Oláh Gabriella klinikai-és ifjúsági szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta válaszolt a kérdéseinkre.
Hogy készüljenek fel a szülők az új baba érkezésére, ha a nagytesó még kicsi, nem érte el az óvodás kort?
Nemcsak a nagytestvérnek, hanem a szülőknek is érdemes magukban tudatosítani, hogy az örömök mellett, amit egy kisbaba érkezése jelent a családban, feltehetően nehézségek is várnak rájuk. Nekik is érdemes erre lelkileg is készülni, hogy közös életüknek egy kihívásokkal teli időszaka következik majd, ezért legyenek egymással és magukkal is együttérzőek és elfogadóak. Érdemes előre átgondolni, hogy milyen segítségeket tudnak majd igénybe venni, akár a háztartásban, akár a gyerekek gondozása körül. Segíthet, ha a nagyobb gyermekkel már van egy kialakult rutin, és így tudnak nekivágni ennek az új időszaknak. Ha van egy viszonylag állandó napirendje a gyermeknek, ami jó, ha nem borul fel a megváltozott körülmények között sem. Ha a kistestvér érkezésének idejére például a nagyobbik gyermek már önállóan tud elaludni, ez is sokat segíthet a későbbiekben. Fontos arra is figyelni, hogy a gyermek – ha még nem jár bölcsődébe, óvodába – akkor is hozzászokjon és elfogadjon más felnőtteket (nagyszülők, nagynénik, szomszédok, barátok stb.), akikre rá lehet bízni a felügyeletét, ha szükségessé válik.
Hogy készítsük fel a nagytesót, a kicsi érkezésére?
Minél kisebbek a gyerekek, annál kevésbé tudják elképzelni, hogy mit is jelent egy testvér érkezése a családban. A szülők gyakran azt mondogatják, hogy „majd lesz kivel játszanod“. De ez az első időszakban még sokáig nincs így, hiszen a csecsemő leginkább alszik, vagy szopizik az anyukája ölében. Ezért a testvérség „jó oldalát, örömeit“ eleinte még kevésbé tudják megtapasztalni, sokkal inkább azt, hogy mi változik meg az életükben, mi az, ami másképp van, mint eddig. Olvashatnak a szülők meséket a testvérhelyzetről, mutathatnak ismerős gyerekeket, akik testvérek, de a szó igazi jelentését, és hogy ez milyen változásokkal jár az életükre nézve, majd úgyis a hétköznapokban tapasztalják meg a nagyobbak.
Szinte minden anyukában felmerül a kérdés: hogy fogom én ezt bírni? Tudom majd őket egyformán szeretni? Képes leszek minden gyerekemmel minőségi időt tölteni? Mit tanácsol? Hogy oszlassák el az anyukák a kételyt önmagukban?
Először is fontos lehet realizálni az elvárásainkat önmagunkkal és ezzel az élethelyzettel szemben. Ha úgy képzeljük el a kistestvér születésének időszakát, hogy majd a pici baba békésen szuszog, a nagytesó csendben eljátszik egyedül, a lakás tiszta, rend van, az asztalon friss, meleg vacsora várja haza az apukát – óhatatlanul csalódni fogunk. Mert lesznek ugyan ilyen pillanatok is, de valószínűleg nem ez lesz többségében a jellemző. Ugyanakkor érdemes az eddigi erősségekre koncentrálni, hogy melyek voltak eddig az édesanya életében azok az időszakok, amikor sikeresen nézett szembe a kihívásokkal, jól kezelt helyzeteket, új kapcsolatokat létesített. Ezekből tudja a szükséges önbizalmat meríteni. Szintén hasznos gondolat lehet, ha nem tűzzük ki célul azt, hogy tökéletes szülők, „mintaanyák“ szeretnénk lenni. Nem elég hangsúlyozni, hogy elegendő az is, a ha szülő „elég jó“ szülő, vagyis az esetek többségében jól reagál, és kézben tartja a dolgokat. Nagyon fontos ebben az élethelyzetben is az anyák/apák számára az önegyüttérzés gyakorlása. Ez egy olyan elfogadó viszonyulás önmagunkhoz, amikor a jelen kihívásait elismerve, tudatosítva empatikusan fordulunk önmagunk felé is. Például ilyeneket mondogatva magunknak: „Ez most egy kihívásokal teli élethelyzet. Ez egy új szakasza az életemnek, ilyen még nem volt, ezért nem baj, ha nem sikerül minden elsőre. Elképzelhető, hogy nem minden úgy van, ahogyan elterveztem, de ilyen az élet, ilyen a gyermeknevelés. A legjobbra törekszem, ez most így megy.“
Milyen praktikák segíthetnek a jó testvérkapcsolat kialakításában?
Ebben a kérdésben is fontos szempont az, hogy ne tűzzük ki célul azt, hogy „nálunk nem lesz testvérféltékenység“, mert ez egy létező érzés, és minél jobban törekszünk a tökéletes testvérkapcsolat kialakítására óhatatlanul is olyan elvárásokat támasztunk a gyerekekkel szemben, amely gyakran a természetesen megjelenő féltékenység elfojtásához vezethet, és esetleg ez okozhat a későbbiekben pszichés eredetű tüneteket. Engedjük meg és fogadjuk el, hogy a nagytesó nem mindig csak örül, a kistesónak, hanem bizony gondolhat olyat magában, hogy „jobb volt amikor csak egyedül voltam, mert a szüleim csak velem játszottak stb.“. Ha erről lehet beszélni, viccelődni, akkor hamarabb oldódnak az ebből adódó érzések.
Odafigyelhetünk arra is, hogy az édesanya a nagyobb tesóval is töltsön időt kettesben, úgy, ahogy az régen is volt. Gyakran előfordul az, hogy a nagyobb testvért bízzák másra, vagy az apukára hárul az ő gondozása, pedig neki is az anyukája hiányzik ilyenkor a legjobban.
A szülés után, Ön szerint mennyi időt érdemes várni az édesanyának a következő várandóssággal? Meddig tart a regenerálódás időszaka testi és lelki szempontból?
Azt gondolom, erre nincsen feltétlenül egy jó válasz. De valóban szükséges lehet a regenerálódásra is odafigyelni. De itt lehetnek egyéni, személyiség-és temperamentumbeli különbségek is az édesanyák között. Van aki szeretné, hogy minél kisebb korkülönbséggel nőjenek fel a gyerekei, van, akinek pedig szüksége van arra, hogy munkába álljon egy időre még a második gyermek születése előtt.
Milyen előnyei lehetnek a tesók közötti kis korkülönbségnek? Illetve milyen előnyökkel jár, ha nagyobb a korkülönbség a tesók között? Például a nagytesó már elérte az iskolás kort.
Akármelyik helyzetet is szemléljük, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Ha kevés a korkülönbség a testvérek között, akkor a gyerekek igazi játszótársakként tudnak felnőni, főként ha azonos neműek. Ez azonban a szülők számára egy rendkívül megterhelő időszak is lehet, akár a párkapcsolat szempontjából is. Egy pici és egy kicsi gondozása, a betegségek, a nagyobbik bölcsődébe, óvodába szoktatása mind-mind sok kihívást tartogat. A későbbiekben azonban egyszerűbb lehet a programok megszervezése az azonos érdeklődés alapján.
Ha nagyobb a korkülönbség a testvérek között, akkor az egyik már kicsit önálóbb ugyan, de gyakran ugyanúgy igényelheti a figyelmet és a törődést, mint kisebb korában. Ha az egyik gyermek már óvodában, iskolában van napközben, könnyebb lehet otthon egy gyerkőccel az anyukának. Ha már iskolás a nagyobb tesó, akkor azonban a tanulás, az otthoni felkészülések vehetik igénybe jobban a szülőket. Nagyobb korkülönbség esetén a nagyobb gyermek hosszabb ideig nőhet fel egykeként, ezért esetleg jobban megviselheti a „trónfosztás“. Később pedig nehézséget jelenthet aközös szabadidő eltöltésekor, hogy a különböző életkorú gyerekek eltérő igényeit összehangoljuk.
klinikai-és ifjúsági szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta