Nem játszik egyedül a gyerek? 6 tipp, ami segíthet az önálló játék kialakításában!
„Anya, játssz velem!” Ismerős mondat? Sok szülő érzi úgy, hogy a kisgyermeke egyetlen percre sem hajlandó egyedül játszani. Ha a te totyogód is folyamatosan követ, azonnal unatkozik, vagy sírni kezd, amikor nem foglalkozol vele, fontos tudnod: ez egy teljesen gyakori életkori jelenség. A jó hír pedig az, hogy az önálló játék tanulható.
Ebben a cikkben megmutatjuk:
- miért nem játszik egyedül a gyerek,
- hány éves kortól normális az önálló játék,
- hogyan lehet fokozatosan kialakítani,
- és mit NE csinálj, ha azt szeretnéd, hogy a gyermeked hosszabb ideig egyedül is eljátszon.
Miért nem játszik egyedül a gyerek?
A legtöbb 1–3 éves kisgyerek természetesen igényli a szülő közelségét. Ebben az életkorban még fejlődésben van a figyelem, az önszabályozás, a problémamegoldás és a biztonságérzet. Ezért teljesen normális, ha a gyermeked állandóan utánad jön, csak melletted hajlandó játszani, pár perc után unatkozik, vagy azt várja, hogy te irányítsd a játékot. Az önálló játék nem veleszületett képesség. A gyerekek ezt fokozatosan tanulják meg.
Hány éves kortól kellene egyedül játszania a gyerekeknek?
Sok szülő aggódik amiatt, hogy „más gyerekek már fél óráig eljátszanak egyedül”. Pedig minden gyermek más tempóban fejlődik. Általánosságban 1 éves korban: 3–5 perc önálló játék teljesen normális, 2 éves korban: 5–15 perc, 3 éves kor körül, akár 15–30 perc is lehet. Természetesen ez függ a gyermek temperamentumától, az alvástól, a kötődési igényétől és attól is, mennyire szokott hozzá az önálló elfoglaltsághoz.
Miért fontos az önálló játék?
Az önálló játék valójában nagyon fontos része a gyerekkori fejlődésnek. Ilyenkor fejlődik a gyerekek kreativitása, problémamegoldó képessége, önbizalma, koncentrációja és kitartása. Azok a gyerekek, akik megtanulnak egyedül is elmélyülni a játékban, később gyakran könnyebben kezelik az unalmat és önállóbbá válnak a hétköznapokban is.
6 módszer, ami segíthet, ha nem játszik egyedül a gyerek
1. Ne várj rögtön hosszú önálló játékot!
Az egyik legnagyobb hiba, amikor a szülő azonnal 20–30 perc nyugodt játékot vár. Az önálló játékot fokozatosan kell felépíteni. Kezdd napi 5 perccel:
- ülj a közelében,
- majd fokozatosan távolodj,
- később végezz kisebb feladatokat mellette!
A cél az, hogy biztonságban érezze magát nélküled is.
2. Túl sok játék helyett legyen kevesebb!
A túl sok játék gyakran túlingerlést okoz. Amikor minden egyszerre elérhető a gyerek kapkod, hamar elunja magát és egyik játékban sem mélyül el igazán.
Sokkal jobban működnek a nyílt végű játékok (amikor a gyerkőc rengeteg módon a saját kedve szerint játszhat, nincsenek sem szabályok, sem fix kimenetelek a játékban). Ilyenek például az építőjátékok, figurák, autók, babák, rajzeszközök, szerepjátékok. A nyílt végű játékok fejlesztik legjobban a fantáziát.
3. Kapcsold ki a háttérben futó képernyőket!
A TV vagy tablet jelentősen csökkentheti az elmélyült játék idejét. A gyerekek kreativitása gyakran akkor indul be igazán, amikor nincs folyamatos inger körülöttük, nincs képernyő és egy kicsit unatkoznak.
4. Ne siess azonnal segíteni!
Összedől a torony? Nem sikerül összerakni valamit? Sok szülő reflexből közbelép, hogy segítsen a gyermeknek, pedig ha vársz pár másodpercet, lehet, hogy a gyermeked maga talál megoldást a problémára. Pont így fejlődik a kitartás, a problémamegoldás és nő a gyermek önbizalma.
5. Készítsetek „különleges játékos dobozt”!
Ez egy olyan doboz lehet, amit csak önálló játékidőben vesztek elő! Tegyél bele matricákat, mágneses játékokat, különleges figurákat, kreatív eszközöket, vagy szenzoros játékokat! Ezek a játékok az újdonság erejével hatnak majd, így hosszabb ideig le fogják kötni a kicsik figyelmét.
6. Ne szakítsd félbe, amikor végre játszik!
Olyan nagy a kísértés, hogy ezt mondjuk a gyermekünknek: „Jaj, de ügyes vagy!” amikor végre önálló játékon érjük. Pedig ezzel gyorsan ki is zökkenthetjük őt a játékból. Ha azt látod, hogy a gyermeked elmélyülten játszik próbálj csendben maradni, ne próbáld meg őt irányítani és -bármennyire is örülsz - ne dicsérd folyamatosan! Az önálló játék egyik legfontosabb része, hogy a gyerek saját maga találja ki a történeteket és a megoldásokat.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Önmagában az, hogy a gyermeked nem szeret egyedül játszani, még teljesen normális. Érdemes azonban szakemberrel beszélni, ha extrém módon ragaszkodik hozzád, semmilyen játék nem köti le, nagyon nehezen szabályozza az érzelmeit vagy a helyzet hosszú időn át jelentős stresszt okoz a családban.
A legfontosabb, amit szülőként tudnod kell
Ha a gyermeked most még nem játszik egyedül, az nem a te hibád. Az önálló játék egy fejlődési folyamat. A legtöbb gyerek idővel - megfelelő támogatással és türelemmel - megtanul egyedül is elmélyülni a játékban.
