„Anya, játssz velem!” Ismerős mondat? Sok szülő érzi úgy, hogy a kisgyermeke egyetlen percre sem hajlandó egyedül játszani. Ha a te totyogód is folyamatosan követ, azonnal unatkozik, vagy sírni kezd, amikor nem foglalkozol vele, fontos tudnod: ez egy teljesen gyakori életkori jelenség. A jó hír pedig az, hogy az önálló játék tanulható.
Ebben a cikkben megmutatjuk:
A legtöbb 1–3 éves kisgyerek természetesen igényli a szülő közelségét. Ebben az életkorban még fejlődésben van a figyelem, az önszabályozás, a problémamegoldás és a biztonságérzet. Ezért teljesen normális, ha a gyermeked állandóan utánad jön, csak melletted hajlandó játszani, pár perc után unatkozik, vagy azt várja, hogy te irányítsd a játékot. Az önálló játék nem veleszületett képesség. A gyerekek ezt fokozatosan tanulják meg.
Sok szülő aggódik amiatt, hogy „más gyerekek már fél óráig eljátszanak egyedül”. Pedig minden gyermek más tempóban fejlődik. Általánosságban 1 éves korban: 3–5 perc önálló játék teljesen normális, 2 éves korban: 5–15 perc, 3 éves kor körül, akár 15–30 perc is lehet. Természetesen ez függ a gyermek temperamentumától, az alvástól, a kötődési igényétől és attól is, mennyire szokott hozzá az önálló elfoglaltsághoz.
Az önálló játék valójában nagyon fontos része a gyerekkori fejlődésnek. Ilyenkor fejlődik a gyerekek kreativitása, problémamegoldó képessége, önbizalma, koncentrációja és kitartása. Azok a gyerekek, akik megtanulnak egyedül is elmélyülni a játékban, később gyakran könnyebben kezelik az unalmat és önállóbbá válnak a hétköznapokban is.
Az egyik legnagyobb hiba, amikor a szülő azonnal 20–30 perc nyugodt játékot vár. Az önálló játékot fokozatosan kell felépíteni. Kezdd napi 5 perccel:
A cél az, hogy biztonságban érezze magát nélküled is.
A túl sok játék gyakran túlingerlést okoz. Amikor minden egyszerre elérhető a gyerek kapkod, hamar elunja magát és egyik játékban sem mélyül el igazán.
Sokkal jobban működnek a nyílt végű játékok (amikor a gyerkőc rengeteg módon a saját kedve szerint játszhat, nincsenek sem szabályok, sem fix kimenetelek a játékban). Ilyenek például az építőjátékok, figurák, autók, babák, rajzeszközök, szerepjátékok. A nyílt végű játékok fejlesztik legjobban a fantáziát.
A TV vagy tablet jelentősen csökkentheti az elmélyült játék idejét. A gyerekek kreativitása gyakran akkor indul be igazán, amikor nincs folyamatos inger körülöttük, nincs képernyő és egy kicsit unatkoznak.
Összedől a torony? Nem sikerül összerakni valamit? Sok szülő reflexből közbelép, hogy segítsen a gyermeknek, pedig ha vársz pár másodpercet, lehet, hogy a gyermeked maga talál megoldást a problémára. Pont így fejlődik a kitartás, a problémamegoldás és nő a gyermek önbizalma.
Ez egy olyan doboz lehet, amit csak önálló játékidőben vesztek elő! Tegyél bele matricákat, mágneses játékokat, különleges figurákat, kreatív eszközöket, vagy szenzoros játékokat! Ezek a játékok az újdonság erejével hatnak majd, így hosszabb ideig le fogják kötni a kicsik figyelmét.
Olyan nagy a kísértés, hogy ezt mondjuk a gyermekünknek: „Jaj, de ügyes vagy!” amikor végre önálló játékon érjük. Pedig ezzel gyorsan ki is zökkenthetjük őt a játékból. Ha azt látod, hogy a gyermeked elmélyülten játszik próbálj csendben maradni, ne próbáld meg őt irányítani és -bármennyire is örülsz - ne dicsérd folyamatosan! Az önálló játék egyik legfontosabb része, hogy a gyerek saját maga találja ki a történeteket és a megoldásokat.
Önmagában az, hogy a gyermeked nem szeret egyedül játszani, még teljesen normális. Érdemes azonban szakemberrel beszélni, ha extrém módon ragaszkodik hozzád, semmilyen játék nem köti le, nagyon nehezen szabályozza az érzelmeit vagy a helyzet hosszú időn át jelentős stresszt okoz a családban.
Ha a gyermeked most még nem játszik egyedül, az nem a te hibád. Az önálló játék egy fejlődési folyamat. A legtöbb gyerek idővel - megfelelő támogatással és türelemmel - megtanul egyedül is elmélyülni a játékban.