Mit tegyek, ha unatkozik a gyerek?

Óvodai, iskolai szünetek, néha betegség vagy rossz idő esetén az átlagosnál gyakrabban hagyja el a gyerekek száját az a mondat, hogy: anya, unatkozom! Jó, ha tudjuk, hogy az unalom önmagában nem rossz dolog és teljesen normális része a gyerekkornak. Sőt, sokszor a gyerekek számára unalmasnak ítélt percek után már elő is állnak egy-egy kreatív ötlettel. Olykor furcsa játékokat találnak ki, ezek a hirtelen jött játékötletek azonban hozzásegítik őket ahhoz, hogy egyedül is tudják élvezni a játékot. Az önálló elfoglaltság keresésének első próbálkozásai. Nem minden "unatkozom" után kell a szülőnek részletes programtervvel előállni, ugyanakkor vannak helyezetek, amikor érdemes segíteni. Ilyen például amikor a gyerek feszült, nyűgös, túlingerelt vagy láthatóan tényleg nem tud mit kezdeni magával. Amikor az unalom veszekedésbe, csapkodásba vagy testvérharcba torkollik, mindenképp be kell avatkozni!

Mi legyen az első dolog, amit tegyen a szülő? 

Ugye nem ismeretlen számodra, hogy szülőként az ember azonnal ki szeretne taláni valami elfoglaltságot a gyermekének: elővesz egy társasjátékot, felmegy a Pinterestre és kreatív ötleteket keres, vagy kezébe nyomja a telefont, bekapcsolja a tévét? Fontos! Az, hogy unatkozik a gyerek, nem vészhelyzet! :) Nem jelenti azt, hogy rosszul szervezted a napot, azért nem tud mit kezdeni magával. A képernyő gyors és szinte azonnali megoldásnak tűnhet, de ha mindig ezt veted be, akárhányszor csak unatkozik, egyre kevésbbé fogja tudni önállóan is elfoglalni magát. Első lépésként szimplán csak kérdezd meg tőle, hogy mihez lenne kedve? Az is lehet, hogy már meg is lesz oldva a probléma, mert előfordulhat, hogy egyszerűen csak nem jut semmi eszébe. Ilyekor egy kis iránymutatás is elég lehet és be is indul a fantáziája. Ha adsz neki 2-3 választási lehetőséget, az is szuper: "rajzoljunk valamit, építsünk egy tornyot, vagy találjunk ki valamit együtt"? 

Miért unatkozik valójában a gyermek?

A mai gyerekeket rengeteg vizuális és hangos inger veszi körül: folyamatos programok, gyorsabb tempójú mesék, okoskütyük, túlzsúfolt napirend. Amikor ezek kicsit csitulnak vagy megszűnnek körülöttük a megszokott ingerek a csend és az üres tér hirelen kényelmetlenné válhat. Ilyenkor nem is magát a játékot hiányolják, hanem az intenzív stimulációt, amit nem kapnak meg. Amikor fáradt vagy túlterhelt a kisgyerek, lehet, hogy csak unalomként tudja kommunikálni a szülő felé. Egy hosszú nap után nem biztos, hogy új játékokat keres, csupán csak egy kis kuckózásra vágyik.

Kisebb korban gyakori, hogy a kisgyermek még nem tudja, hogy kell elkezdeni egy játékot. Az önálló játék azonban tanulható: ilyenkor érdemes a szülővel együtt elkezdeni, és amikor úgy ítéljük meg, hogy nélkülünk is jól boldogul, a továbbiakban nem kell, hogy aktív résztvevőként legyünk jelen.  Előfordulhat, hogy az unalom közlése egyfajta figyelemfelkeltés részéről. Lehet, hogy túl elfoglaltnak látja a szülőt és szeretne vele kapcsolódni. Ilyenkor nem játékra, csak jelenlétre vágyik. 

Mit mond az unalomról a pszichológia? 

A modern fejlődéslélektan és neveléspszichológia már arra hívja fel a figyelmet, hogy maga az unalom nem feltétlenül probléma, hanem egy fontos belső állapot ami elősegíti a kisgyermek fejlődését. Amikor a gyermeknek nem adunk kész forgatókönyvet a kezébe, ez arra fogja késztetni, hogy belső erőforrásaihoz nyúljon. Amikor nincs előre megtervezett program, a gyerekek kreatív elméje működésbe lép. Ilyenkor születnek az akadálypályák, a kartondobozból kialakított űrhajók, szerepjátékok. Ilyenkor a gyermek saját szabályokat alkot, megtanul önállóan ötleteket generálni, kipróbál új lehetőségeket és elmerül a saját maga alkotta kis világban. Az unatkozás egyfajta belső párbeszédet indít el a kisgyermek agyában: Hol kezdjem el? Milyen játék lenne jó? És ez a belső párbeszéd a problémamegoldó gondolkodás alapját képezi. Felméri a lehetőségeit, kipróbálja az ötletét.

Amikor egy gyermek saját elhatározásból kezd bele valamibe, az rendkívül jó önbizalomerősítő tapasztalat. Megéli, hogy képes kitalálni, végig csinálni egy tevékenységet anélkül, hogy bárki irányítaná. Ezek a készségek később az iskolában és a mindennapokban is rendkívül értékesek lesznek. Sok anyuka úgy érzi, hogy egész nap szervez, koordinál, animál...Ez rendkívül fárasztó és a szülőnek nem az a feladata, hogy egész nap szórakoztassa a gyermekeit. A szülő szerepe inkább az, hogy megteremtse a biztonságos kereteket, legyen elérhető és amikor kell, hátrébb lépjen. Ha minden unatkozás alkalmával a szülő találja ki, hogy mit csináljon a gyermek, akkor a gyerek gyorsan meg fogja tanulni, hogy a csendet és az üres teret valaki más majd kitölti helyette...Ha viszont megadjuk neki a teret, hogy kibontakozzon megtapasztalhatja, hogy képes egyedül is boldogulni. 

Hogyan taníthatjuk meg a gyereknek, hogy önállóan elfoglalja magát? 

Az önálló játékot, mint minden más készséget, szintén meg kell tanulni. Jó megoldás lehet egy kisebb játszósarok kialakítása, ahol könnyen eléri a kedvenc játékait. Kevés, de változatos eszközökkel töltsük meg, legyen benne kreatív alapanyag (ceruza, színes papír, építőkockák, stb...) Próbáljuk meg csökkenteni a kötelező programokat! A gyerekeknek sokszor idejük sem marad rá, hogy egyedül elfoglalják magukat. Bevezethetjük, hogy legyen minden nap x perc/óra, amikor a gyermek önállóan játszhat. 

Mikor érdemes szakembert felkeresni? 

Nem gyakori, de nagyobb odafigyelést igényel a szülő részéről, amikor az unalomhoz egyfajta állandósult kedvetlenség, hangulatingadozás is társul. Ha tartós hangulati változást, esetleg viselkedésbeli "visszaesést" vagy gyakori dühkitörést tapasztal a szülő érdemes szakember segítségét kérni. Szintén egyfajta jelzés lehet, ha a gyermeknek megváltozik az étvágya, rosszul alszik, gyakran sír vagy túlzott passzivitást mutat.