Mi alapján érdemes elkezdeni a hozzátáplálást? - A szakértő válaszol
Miért fontos a hozzátáplálás kezdő időpontja? Kell-e egyáltalán erre nagy hangsúlyt fektetni? Lehet rossz időpontban kezdeni egyáltalán? Ezeket a kérdéseket járta körben cikkében szakértőnk Ildikó.
Mi alapján érdemes elkezdeni a hozzátáplálást, és miért nem a naptár a legfontosabb szempont?
A hozzátáplálás kezdési időpontja az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés ebben a témában. Sajnos még szakmai körökben is sok az ellentmondás. Ennek oka, hogy létezik egy ajánlás, amely megfogalmaz bizonyos irányelveket, és létezik a szóbeszéd is: azok a tanácsok, amelyek szájról szájra terjednek az édesanyák és az őket körülvevő szakemberek között.
Több mint háromszáz édesanyát kérdeztem meg egy kérdőíves felmérésben a hozzátáplálással kapcsolatos leggyakoribb kétségeikről. A válaszokból egyértelműen kiderült: a kezdés időpontja toronymagasan a legnagyobb bizonytalanságot okozó kérdés.
Száraz adatok helyett talán úgy lehet rendet tenni ebben a káoszban, ha megértjük a hozzátáplálás lényegét. A hozzátáplálás megkezdésével az addig kizárólag folyékony táplálékot fogyasztó kisbaba először ismerkedik meg más alapanyagokkal, és először „ül” az étkezőasztalhoz. Az első egy-másfél évben az étkezés körül tapasztalt élmények, ízek és hangulat hosszú távon befolyásolhatják a gyermek későbbi étkezéshez való hozzáállását.
Tapasztalatok szerint a hozzánk kérdéssel forduló édesanyákat gyakran érik olyan hatások, információk a kezdési időponttal kapcsolatban, amelyek bizonytalanságot váltanak ki bennük. Egyáltalán nem mindegy, hogy az édesanya saját elképzelései szerint, önszántából, a baba igényeit ismerve kezdi el ezt az utat, vagy esetleg külső nyomás hatására. Azért hoztam ide ezt a gondolatkört, mert a kezdési időpont az első eldöntendő kérdések egyike a baba hozzátáplálása kapcsán. Ez az az a időszak, amikor az addig nagyon szoros anya–baba kapcsolat egy kicsit átalakul. Ha már itt kétségek merülnek fel az édesanyában a saját kompetenciájával és ösztöneivel kapcsolatban, az a későbbiekben más baba- és gyermeknevelési kérdésekben is problémák forrásává válhat.
Mit mondanak a szakmai ajánlások?
Az első 6 hónapban a csecsemő kizárólagos szoptatása vagy tápszerrel történő, válaszkész táplálása a cél, és legkorábban az 5. hónap elejétől lehet elkezdeni a hozzátáplálást. Érezhetünk ebben némi ellentmondást. Ami segíthet tisztábban látni, hogy a szakmai ajánlások a konkrét időponton túl egy újabb nézőpontot is beemeltek: ez a gyermek nyitottsága és érettsége az étkezésre. Az alábbi jelek segíthetnek eldönteni, hogy a gyermek készen áll-e az első falatokra.
Mikor áll készen a baba a hozzátáplálásra?
A legfontosabb érettségi jelek:
- Stabil törzstartás: A baba felsőteste stabil, ölben megtámasztva egyenesen tartható.
- Érdeklődés az étel iránt: Figyeli az evést, nyúl a falatok felé.
- Jó szem–kéz koordináció: Meg tudja fogni az ételt vagy a kanalat, és a szájához emeli.
- Csökken a nyelvkilökő reflex: A szájába kerülő ételt nem automatikusan kilöki.
Egy egészséges, időre született gyermek esetén ezek az érettségi jelek nagyjából egyszerre, egymás mellett jelennek meg, hiszen egyik fejlődési lépcső húzza a másikat. Ha olyan édesanyával beszélgetek, aki még csak tervezi a hozzátáplálást, mindig azt javaslom: ne a naptárt nézzék.
Az érettségi jelek közül kettőt külön is kiemelnék. Az egyik a stabil törzstartás. Nem kell megvárni, hogy a baba önállóan üljön. Nem a kiülés a döntő, hanem az, hogy a baba törzsét tudja tartani. Általában ilyenkor a gyermek már hason fekve, nyújtott kézzel képes kiegyenesíteni felsőtestét, és meg tudja tartani azt. Ha az ölünkbe vesszük, és mellkasunkkal megtámasztjuk a hátát, nem fog egyik irányba sem kilengeni. Ebben a pozícióban a felsőteste függőleges, így a fulladás veszélye csökkenthető, és az asztalhoz tudunk ülni vele. Gondoljunk bele: falattal a szánkban – legyen az püré vagy szilárdabb állagú étel – balesetveszélyes lehet a nyelés instabil testtartás mellett. Hozzátáplálási módszertől függetlenül a baba felsőtestének stabilnak kell lennie. Ma már a félig döntött helyzetű etetőszékek nem ajánlottak a fulladásveszély miatt. A válaszkészség mentén haladva a baba aktív részvételét az étkezésekben is figyelembe vesszük. Egy döntött helyzetben etetett csecsemő nem tud aktívan részt venni az étkezésben. Ez azért lényeges, mert a baba aktív részvétele formálja az étkezéssel kapcsolatos élményeit. Amikor már képes önállóan ülni, önállóan is etetőszékbe ülhet.
A másik az étkezés iránti érdeklődés. Sokan mondják: „Már kinézi a szánkból a falatot.” Jobb esetben ez valóban egy szuper első jel. Ugyanakkor egy közel féléves gyermek ebben az életkorban szinte mindenre rácsodálkozik. Azok az édesanyák, akik már nagyon szeretnék elkezdeni a hozzátáplálást, gyakran felértékelik ezt az érdeklődést. Az óvatosabb édesanyák pedig hezitálnak, vajon alkalmas-e már a baba a kóstolásra, miközben a gyermek egyértelműen jelez – például amikor elkapja a szülő vagy a testvér tányérjáról a falatot. Ez egy csodálatos példa arra, hogy a baba fejlődése során természetes módon jelennek meg azok a jelek, amelyek a hozzátáplálás megfelelő időpontjára utalhatnak. Ha ezt a logikát megértjük és elfogadjuk, akkor láthatjuk, hogy a hozzátáplálás nem verseny, és nem egy konkrét naphoz köthető esemény. A valódi kérdés nem az, hogy mit mutat a naptár, hanem az, hogy mit mutat a gyermekünk.
A hozzátáplálás egy út, amelynek célja, hogy a gyermek megszeresse az étkezést, a kóstolást, megismerje az ízeket, az állagokat, a színeket és a formákat.
