Miért szeretnek a gyerekek jelmezbe bújni? - A farsang és ami mögötte van..

Ugye mindenkinek ismerős a fenti jelenet? A gyerekek már hetekkel a farsangi mulatság előtt beöltöznek, izgatott várakozást és örömöt látunk az arcukon. Kiválasztják a jelmezüket, esetleg elkérik anya és apa ruháit, kreatív kiegészítőket készítenek. Sok szülőnek a farsang előtti napok leginkább a listákról, beszerzőkörutakról és késő esti barkácsolásról szólnak, mint felszabadult ünneplésről. Jelmez kell: lehetőleg egyedi! Sütemény az asztalra, időben beérni az óvodába, s mindezt még munka előtt, kabátgombolás közben. A gyerekek számára a farsang maga a varázslat és zajos nevetés. Míg a felnőttek gyakran a részleteken aggódnak, ők már fejben tigrisek, hercegnők vagy űrhajósok. És pontosan ez az, ami miatt érdemes közelebbről megnézni, mit is jelent számukra ez az időszak?

Mit ad valójában a farsang a gyerekeknek? 

A farsang egyik legnagyobb ajándéka a gyerekek számára az, hogy teret ad az önkifejezésnek: már a jelmez kiválasztása is arról szól, kik szeretnének lenni, mitől érzik magukat különlegesnek, mire kíváncsiak éppen ebben az életszakaszban?  Jó érzéssel tölti el őket, amikor dönthetnek, rajzolhatnak, ragaszthatnak vagy elmagyarázhatják, miért pont szuperhősnek vagy tündérnek öltöznek. A közös ünneplés közben fejlődnek a szociális készségek is: várni kell a sorra a bemutatkozásnál, együtt kell táncolni a többiekkel, elfogadni, hogy mások más jelmezt választottak, és reagálni a társak örömére vagy épp csalódására. Ezek az apró helyzetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek magabiztosabban mozogjanak társas közegben.

A jelmez mögé bújva sokan bátrabbá válnak: könnyebben szólnak másokhoz, kiállnak a kör közepére, vagy elvállalnak egy szereplést, amit hétköznap talán még nem mernének. Ez az élmény erősíti az önbizalmukat, hiszen megtapasztalják, hogy képesek helytállni új helyzetekben is. A farsangi készülődés közben a kreativitás is szárnyra kap: ötletelés, anyagok újragondolása, problémamegoldás kíséri a folyamatot, miközben a fantázia szabadon dolgozhat. Mindezt pedig áthatja a közösségi élmény ereje: az együtt nevetés, a közös tánc, a termet betöltő zsivaj, amely azt az érzést erősíti a gyerekekben, hogy egy csoporthoz tartoznak, és jó együtt ünnepelni.

Miért szeretnek jelmezbe bújni? 

Amikor egy kisfiú tűzoltónak, lovagnak vagy szuperhősnek öltözik, gyakran olyan tulajdonságokat próbál ki, amelyekkel a hétköznapokban még csak ismerkedik: bátorságot, erőt, segítőkészséget. A „hősidentitás” lehetőséget ad arra, hogy elképzelje magát egy nagyobb, magabiztosabb szerepben, és közben belül is gyakorolja, milyen érzés kiállni másokért vagy fontos feladatot teljesíteni.

Ugyanilyen jelentős az is, amikor a gyerekek kicsit ijesztőbb figurákat választanak: sárkányt, boszorkányt vagy szörnyet. Ezekben a szerepekben biztonságos keretek között kísérletezhetnek a félelemmel, kipróbálhatják, milyen „ijesztőnek” lenni, miközben tudják, hogy bármikor levehetik a maszkot. Ez segít abban, hogy a saját szorongásaikat is könnyebben feldolgozzák, és megtanulják uralni az erős érzéseket.

A farsang a fantázia ünnepe is: a jelmezek mögött mesék, saját történetek és képzeletbeli világok bontakoznak ki. A gyerekek nemcsak felöltik a ruhát, hanem szerepet teremtenek hozzá, beszélnek, mozognak, cselekszenek benne és ezzel fejlesztik képzelőerejüket, történetalkotó készségüket, valamint azt, hogy rugalmasan tudjanak viszonyulni új helyzetekhez is. 

Döntés és tervezés 

Amikor a gyermek kiválaszthatja, milyen mesefigura bőrébe szeretne bújni, majd részt vesz az elkészítésben is, valójában egy összetett alkotó folyamatba kapcsolódik be. A kézműveskedés közben fejlődik a finommotorikus mozgása, megtapogathatja a különféle anyagokat, látja, hogy egy ötletet lépésről lépésre valóra válik. Ha a karton nem hajlik úgy, ahogy kellene, vagy a köpeny túl hosszúra sikerül, új megoldásokat kell keresni. Ez a fajta problémamegoldás pedig erősíti a kitartást és a rugalmas gondolkodást. Ugyanakkor nem mindegy, hogyan vesz részt a felnőtt ebben a folyamatban. Ha mindent mi döntünk el helyette, kijavítjuk az ötleteit, vagy a „praktikusabb” megoldást erőltetjük, könnyen azt az üzenetet közvetíthetjük: az ő elképzelése kevésbé fontos vagy nem elég jó. A támogató jelenlét ezzel szemben teret hagy a próbálkozásnak, kérdez, segít, de nem veszi át az irányítást. Ez a különbség a kontroll és a támogatás között. Amikor a gyerek azt éli meg, hogy a saját döntéseiből született meg a jelmez, az önbizalma is nő: büszkén viseli azt, amit ő talált ki, és megtanulja, hogy érdemes bízni a saját ötleteiben! 

Összehasonlítás, rivalizálás 

Még el sem jött a farsang napja de már ezt hallod: "anya, az én jelmezem lesz a legszebb" . Ismerős? A farsang, tipikusan egy olyan ünnepkör, amikor a gyerekek között kiéleződik a rivalizálás. Azonban ez természetes része a közösségi életnek. Amikor körben állva mutatják be a jelmezüket, megtapasztalják, milyen érzés központi figyelmet kapni a társaiktól. A gyerekek monitorozzák, hogy kinek tetszik legjobban a ruhája, ki kap több tapsot, esetleg díjat. A konfliktusok, sértődött pillantások vagy hangos tiltakozások mind alkalmat adnak arra, hogy a felnőttek segítségével a gyerekek biztonságos keretek között gyakorolják az érzelmeik megfogalmazását, a kompromisszumkeresést és a másik nézőpontjának megértését. Ugyanakkor a versengés könnyen elterelheti a figyelmet a farsang lényegéről. Ilyenkor a gyerekek nem az örömre, a játékra vagy a közös élményre koncentrálnak, hanem arra fókuszálnak, hogy társaikhoz mérik magukat, ami szorongást, irigységet vagy csalódást szülhet. Ezzel szemben, ha a hangsúlyt az erőfeszítésre, a kreativitásra és az együttműködésre helyezzük, segítünk a gyerekeknek megtanulni, hogy az ünnep nem verseny, hanem közös játék. Ezzel azt üzenjük:  többféleképpen is lehet valaki a legjobb valamiben. Amikor a gyerekek megtanulnak örülni egymás sikerének, tapsolni a barátjuknak, vagy vigasztalni azt, aki csalódott, szorosabb kapcsolatot alakíthatnak ki társaikkal és ezek a tapasztalatok jóval túlmutatnak egyetlen farsangi napon.

Érzékeny pont: a fellépés

A farsangi rendezvények egyik legérzékenyebb pontja a fellépés kérdése: tánc a kör közepén, versmondás, éneklés vagy egyszerű bemutatkozás a jelmezben. Sok gyerek számára ez izgalmas kihívás, másoknak viszont komoly belső feszültséget okozhat. Ha egy félénkebb vagy érzékenyebb gyereket mindenáron szereplésre kényszerítünk, az könnyen visszafelé sülhet el: ahelyett, hogy erősítené az önbizalmát, azt tanulhatja meg, hogy a saját határai nem számítanak, és hogy a szeretet vagy az elismerés feltétele a teljesítmény. A fejlődés szempontjából sokkal hasznosabb, ha fokozatosan, biztonságos közegben kínálunk lehetőséget a kibontakozásra. Például először csak az ovis csoporton belül.  Amikor a gyermek dönthet arról, mikor és hogyan szeretne szerepelni, az valódi önbizalmat épít. Bátrabbnak fogja érezni magát, nem pedig megfelelési kényszerből fog kiállni társai elé. A fellépés és a versengés erőltetésének kerülése nem azt jelenti, hogy elkerüljük a kihívásokat, hanem azt, hogy figyelembe vesszük a gyerekek egyéni tempóját és érzékenységét. Amikor meghallgatjuk őket, teret adunk a döntéseiknek, és elfogadóan reagálunk a félelmeikre vagy csalódásaikra, azt tanítjuk: a saját érzéseik fontosak, és biztonságos közegben lehet fejlődni. Így válhat a farsang valóban olyan élménnyé, amely nem nyomást, hanem örömet és megerősítést ad és amelyből hosszú távon is építkezhetnek.

A farsang tehát nem egy vizsga, hanem lehetőség arra, hogy a gyerekek játszva tanuljanak önmagukról és egymásról, mi pedig egy pillanatra az ő szemükön keresztül lássuk a világot. Ha sikerül egy kicsit elengedni a megfelelési kényszert és teret adni a spontán örömnek, akkor a konfetti lehullása után is velünk marad valami ebből az időszakból: egy felszabadult nevetés emléke, egy büszkén viselt jelmez, vagy az a tudat, hogy egy közös élménnyel lettünk gazdagabbak. És talán ez az, ami miatt a farsang évről évre újra fontos helyet kap a családok életében.