betöltés folyamatban...

"A megfelelő felkészítés nagyon sokat számít" - interjú Dr. Borbáth Katalin pedagógiai szakpszichológussal

2022.08.28. - Interjúk szakértőkkel

Már csak pár nap és sok-sok kisgyermek lépi át először a bölcsőde/óvoda kapuját. Szülőként rengeteg kérdés és bizonytalanság van bennünk, hiszen mi magunk is egy teljesen új élethelyzettel találjuk szembe magunkat. 

Borbáth Katalin PhD, a neveléstudomány doktora, pedagógiai szakpszichológus, Erőszakmentes Kommunikációs tréner, illetve nem mellesleg gyakorló anya segítségét kértük, hogy válaszoljon kérdéseinkre. 

Ha bele tudnánk bújni egy 2-3 éves gyermek bőrébe, akit most először hagynak ott a bölcsiben/óvodában, mit éreznénk?

Jó kérdés, kipróbálnám újra. 😊 De sokféle gyerek, sokféleképpen reagál, főleg attól függően, milyen kötődéssel kapcsolódik a szülőjéhez. Ezért a biztonságosan kötődő és megfelelően felkészített, megfelelő érettséggel érdeklődő gyerekek inkább kíváncsian, mint visszahúzódva. Miközben a kötődési bizonytalanságokkal, nem felkészített, nem intézményérett gyerekek akár szélsőségesen szorongva, pánikolva, vagy apatikusan is reagálhatnak.

Mivel tudjuk megkönnyíteni a beszoktatás időszakát gyermekeinknek? Milyen nehézségekkel találhatja szembe magát a szülő a beszoktatás ideje alatt?

A megfelelő felkészítés nagyon sokat számít. Beszélgessünk a maga szintjén a kicsivel arról már jó előre, mire számíthat, milyen lesz a napja, mi hol leszünk, stb. Ehhez a feladathoz egyébként nagyon sok, a gyerekekkel együtt olvasható mesekönyvek is rendelkezésre állnak. A kreatívabb szülők akár saját, közös játékot is kitalálhatnak, vagy közös mesét, ami erről a várható helyzetről szól. De akár rajzba, gyurmavilágba is foglalhatják a várható eseményeket. Érdemes megismerni a leendő óvoda, bölcsőde környékékét, akár be is menni a kicsivel, ha erre van lehetőség. Jó lenne, ha nem akkor látná először a gondozóját, az épületet, amikor már ott is kell maradnia.

A beszoktatás akkor lehet különösen nehéz, ha nem készítjük fel- bármilyen okból- erre előzetesen a gyermekünket, illetve ha szintén bármi lehet a hátterében- de aktuálisan sérülékenyebb gyermekünk lelkiállapota, a kötődése bizonytalanabb.

Mit mondjunk a gyermeknek, ha sír és kéri, hogy ne hagyjuk őt az oviban/bölcsiben? Illetve mi az, amit semmiképp se mondjunk neki?

Én azt mondanám, hogy nem hagyom ott, ott fogok vele játszani én is, csak később elmegyek egy kicsit bevásárolni/dolgozómba, stb.. Fontos, hogy csak azután menjünk el, amikor már biztonságban érzi magát a gyerekünk, elkezd másokhoz is kapcsolódni. Azt semmiképp se mondjuk neki, hogy butaság sírni, meg hogy okos fiú/lány nem sír, stb. Joga van az érzelmeihez, ha fiú, ha lány, ezt ne vonjuk kétségbe.

Vannak olyan óvodák, ahol kvázi nincs beszoktatás. Szeptember elsején átadja a szülő a gyermeket a pedagógusoknak és legkorábban ebéd után viheti haza. Máshol megengedik, hogy fokozatosan, a gyermek saját tempójában haladva vegye át a szülő helyét a pedagógus. Milyen előnyei és hátrányai vannak egyiknek, másiknak?

Annak, hogy nincs beszoktatási idő, szerintem csak az óvodára, óvodapedagógusokra nézve vannak előnyei, ha egyáltalán- a szülők jelenlétét nem kell viselniük. A beszoktatás az egészséges személyiségfejlődéshez, az érzelmek megfelelő kezelésének tanulásához, az önszabályozáshoz, az egészséges szülő-gyerek kapcsolat, biztonságos kötődés fenntartásához mind-mind elengedhetetlenek. Hátránya csak a ráfordított idő, amikor a szülő kénytelen a munkáját/ többi gyermekének az ellátását, egyéb feladatait úgy alakítani, hogy a beszoktatás előtt álló gyermekére több idő jusson ebben az időszakban. A bölcsődétől/óvodától is fokozott alkalmazkodást kíván ez az időszak. De aki nem rövid távon gondolkozik, az tudja, hogy minden szereplő számára megéri a most befektetett idő és alkalmazkodás.

A pedagógusok szerint teljesen normális jelenség, ha a már régóta szobatiszta gyermekeknél előfordulnak "balesetek" az első időszakban. Milyen jelekből veheti észre a szülő, hogy gyermeke csak a számára idegen környezetre reagál így, vagy esetleg valami miatt erős szorongást él át az intézményben?

A „balesetek” például mindenképpen ilyen jelek, ha ezek, és egyéb, már egyszer „túlfejlődött” viselkedésmódok újra előfordulnak, azt jelentheti, hogy a gyermek visszacsúszott egy korábbi fejlődési szintre az új helyzet okozta feszültségnek köszönhetően. Ilyen jelek egyébként változatos megjelenési formát vehetnek fel: körömrágás, tick, agresszió, vagy visszahúzódás, vagyis bármilyen szokatlan viselkedés. Ezekre érdemes odafigyelni, és ilyenkor igyekezni kellene még inkább megsegíteni az átmenetet a gyermek számára. Ez a segítség lehet az, hogy újra tovább maradunk vele reggel, de akár egy kis szünet is. Pl. megoldjuk, hogy péntekenként nem visszük a gyermekeket az intézménybe, vagy ebéd után hazahozzuk, vagy 3 nap „szabira” megyünk otthon együtt. Lehetőséget adunk a gyermekünknek ilyenkor, hogy érzelmileg „feltankoljon” a társaságunkban, és újult erővel nekivághat ő is , mi is a további intézményes életnek.

A gyermek intézménybe kerülése mérföldkő az egész család életében. Az édesanyák különösen sok kihívással néznek szembe a beszoktatás alatt. Mit tanácsol? Hogy készítse fel a szülő saját magát az új élethelyzetre?

Szerintem ki-ki a saját mentalitásának, érzelmi állapotának, személyiségfejlődésének megfelelően reagál. Azt mondhatjuk, normális, ha ambivalens érzések vannak a gyermek beszoktatása idején a szülőben. Ha egyrészt öröm is, hogy szabadabb lehet, új lendületet vehet a saját élete. De azért egy kicsit gyászol is ilyenkor, hiszen megéli az első tartósabb elszakadás élményét a gyermekétől. Akár féltékeny is lehet a gondozókra, óvónőkre, ha sikerül hamar jó kapcsolatot kialakítani a gyermekükkel. vagy akár el is bizonytalanodhat a saját szerepében. Az a legszerencsésebb felkészülés szerintem, ha előre végig gondolja a lehetséges forgatókönyveket és a gyermek felkészítésével együtt a saját felkészítését is elvégzi így. Ne lesznek számára váratlan érzelmek, főleg, ha beszélget másokkal, más, már tapasztaltabb anyukával, apukával a várható érzelmekről, és az sem baj, ha önismereti munkát is végzett/végez a szülő, hiszen minden nevelési helyzetben óriási segítségére lesz ez az ismeret. Az sem árt, sőt óriási segítségére lehet az önmaga megismerésében és a gyermekével való megfelelő kommunikáció kialakításában, ha a saját érzelmeit fel tudja mérni, és ki is tudja fejezni- persze a gyermek befogadóképességének megfelelő, szelíd módon- a szülő. Ebben egyébként az együttműködő erőszakmentes kommunikációs technika ismerete is óriási segítség lehet. (Aki erről még többen szeretne tudni, olvasson ide vonatkozó cikkeket, többek között talál ilyeneket a honlapomon is.)

Mikor beszélhetünk arról, hogy sikeresen lezajlott a beszoktatási időszak? Mik lehetnek a siker mutatói?

A fentiek fényében sikerrel megtörténhet a beszoktatás, ha tudjuk, hogy mindent megtettünk, dolgoztunk a helyzeten. A siker mutatóit a gyermek boldogságában, kiegyensúlyozott, örömteli állapotban mérjük mind a bölcsőde/óvoda, mind a mi irányunkba. Ha szívesen megy oda, és ha szívesen jön haza is. Ha szorongás, félelem, bizonytalanság helyett kíváncsi felfedező kedvet, érdeklődést, nyitottságot tapasztalunk a viselkedésében.

Dr. Borbáth Katalin oldalát itt érheted el!

 

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!

Szakértőink

Lukács-Tóth Boglárka
Gyógypedagógus-logopédus, mozgásterapeuta, etetésterápiás konzulens, óvodapedagógus
Szentes-Torkos Dóra
Klinikai szakpszichológus, Pár- és családterapeuta, Integratív hipnoterapeuta
Oláh Gabriella
klinikai-és ifjúsági szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta
Horváth Réka
perinatális szaktanácsadó
Vargáné Bella Tünde
furulyatanár és zeneóvodai foglalkozásvezető szaktanár
Szűrné Hodossy Hajnalka
kismama jógaoktató, dúla, szülésfelkészítő tréner, kismama és női intim torna tréner, intim medical specialista, intim fitnesz oktató, babás jógaoktató, hatha jógaoktató
Hegedűs Orsolya
szülő-gyermek-ifjúsági coach, kapcsolatközpontú terapeuta, pedagógus