Apák napján sokszor egy kedves rajz, egy bögre vagy egy megható vers jut először eszünkbe. Ezek az apró gesztusok azonban egy sokkal mélyebb igazságra emlékeztetnek bennünket: az édesapák szerepe a gyermekek életében felbecsülhetetlen. Az apa jelenléte nem csupán a család mindennapi működésére van hatással, hanem a gyermek érzelmi fejlődésére, önbizalmára, kapcsolataira és későbbi életére is.
A modern kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akik aktív, szeretetteljes és elérhető apai jelenlétet tapasztalnak meg, számos területen előnnyel indulnak. Jobb önértékeléssel rendelkeznek, könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat, eredményesebbek lehetnek az iskolában, és nagyobb eséllyel válnak érzelmileg kiegyensúlyozott felnőttekké.
Az apák napja ezért nem csupán egy ünnep. Lehetőség arra, hogy felismerjük és megköszönjük azt a rengeteg láthatatlan munkát, szeretetet és támogatást, amelyet az apák nap mint nap adnak gyermekeiknek.
Évtizedekkel ezelőtt az apa szerepét elsősorban a család anyagi biztonságának megteremtésével azonosították. A mai családokban azonban az apák egyre aktívabban vesznek részt a gyermeknevelésben.
Ma már természetes, hogy az apák:
A gyermek számára nem az számít, hogy az apa mennyi pénzt keres vagy milyen pozícióban dolgozik. Sokkal fontosabb, hogy mennyire van jelen érzelmileg, mennyi minőségi időt tölt vele, és mennyire érzi azt a gyermek, hogy számíthat rá.
A kisgyermek számára a világ kezdetben ismeretlen és sokszor félelmetes hely. Az apa jelenléte olyan biztonságot nyújthat, amely segíti a gyermek önállósodását.
Érdekes jelenség, hogy míg az édesanyák gyakran a gondoskodás és a megnyugtatás szerepét töltik be, az apák sokszor arra ösztönzik a gyermeket, hogy bátrabban fedezze fel a környezetét.
Amikor egy apa ott áll a játszótéren és biztatja gyermekét:
– „Próbáld meg, menni fog!”
akkor nem csupán egy mászókára segíti fel. Valójában az önbizalom egyik legfontosabb alapkövét építi. Az a gyermek, aki megtapasztalja, hogy az apja hisz benne, később könnyebben hisz majd saját magában is.
A gyermek énképe jelentős részben abból épül fel, ahogyan a számára fontos felnőttek viszonyulnak hozzá. Az apa elismerése különösen erős hatással van a gyermek önértékelésére.
Egy egyszerű mondat, például:
évekre meghatározhatja azt, hogyan gondolkodik magáról a gyermek.
Sok felnőtt ma is emlékszik azokra a dicséretekre, amelyeket az édesapjától kapott. Ugyanígy sokan hordoznak olyan hiányokat is, amelyek abból fakadnak, hogy ezt a megerősítést soha nem kapták meg.
Régebben gyakran hallhattuk az apukák szájából azt a mondatot:
„A fiúk nem sírnak.”
Ma már tudjuk, hogy az érzelmek elfojtása hosszú távon nehézségeket okozhat a gyermeknek.
Az apáknak azt a példát javasolt mutatni, hogy:
A kutatások szerint az apák és gyermekeik közötti játék gyakran más jellegű, mint az anyákkal folytatott közös tevékenységek.
Az apák általában aktívabb játékokat kezdeményeznek, több kihívást állítanak a gyermekek elé, ösztönzik őket a kockázatvállalásra, segítik a problémamegoldást. A birkózás a szőnyegen, a focizás a kertben vagy egy közös biciklitúra első pillantásra egyszerű szórakozásnak tűnhet. Ezek a helyzetek azonban fejlesztik az önkontrollt, a szabálytudatot, az együttműködést, a kitartást, a konfliktuskezelést.
A játék a gyermek nyelve. Az apa pedig a közös játék során sokszor többet tanít, mint bármilyen hosszú beszélgetéssel.
A lányok számára az apa az első férfi az életükben. Az apa-gyermek kapcsolat jelentős hatással lehet arra, hogyan tekintenek majd önmagukra és milyen párkapcsolatokat alakítanak ki később. Az a lány, aki tiszteletet kap, figyelmet kap, biztonságban érzi magát, értékesnek érzi magát az apja mellett, nagyobb eséllyel fogja ugyanezeket az érzéseket keresni a későbbi párkapcsolataiban is. Az apa szeretete megtaníthatja számára, hogy nem kell kevesebbel beérnie annál, mint amit megérdemel.
A fiúk számára az apa gyakran mintát jelent arra, hogyan váljanak férfivá. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy itt sem a tökéletesség a lényeg. A gyermek nem azt figyeli, hogy az apa hibázik-e, hanem azt, hogyan kezeli a hibáit. Ha egy apa képes bocsánatot kérni, felelősséget vállalni, tisztelettel kommunikálni, együttműködni másokkal, akkor olyan készségeket mutat meg fiának, amelyek egész életében elkísérhetik.
Sok apa úgy érzi, hogy nem tesz eleget.
Talán túl sokat dolgozik.
Talán fáradt.
Talán úgy érzi, nem elég türelmes.
A gyerekek azonban nem arra fognak emlékezni, hogy az apa mindig hibátlanul oldott meg mindent. Arra fognak emlékezni, ahogy együtt nevettek, mesét olvasott nekik, megfogta a kezüket, meghallgatta őket, ott volt, amikor szükségük volt rá.
Ezek azok az emlékek, amelyek egy életre elkísérik a gyermeket.