Császár vagy hüvelyi szülés? Milyen lépések követik egymást? - A szakértő válaszol

A szülés módja sok esetben nem egyszerű választás kérdése. Lehetnek olyan anyai vagy magzati okok, amelyek miatt az egyik út biztonságosabbá válik, máskor pedig szülés közben alakul úgy a helyzet, hogy császármetszésre van szükség.

Nincs „jobb” vagy „rosszabb” szülés. Két különböző út van egy hatalmas testi folyamat végén.

És bármelyiken is érkezik meg a baba, a női testnek nagyon sok munkája van előtte, közben és utána. Éppen ezért szerintem nem csak arra kellene koncentrálni, hogy hogyan hozzuk világra a babánkat, hanem arra is, hogy megértsük mi is zajlik a testünkben, ebben az időszakban: milyen biológiai folyamatok működnek, ezek hogyan hatnak ránk, és miért fontos mindezt tudatosan követni. Ugyanilyen lényeges, hogy tisztában legyünk a szülés különböző módjaival, a vajúdás menetétől kezdve a beavatkozásokig – hogy valóban felvilágosult döntéseket hozhassunk.

Sajnos ez a téma még ma is sokszor tabu és a kismamák sem mindig mernek kérdezni vagy utánajárni. Pedig a tudás nemcsak megnyugtat, hanem erőt is ad.

Először is szeretném egy szemléltető példával bemutatni, hogy mennyit is készülnünk valójában a várandóságra és a szülésre.

Első szülés = első maraton

Ha egy maratonra készülünk, nem aznap kezdjük el az edzést, amikor a rajthoz állunk. Egy körülbelül 5 órás versenyre akár hónapokon keresztül készülünk (kb. 150-300 óra), futunk, erősítünk, pihenünk, regenerálódunk, megtanuljuk kezelni a terhelést és közben megismerjük, megértjük a testünket és a jelzéseit.

A szülés is egy komoly fizikai és mentális esemény, mely lehet akár néhány óra, de akár hosszabb folyamat is. (Az első szülés átlagosan 12-24 óra.) Ehhez képest a szülésre való fizikai, lelki és mentális felkészülés sokszor meglepően kevés (kb.20-30 óra), edukációs könyvek olvasása, esetleg egy tanfolyam, jógaóra. Pedig a szülés terhelési görbéje sok szempontból hasonlít egy maratonhoz: lassan indul, fokozatosan fáraszt, időnként úgy érezzük, feladnánk, majd elérkezik az a pont, amikor már tudjuk, hogy nem állhatunk meg – és ekkor következik a legnagyobb fizikai és lelki megterhelés. A különbség csupán annyi, hogy míg a maraton pár óráig tart, a szülés ennél jóval hosszabb, összetettebb és mélyebb folyamat.

Ezért kérlek, tekints úgy a várandósságra, mint 9 hónapnyi lehetőség az alkalmazkodásra (adaptáció). Ez nem azt jelenti, hogy ugyanúgy eddzünk, mint előtte vagy akár többet, hanem arra, hogy megtanuljuk kezelni a folyamatosan változó terhelést. Az ACOG (American College of Obstetricians and Gynecologists) szerint a komplikációmentes várandósság esetén a rendszeres fizikai aktivitás biztonságos és ajánlott. Az ACOG ajánlása, hogy minden várandós, akinél nem áll fenn ellenjavallat heti 3 napra osztva végezzen összesen 150perc aerob és mérsékelt anaerob mozgást. A rendszeres mozgás többek között segíthet a hátfájás, a terhességi cukorbetegség és a túlzott terhességi súlygyarapodás kockázatainak csökkentésében, támogatja a fizikai állapot megőrzését és elősegíti a szülés utáni regenerációt.

Fotó: Lakatos Éva

Nézzük át, hogy mi is történik a testünkkel a várandóság alatt!

Szinte minden rendszer megváltozik és folyamatosan alkalmazkodik. Nő a vértérfogat, változik a szív helyzete és munkája, a légzés alkalmazkodik, a növekvő méh pedig egyre több helyet foglal el. Megváltozik a súlypont, a testtartás, és a gerinc, illetve a medence terhelése is és még sorolhatnánk. Közben a hormonális változások a kötőszövet és az izmok működését is befolyásolják.

A test nem „elromlik” hanem átalakul, hogy helyet adjon egy növekvő életnek.

Ahhoz, hogy a növekvő baba elférjen, a testünk alkalmazkodik és a 35. héttől mindenkinél kialakul a „szétnyílt hasizom”, mely a terhesség velejárója. Ez egyszerűen elmagyarázva, annyit jelent, hogy a két egyenes hasizom eltávolodik és a köztük lévő kötőszövet (line alba) megnyúlik és elvékonyodik. (A linea alba a haránt hasizom, külső ferde és a belső ferde hasizom kötőszöveteinek találkozásából jön létre, mely az egyenes hasizom két hosszú lefutású izmát határolja). Ezt nevezzük diastasis recti abdominisnak.

Sokan azt gondolják, hogy ha császármetszéssel szülnek, akkor a gátat érő problémák elkerülik őket. Szeretném eloszlatni ezt a tévhitet, mert ez nem igaz és elmagyarázni, hogy miért is nem.

A medencefenékről (Diaphragma Pelvis) is még mindig túl keveset beszélünk. Itt nem egyetlen izomról van szó, hanem több izomból és kötőszövetből álló rendszerről, amely egymást keresztezve alulról zárja a medencét így egy tartófunkciót ellátva. Továbbá részt vesz a hólyag és bél kontrolljában, támogatja a kismedencei szerveket, és a törzs működésének is a része. Fontos, hogy már a várandósság alatt folyamatosan fokozódó terhelésnek van kitéve. A növekvő méh, a babasúly, a megváltozott testmechanika és a növekvő hasűri nyomás mind hatással vannak rá. Igaz, hogy hüvelyi szülés esetén a gát nagyobb igénybevételnek van kitéve, de a császármetszés nem teszi teljesen „védetté” gátat és a medencefeneket. És itt jön valami, amiről szerintem különösen fontos beszélni: A medencefenéknek nem csak erősnek, hanem rugalmasnak is kell lennie. Tudnia kell összehúzódnia, de tudnia kell elengedni is. Egy folyamatosan feszes izom nem feltétlenül jelent jól működő izmot. A várandósság alatt ezért nem csak az erősítésnek, hanem a légzésnek, a koordinációnak és a relaxációnak is helye van. A várandósság alatti medencefenék-izomtréning csökkentheti pl. a vizeletinkontinencia előfordulását, és bizonyos szülési kimenetelekre is kedvezően hathat.

A folyamat irányításában a hormonoknak hatalmas szerepük van. Az oxytocin, részt vesz a méhösszehúzódások szabályozásában, a szülés után pedig a tejleadó reflexben is fontos szerepe van. A baba megszületése után a bőrkontaktus és a mell stimulációja is elősegíti az oxytocin felszabadulását.

A relaxin pedig többek között a kötőszöveti alkalmazkodásban vesz részt. Ez egy kollagenáz enzimet bontó hormon, így segítve elő kötőszöveti rugalmasságot. Segít a szervezetnek, hogy a várandósság alatt folyamatosan elférjen a növekvő baba. Valamint fontos szerepe van a szüléskor a tágulási időszakban is. A méhlepény termeli és a szülés után 9-12 hónapig tartózkodik a szervezetben.

A test tehát nem véletlenszerűen „szétesik” hanem egy nagyon összetett és bonyolult rendszerként dolgozik, hogy a baba megszülethessen.

A hüvelyi szülés (per vias naturales) egy elképesztő alkalmazkodás. A hüvelyi szülés során a szervezet több egymásra épülő, összehangolt fázison megy keresztül

1. Kezdeti – jósló fájások (akár előtte 1-2 héttel is jelentkezhetnek). Ez egy rendszertelen méhtevékenység mely során a méh „gyakorol” a vajúdásra. Braxton-Hicks összehúzódásnak is nevezik.

2. Tágulási szakasz: A vajúdás moderált, rendszertelen ritmusban kezdődik, majd egyre rendeződő összehúzódásokba vált (akár 8-12 óráig is eltarthat).

   1. Látens fázis –A méhnyak megrövidül, felpuhul és megkezdi a tágulást.

   2. Aktív fázis - A méhszáj tovább tágul, rendszeres nagy intenzitású kontrakciókkal. Gyakran 4-5 percenként jelentkeznek, és akár 1 percig is tarthatnak. A fázis végére a méhszáj teljesen kitágul.

3. Kitolási szakasz: Ebben a szakaszban a fájások nagyon intenzívek, gyakran 1–3 percenként érkeznek, és 40–80 másodpercig tartanak. A kismama erős székelési ingert érezhet, a külvilág sokszor „kikapcsol”. A méhszáj eltűnik, a baba elindul a szülőcsatornán, és megszületik.

4. Placentáris szakasz: méhlepény (placenta) távozása, amelyet az orvos vagy szülésznő minden esetben megvizsgál, hogy teljes-e.

5. Post-placentáris szakasz: A lepény megszületését követő kb. 2 órás időszak, amely a megfigyelésről szól. Ilyenkor ellenőrzik a vérzést, a méh összehúzódását és a kismama általános állapotát. 

A császármetszésnél (sectio ceasarea) egészen más történik

A császármetszés egy nagy hasi műtét, amelyet precízen felépített lépésekben végeznek, hogy az anya és a baba számára a lehető legbiztonságosabb legyen. A műtét alatt a kismamát enyhén balra döntik, hogy a méh és a baba súlya ne nyomja el a nagy hasi vénát (vena cava inferior), így stabil marad a vérkeringés.

1. Érzéstelenítés: A legtöbb császárnál gerincközeli érzéstelenítést kap az anya (spinalis vagy epidurális). Ez azt jelenti, hogy ébren van, de deréktól lefelé semmit nem érez. Sürgős helyzetben előfordulhat altatás is.

2. A has megnyitás: A műtét a bikinivonalban ejtett vízszintes metszéssel indul. Ezután a rétegeket óvatosan feltárják:

   1. a bőrt és a zsírréteget megnyitják

   2. az egyenes hasizmot (m.rectus abdiminis) széthúzzák

   3. a középvonalban lévő kötőszövetet (fascia) és line alba-t megnyitják

   4. a hashártyát óvatosan feltárják

   5. húgyhólyagot finoman lejjebb tolják.

3. Méh megnyitása, baba megszületése: A méhfalon egy vízszintes metszést ejtenek, tompán tágítják és a magzatot az kézzel kivezetik.

4. Oxytocin: A baba megszületése után rutinszerűen oxytocint adnak, amely segíti a méhlepény leválását és csökkenti a vérzés kockázatát.

5. A burok maradványait és a méhlepényt eltávolítják, majd a méhlepényt gondosan megvizsgálják, hogy teljes egészében távozott-e.

6. Még kitisztítása és visszazárás: A méh üregét átnézik, szükség esetén óvatosan kitisztítják. Ezután a méhfalat általában két rétegben varrják össze.

7. A hasfal rétegeinek visszazárása: A fascia, a bőr alatti réteg és végül a bőr kerül visszazárásra varrattal vagy kapcsokkal.

Látható, hogy a császármetszés alatt nem mennek végbe azok a folyamatok, mint a természetes hormonális és testi folyamatok, mint a hüvelyi szülésnél, ezért van pl. a későbbi tejbelövellés vagy akár a hosszabb regeneráció is.

A legtöbb kórházi protokoll (ACOG, NHS stb.) szerint a császármetszés után 6-12 órával már javasolt az első óvatos felállás. Ez nem azért van, hogy „mozogj” hanem mert:

• Csökkenti a trombózis kockázatát

• segíti a bélműködést

• javítja a keringést

• gyorsítja a felépülést

Ilyenkor nem tudunk a megszokott módon felülni. A felállásra van egy megtanulható pár lépésből álló folyamat, melyet a terhesség végén is érdemes más alkalmazni:

1. Térdeket és a bokát összeszorítva, kilégzés után húzzuk fel a lábainkat

2. Forduljunk ki oldalra (térd boka egyszerre mozdul, kilégzésre fordulás, kezünket tegyük oldalra).

3. Alul lévő kézzel támaszkodjunk és a felül lévővel kilégzés után toljuk fel magunk, így az ágy szélére kerülve.

4. Tegyük le a lábainkat a talajra, majd kilégzés után (hasbehúzás, már amennyire tudjuk) nyomjuk fel magunkat állásba. Érdemes az egyik kézzel tartani a hasat.

Fontos pontok, amikre figyeljünk:

• boka-térd együtt tartása

• kilégzésre legyenek meg a mozdulatok

• picit húzzuk befelé a hasat így aktiváljuk a core izmot, haránt hasizmot melyek segítenek stabilizálni az egész felsőtestet és segítenek az erőkifejtésben is.

A szülés és a műtét során érintett izmokat (gát, has) újra aktiválni kell, ezért a császármetszés után nagyon fontos a pihenés és a mozgás egyensúlyának a megtalálása a megfelelő regeneráció érdekében.

A hüvelyi szülés és a császármetszés regenerációja nem egyforma, de mindkettő elkezdhető már a szülés után. Itt nem arra kell gondolni, hogy felállunk és súlyokat emelünk, hanem az izmok felélesztésére, testünkhöz való visszatalálásra. Erre való a megfelelően alkalmazott úgynevezett 360fokos légzés, mely során a gát és a hasizmok is aktiválhatóak, újra bekapcsolhatóak. A légzés folyamata:

• belégzés: rekeszizom oldalra, has előre mozdul, gát ellazul.

• lassú kilégzés: rekeszizom, has behúzódik, gát zár és felemelkedik.

4. trimeszter, azaz a szülés utáni 6 hetes gyermekágyi időszak: A 6 hetes kontroll fontos orvosi mérföldkő, de nem egy varázsvonal, amely után a test egyik napról a másikra készen áll minden mozgásformára. A 6 hetes kontroll nem jelenti a regeneráció végét. A testnek 9 hónap kellett, hogy felkészüljön a terhességre és a szülésre legalább ugyanennyi, ha nem több szükséges ahhoz, hogy teljesen regenerálódjon (testileg, hormonálisan). A szülés módja, a várandósság és a szülés alatti események, az esetleges komplikációk és a természetesen az egyéni állapot mind befolyásolják, hogyan lehet visszatérni a mozgáshoz.

Az ACOG szerint a szülés utáni mozgáshoz fokozatosan lehet visszatérni, amikor az orvosilag biztonságos, és ez függ a szülés módjától, az esetleges komplikációktól és az egyéni állapottól. Bizonyos nők már napokon belül képesek a könnyű mozgásra, míg császármetszés vagy komplikáció esetén egyéni útmutatás szükséges. Ezért a 6 hét nem azt jelenti: „kész vagy”, hanem azt, hogy innen tovább lehet építkezni.

De honnan tudhatom, hogy készen állok? Nem azt kell figyelni hány hét telt el, hanem figyelj a tested jelzéseire.

Van e fájdalom?

Van e vizelet- vagy székletgond?

Érzel-e hüvelyi nehézséget vagy nyomásértést?

Fáj vagy húz a heg?

Tudsz e megfelelően lélegezni terhelés közben?

Tudod e kontrollálni a törzsedet és a medencédet mozgás közben?

És persze azt is, hogyan reagál a tested a terhelés után.

A könnyebb mozgásokból fokozatosan térjünk a nagyobb terhelésre. Nem érdemes egyből a végéről kezdeni. Nem az a cél, hogy minél hamarabb fussunk. Hanem, hogy legyen egy egészséges testünk, amely újra képes mozogni, futni. Ha pedig egy mozgás közben vagy után bármilyen tünet jelentkezik, az nem kudarc. Az információ. A tested jelez, hogy ezen a ponton még egy kicsit időre, gyakorlásra vagy akár szakember segítségre van szükséged. A visszatérés tehát nem egy verseny, hanem egy egyéni regenerációs folyamat.

És még erről sem beszélünk… a heg.

A heg is része a regenerációnak. A szülés után nemcsak a bőrön látható hegekkel kell foglakozni. A hüvelyi szülés esetén a gát körüli heg míg a császármetszés után vágás körüli hegkezelés fontos. A császármetszés során a műtét több szövetréteget érintett, ezért a gyógyulás során a heg körüli szövetek mobilitása és érzékenysége is változhat.

Mint bármilyen heget, ezeket is masszírozni érdemes, hogy elkerüljük a letapadásokat. Fontos, hogy a területet sok taktilis (fizikális) inger érje, hogy a test újra betudja kapcsolni a rendszerbe és ugyanúgy tudja használni.

Lépései:

• tapogatás, finom ütögetés

• masszírozás körkörösen

• átmozgatás (érdemes olajat használni, mert úgy jobban csúszik az ujj)

A megfelelő időben, megfelelően végzett hegkezelés segíthet a heg és a környező szövetek mobilitásának helyreállításában. A heg nem szégyen. A heg egy történet.

És végül légy büszke magadra. Lehet, hogy a tested nem úgy néz ki, mint a terhesség előtt. Lehet heg. Lehet puhább has. Lehetnek striák. Lehet egy ideig gyengébbnek érzed magad. Lehet, hogy a futás, az ugrálás vagy akár egy hosszabb séta is máshogy esik. De kérlek, ne úgy nézz rá, mintha elromlott volna. A testünk nem elromlott a terhességtől és a szüléstől. Megváltozott. Alkalmazkodott. Dolgozott értünk és a babánkért.

Kilenc hónapon keresztül otthont adott egy új életnek. Megváltoztatta a keringését, a légzését, a testtartását, az izmait, a kötőszöveteit és a hormonális működését (azért, hogy egy új életet teremtsen, mi ez ha nem egy csoda?!)

Majd végigment a szülésen – bármilyen úton is érkezett meg a gyermeked. A regeneráció nem verseny. Nem kell másik anyához hasonlítanod magad. Nem kell bizonyítanod, milyen gyorsan tudsz visszatérni. Nem kell „visszakapnod” a régi testedet (és nem is fogod, mert egy újat kapsz helyette). Egy újra felépített, erős, jól működő testet kell kialakítanod. És talán ez az egyik legszebb része az egésznek: A tested nem ellened dolgozott, hanem érted. És most rajtad a sor, hogy ugyanilyen türelemmel, alázattal és kitartással dolgozz érte.

„Ha nő vagy, ne feledd: egy igazi varázslónak születtél, teremtő tündérnek. Ha valamit szeretnél, el fogod érni, meg fogod érinteni. Az érzelmeid segítenek megtalálni és megtartani bármit:  szerelmet, munkát, célokat. Elegendő vagy te magad, a lelked és a szíved.”

Lakatos Éva 

Pre- és postnatál tréner, Személyi edző