karakterek szájmozgása szinte soha nem valódi artikuláció, ezért kevesebb valódi mintát kap a hangok képzésére, beszédfejlődésre.

• a képernyő nem reagál a gyerekedre. Bármit is csinál, mond, érez a legféltettebb kincsed, a képernyőn zajló dolog fut tovább: nem veszi észre, ha a gyereked elfáradt, ha mást szeretne, ha megijedt, ha annyira nevet, hogy nem lát a könnyeitől. 

• A képernyő nem kommunikál: ha kérdez, nem reagál a gyereked válaszra, ahogy a kérdeseire sem ad valódi választ. 

Amikor a gyereked a telefonodért nyúl, nem a készüléket szeretné, hanem az embert, akihez nem fér oda a telefon miatt. Téged. Sokféle kisgyerekes élethelyzet van. Neked nem kell magyaráznom, benne voltál, benne vagy nyakig.

Teljesen jogosan van időnként tele a hócipőd az egésszel. 

Mit adhatsz képernyő helyett?

Magadat: 

• egy csecsemőnek elegendő annyi inger, amennyit tőled, a szüleitől kap.

• ha képernyő (bármilyen digitális zaj) helyett te beszélsz - bármiről - az épp elegendő. Ehhez nem kell, hogy a gyereked a kezedben legyen, elég, ha hallja a hangod. Közben te rá is figyelsz, odapillantasz, megcirógatod, reagálsz rá.

• egy csecsemőhöz is rengeteg inger jut el a nagyvilágból a gyerekszobába, a kiságyba. Hosszú távon hatékonyabb megmutatni neki, felhívni rá a figyelmét, elmondani neki, hogy mit lát, mit hall, mint “bezárni” egy virtuális világba.

• nem kell, hogy minden őt körülvevő eszköz, játék zenéljen, hangot adjon - hadd hallja a gyereked a saját hangját és a világ hangjait. Akkor is, ha városi környezetben éltek: mert érdekes az elrobogó busz, szokatlan a sziréna, félelmetes az őrült motoros, izgalmas a kenyereskocsi szignálja, az ajtócsengő, a vízcsap, a villanykapcsoló, a mosógép…stb. hangja.

• szép, ahogy besüt a redőny csíkjai között a nap; szép, ahogy más színű az árnyék a szekrény oldalán és a parkettán.

Amíg el nem felejtem: meg kell tanulni unatkozni is. Mert az élet néha unalmas. Egészen addig, míg fel nem fedezi, hogy függönyből kilógó szál hogy mozdul meg minden apró légmozgásra; hogy milyen hangja van a zárban csörgő kulcsnak; hogy milyen érzés a plüssmackót visszafelé simogatni.

Azt mondod, banális? Az. 

Túl egyszerű? Az.

Fejleszti ez a gyerekedet? Igen.

Van olyan része, ami ártalmas? Nincs. …amíg nem rántja magára a függönykarnist és nem zárja ki magát a lépcsőházba…

Merj “unalmas” lenni és hagyd a gyerekedet is unatkozni. Csak hasznára válik.

Gerbert Judit

kisgyerekkori művészeti nevelő, anya

TenTE