Hogyan segítsük gyermekünket az iskolai beilleszkedésben? Gyakorlati útmutató szülőknek!
Talán ma is fel tudod idézni azt a pillanatot, amikor a pici babádból bölcsődés, majd óvodás lett. Az első reggeleket, amikor a hosszú, összebújós hónapok után átadtad őt a nevelőknek: egyszerre büszkén és egy kicsit szorongva.
Mennyi kérdés, bizonytalanság és érzelem gyűlik össze egy-egy életszakasz lezárásánál! Ha most ránézel a 6 éves gyermekedre és belegondolsz, hogy hamarosan iskolába megy ismét megjelenhetnek az alábbi gondolatok a fejedben: jó kezekben lesz? Megtalálja a helyét az osztályban? Szeretni fogja a tanító nénit? Ki fogja megvigasztalni, ha sír? Mer majd segítséget kérni, ha szüksége lesz rá?
Tudunk segíteni gyermekünknek az iskolai beilleszkedésben?
Tehetünk-e bármit szülőként azért, hogy gyermekünknek könnyebben és gyorsabban menjen az új élethelyzethez való alkalmazkodás? A jó hír, hogy igen! Sok mindenben tudjuk gyermekünket támogatni a változás útján. Az iskolakezdés szinte minden gyermeknek egy igazi érzelmi próbatétel. Hirtelen olyan gyerekek között találja magát, akiket talán még sosem látott. A tanító néni is idegen és nála sokkal nagyobb gyerekek futkároznak mellette az iskolai folyosón. Persze, hogy bizonytalan, hogy kicsinek és gyengének érzi magát. A beilleszkedés egy folyamat, ami nem egyik napról a másikra történik. A szülő szerepe pedig kulcsfontosságú ebben az időszakban.
Az iskolai beilleszkedésre felkészítő folyamat már jóval az intézmény kapuja átlépése előtt indul. Akkor, amikor a gyermek figyel, hogy vajon anya és apa mit mond neki az iskoláról? Azt mondja, hogy az iskola egy nagyon érdekes és izgalmas közeg, ahol majd új barátokat szerezhet, ahol a tanító néni mindent megtanít a betűkről a számokról és az élővilágról? Ez a gyermeket is kíváncsi várakozással fogja eltölteni, ha látja a szülein, hogy ők is izgatottak az élethelyzet-változással kapcsolatban. Vajon mi zajlik a gyermekben, ha az alábbi mondatokat hallja: "addig örülj, ameddig ovis vagy" esetleg "az iskolában nem lesz ám délutáni alvás", vagy pedig "ha iskolás leszel nem tudsz ilyen sokat játszani"? Ezek a mondatok ártatlannak tűnnek, de ha gyakran hangzanak el és ráadásul több felnőttől, a gyermekben bizonytalanságot ébreszthetnek, amelyeket így lehente legegyszerűbben megfogalmazni: "most jó nekem, de később már nem lesz az", "valami számomra nehéz dolog jön", "az iskola nem biztonságos" stb...
Kérlek, ne ítéld meg magad amiatt, ha esetleg kicsúszott a szádon hasonló megjegyzés a gyermek előtt! Bármikor változtathasz a véleményeden és bármikor elmesélhetsz néhány számodra pozitív iskolai élményt, amit gyermeked bizonyára tágra nyílt szemekkel fog meghallgatni.
Gyakorlati tanácsok - Mit tehet a szülő a mindennapokban?
Egy 6-7 éves gyermekkel már nagyon jól el lehet beszélgetni arról, hogy mi vár majd rá az iskola falai között. Elmondhatod neki, hogy nem kell aggódnia, mert minden kisgyermeknek az osztályban ismeretlen lesz az új hely. Az első napokban még mindenki ismerkedik egymással, az iskolával és a tanító nénivel. Természetes, ha esetleg nem talál azonnal barátokat, vagy szünetben egyedül kell játszania. Lehet, hogy eleinte picit kényelmetlenül fogja érezni magát, de ahogy telnek a napok és a hetek egyre könnyebben megy majd az ismerkedés a kis barátaival.
Fontos, hogy kerüljük el az összehasonlítást és ne sürgessük, ne erőltessük, hogy kapcsolódjon az osztálytársaihoz!
Iskola után feltehetünk neki nyitott kérdéseket. Például: milyen izgalmas dolgot tanultál ma? Kivel beszélgettél a legtöbbet? Volt bármi, amit nehéznek találtál? Esetleg megkérhetjük, hogy rajzoljon le egy számára fontos részletet a napjából! Ha szereti a szerepjátékokat, azokkal is remekül tudjátok oldani a kezdeti feszültséget, szorongást. Arra viszont ügyeljünk, hogy ne kérdezősködjünk túl sokat, ez megterhelő lehet a kicsik számára! Modjuk el neki, hogy bármi is történik az iskolában, bízhat bennünk, bátran elmesélheti!
Amikor a gyermekünk átlépi az iskola kapuját még óvodás. Nem reális elvárás egy 6-7 éves gyermekkel szemben, hogy egyből "nagy iskolásként" viselkedjen. Amit még szülőként tehetünk a könnyebb beilleszkedés elősegítése éredekében, hogy megerősítjük gyermekünk önbizalmát. Otthon is adhatunk neki feladatokat. Játékosan, mértékkel, a cél az, hogy jól érezze magát közben. Ha ez megtörténik, akkor a következő mondatokat fogod hallani tőle: "Ugye milyen ügyes vagyok?", "Én már ezt is tudom.", "Máskor is segíthetek?" vagy "Jöhet a következő feladat!". Az otthoni, életkorához illő feladatok nem csupán a felelősségérzetét fejlesztik, hanem azt az érzést is erősítik benne: „képes vagyok rá”. Ez az élmény pedig az iskolába is elkíséri amikor új szabályokkal, feladatokkal vagy nehezebb helyzetekkel találkozik.
A kiszámítható rutin növeli a gyermek biztonságérzetét. Példa: fogmosás, öltözés, reggeli, indulás a suliba....Próbáljátok tartani a számotokra legjobban működő rutint, így is segíthettek a gyermeknek, hogy könnyebb legyen az elindulás! Iskola után érdemes olyan elfoglaltságot keresni, amiben igazán el tudja engedni a gyermek a napi feszültséget. Legyen ez egy focimeccs apával a játszótéren, vagy bármilyen kreatív tevékenység, a lényeg, hogy a gyermek önfeledten el tudjon merülni a játékban! S talán a legfontosabb: az elegendő alvás. Egy kialvatlan kisgyerek nehezebben figyel, könnyebben lesz ingerlékeny, hamarabb elsírja magát és a konfliktusokat is kevésbé tudja kezelni. A kipihent gyermek ezzel szemben rugalmasabb: könnyebben alkalmazkodik az új helyzetekhez, bátrabban kér segítséget, és nagyobb eséllyel talál örömet az apró sikerekben is.
Ne feledjük, minden gyermek máshogy működik! A beilleszkedés folyamata is egyénenként eltérő ideig tarthat. Ebben az időszakban biztosítsuk gyermekünket arról, hogy mellette állunk, meghallgatjuk, bízunk benne, hogy képes megküzdeni az új helyzetekkel...
