Hogyan tanítsd meg a 6 éves gyermekednek, hogy kiálljon magáért? 10 bevált módszer szülőknek
Sok szülő szíve összeszorul, amikor azt látja, hogy a gyermeke hagyja magát félrelökni a játszótéren, nem meri elmondani a véleményét az óvodában vagy az iskolában, esetleg mindig mások döntenek helyette. Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés: hogyan tanítsam meg arra, hogy kiálljon magáért anélkül, hogy agresszívvá válna?
A 6 éves kor különösen fontos időszak ebből a szempontból. A gyermekek ekkor már egyre több időt töltenek kortársaik között, kialakulnak az első komolyabb barátságok, megjelennek a konfliktusok, a versengés és az önérvényesítés helyzetei. A gyermeknek meg kell tanulnia nemet mondani, megvédeni a saját határait és kifejezni az érzéseit. A jó hír az, hogy az önérvényesítés tanulható készség. Nem veleszületett adottság, hanem olyan képesség, amelyet a szülők tudatosan fejleszthetnek.
Mit jelent valójában kiállni magunkért?
Sokan összekeverik az önérvényesítést az agresszivitással. Pedig a kettő között óriási különbség van. Az agresszív gyermek másokat bántva próbálja elérni a célját. A passzív gyermek inkább háttérbe húzódik, és hagyja, hogy mások döntsenek helyette. Az önérvényesítő gyermek viszont képes kulturáltan és határozottan képviselni a saját érdekeit úgy, hogy közben tiszteletben tartja mások érzéseit is.
Például:
– „Nem szeretném, hogy elvedd a játékomat.”
– „Most én szeretnék következni.”
– „Ez nekem nem esik jól.”
– „Kérlek, hagyd abba.”
Ezek egyszerű mondatoknak tűnnek, de egy 6 éves számára hatalmas lépést jelenthetnek.
Miért olyan nehéz ez sok gyermeknek?
Minden gyermek más személyiséggel születik. Vannak, akik már háromévesen is hangosan képviselik az akaratukat, míg mások érzékenyebbek, visszahúzódóbbak.
A visszahúzódó gyermekek gyakran:
- félnek a konfliktusoktól,
- szeretnének mindenkinek megfelelni,
- aggódnak amiatt, hogy mások mit gondolnak róluk,
- nem akarják elveszíteni a barátaikat,
- nem tudják, hogyan reagáljanak váratlan helyzetekben.
Ez teljesen természetes. Nem arról van szó, hogy a gyermek gyenge lenne. Egyszerűen még nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével magabiztosan tudná kezelni a konfliktusokat.
Az első lépés: tanítsd meg felismerni az érzéseit!
A gyermek csak akkor tud kiállni magáért, ha tudja, mit érez. Ha nem tudja megfogalmazni, hogy valami kellemetlen számára, akkor nyilván ezt nem tudja jelezni másoknak sem. A mindennapok során beszélgessetek az érzésekről:
„Mit éreztél, amikor elvették a játékodat?”
„Dühös voltál vagy inkább szomorú?”
„Mit szerettél volna mondani akkor?”
Az érzelmek megnevezése segít a gyermeknek abban, hogy később magabiztosabban képviselje önmagát. Az önérvényesítés alapja az érzelmi tudatosság.
Ne oldj meg helyette minden konfliktust!
Szülőként természetes ösztönünk, hogy megvédjük a gyermekünket. Amikor látjuk, hogy valaki igazságtalan vele, legszívesebben azonnal közbelépnénk. Azonban ha minden helyzetet mi oldunk meg helyette, akkor nem tanulja meg a saját erejét használni. Persze vannak kivételek. Fizikai bántalmazás, zaklatás vagy veszélyes helyzet esetén természetesen a felnőttnek kell közbeavatkoznia.
Az egyszerű hétköznapi konfliktusoknál viszont érdemes hagyni, hogy először ő próbálkozzon. Ha például valaki beáll elé a sorba, ne te szólj rá azonnal a másik gyerekre! Inkább kérdezd meg a gyermekedtől: „Szeretnéd neki elmondani, hogy te voltál itt előbb?” Ezzel azt üzened, hogy képes megoldani a helyzetet!
Gyakoroljátok otthon a nehéz helyzeteket!
A gyermekek játék közben tanulnak a leghatékonyabban. A szerepjáték az egyik legerősebb eszköz az önérvényesítés fejlesztésére. Számos szülő és pedagógus is ezt tartja a leghasznosabb módszernek.
Játsszátok el például a következő helyzeteket:
– Egy gyerek elveszi a kedvenc játékát.
– Nem akarják bevenni a játékba.
– Valaki csúfolja.
– Nem szeretné megölelni a rokont.
– Más gyerek dönti el helyette, hogy mit játsszanak.
Kérdezd meg a gyerkőctől: „Te mit mondanál ilyenkor?” Ha nem tudja, segíts neki, majd cseréljetek szerepet, és gyakoroljátok többször! Minél többször próbálja ki biztonságos környezetben, annál könnyebben fog eszébe jutni éles helyzetben.
Taníts neki egyszerű mondatokat!
Sok gyermek azért nem áll ki magáért, mert egyszerűen nem találja a megfelelő szavakat.
Taníts meg neki rövid, könnyen megjegyezhető mondatokat:
„Nem szeretném.”
„Kérlek, hagyd abba.”
„Most én következem.”
„Ez nekem nem tetszik.”
„Kérlek, add vissza.”
„Nem akarok így játszani.”
Az ilyen mondatok gyakorlása önbizalmat ad.
Mutass példát a saját életeddel!
A gyermekek nem azt tanulják meg, amit mondunk nekik, hanem azt, amit látnak tőlünk. Ha azt szeretnéd, hogy gyermeked kiálljon magáért, neki is látnia kell, hogyan teszed ezt te! Például amikor egy boltban hibás terméket kapsz, vagy amikor kulturáltan, de határozottan képviseled az álláspontodat.
Akár hangosan is megfogalmazhatod: „Most elmondom az eladónak, hogy szerintem ez nem volt rendben.”
A minta az egyik legerősebb tanulási forma a gyermekek számára.
Dicsérd meg a bátorságát, ne csak az eredményt!
Sok szülő csak akkor dicsér, ha a gyermek sikeresen megoldotta a helyzetet. Pedig maga, a próbálkozás dicsérete is nagyon fontos! Ha a gyermek remegő hangon ugyan, de azt mondta: „Kérlek, ne vedd el.” akkor már óriási lépést tett afelé, hogy kiálljon magáért. Mondd neki bátran, hogy „Nagyon büszke vagyok rád, hogy megszólaltál.” „Láttam, milyen bátor voltál.” „Ügyesen elmondtad, mit szeretnél.”
Ez megerősíti benne, hogy érdemes próbálkoznia továbbra is!
Tanítsd meg a határok fontosságára!
A saját határok felismerése az önvédelem alapja. A gyermeknek tudnia kell, hogy joga van nemet mondani. Joga van jelezni, ha valami kellemetlen számára. Joga van megvédeni a játékát. Joga van segítséget kérni. A határok megértése és tiszteletben tartása kulcsfontosságú az egészséges önérvényesítés kialakulásában.
Mi a helyzet a csúfolással?
A csúfolás szinte minden közösségben előfordul. A gyermeknek tudnia kell, hogy nem attól függ az ő saját értéke, hogy mások mit mondanak vagy gondolnak róla. Segíthetnek az ilyen válaszok: „Szerintem ez nem vicces.” „Kérlek, ne beszélj így velem.” „Nem szeretem, amikor ezt mondod.”
Ha a csúfolás rendszeres vagy súlyos, mindenképpen vonjuk be a pedagógust!
Segíthet a sport?
Igen. Nem azért, mert a gyermek megtanul verekedni. Hanem azért, mert megtapasztalja a saját erejét, fejlődik a testtudata és nő az önbizalma. Az úszás, a torna, a küzdősportok vagy akár a csapatsportok mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy magabiztosabb legyen. Nem arra kell megtanítani, hogy vissza üssön, hanem hogy magabiztosabban mozogjon a világban!
Mikor kérjünk szakember segítségét?
Érdemes gyermekpszichológushoz fordulni, ha:
- a gyermek tartósan szorong,
- rendszeresen sír iskolai, óvodai helyzetek miatt,
- gyakran válik bántalmazás célpontjává,
- teljesen képtelen kiállni magáért,
- a probléma hónapok óta fennáll.
A korai segítség sok későbbi nehézséget előzhet meg.
Amikor szülőként meghallgatod a gyermeked érzéseit, tiszteletben tartod a véleményét, hagyod dönteni apró dolgokban és támogatod a konfliktusok megoldásában, akkor valójában minden nap egy kicsit közelebb viszed ahhoz, hogy magabiztos, önálló és önmagát tisztelő felnőtté váljon.
Arra szintre kell eljutni, hogy a gyermek tudja: joga van megszólalni, joga van nemet mondani, és joga van kiállni önmagáért.
