3 mondat, amit soha ne mondj egy kimerült anyának!

Biztos, hogy te is érezted már magad legalább egyszer abban a kényelmetlen szituációban, amikor jó szándékból szerettél volna tanácsot adni valakinek, viszont a másik fél nem a tőled elvárt módon reagált a tanácsodra. Képzeld el, hogy elalszol, majd hirtelen megcsörren a telefonod...Azonnal felriadsz, azt sem tudod, hogy hol vagy, de fel kell kelned, ki kell menned a szobából és elő kell venned a telefont a táskádból...A beszélgetés után nagy nehezen visszaalaszol. Reggel, amikor jelez az ébresztő érzed, hogy nem sikerült kipihenned magad, lassabban indulsz el, talán még el is késel a munkahelyedről...

Egy anya, akár többször is megéli "az álomból felriadást" egyetlen éjszaka alatt, akár hónapokon, sőt akár éveken keresztül...A kimerültség, az állandó készenléti állapot és az érzelmi túlterheltség egészen más szinteken jelenik meg, mint a gyermek(ek) előtti életszakaszban. 

Az anyai kimerültség egy teljesítményorientált társadalomban szinte tabuként kezelendő, holott begyűrűzik a munkahelyekre, a baráti és családi kapcsolatokba is. A "most sajnos nem érek rá" kezdetű messenger üzenetek gyakran azt sugallják, hogy "el vagyok fáradva, ahhoz sincs erőm, hogy elmenjünk moziba..." A sokadszorra lemondott programok mögött gyakran nem is az áll, amit az emberek elsőre gondolnak: leginkább "csak" annyi, hogy a kisgyermekes anyák élete annyira be van osztva szinte órára pontosan, hogy elfáradnak a munkahelyen, az otthoni teendőkben és semmi energiájuk másokhoz kapcsolódni...

"Másnak is van élete a gyerek mellett, neked miért nincs?"

Mi a gond ezzel a mondattal? Miért káros? Egy anyának nem az lesz az első gondolata, hogy máris leszervezzen egy csajos programot, hanem elkezd azon "agyalni", hogy vajon mit csinál rosszul? Neki miért nem sikerül olyan jól megszervezni a hétköznapjait, mint másoknak? Rosszul fogja érezni magát, s mindemellett még a bűntudat is mardoshatja, amiért mások megítélése szerint elhanyagolja a baráti kapcsolatait. 

"Élvezd ki ezt az időszakot, nem is tudod, hogy milyen jó dolgod van!"

Most komolyan!? Hányszor hallottuk már a fenti mondatot, akár idegenek szájából is. Egy csecsemőt/kisgyermeket nevelő anya - aki nem alszik megszakítás nélkül  3 óránál többet - érezzen bűntudatot amiatt, hogy nem élvezi az anyaság minden percét? A gyereknevelés érzelmi hullámvasút. Ha elfogadjuk, ha nem. Attól még lehet valaki baromi jó anyuka és szeretheti mindennél jobban a gyermekét, ha néha kimerült, fáradt, vagy egyszerűen a sírás kerülgeti és panaszkodik..

"Miért nem kérsz segítséget?"

Lehet, hogy kért, csak nem kapott...Mennyi, de mennyi olyan történetet hallani, hogy a nagyszülők a szomszéd településen élnek, netán a szomszéd utcában, mégsem jut eszükbe megkérdezni az édesanyát, hogy segíthetnek - e valamiben! Manapság már nincsenek fejkendős, otthon kötögető nagymamák és unokákkal kártyázó nagypapák, akik lefoglalnák a kicsiket néhány órára, hogy a szülők is levegőhöz jussanak. A nagyszülőkkel történő találkozás szervezést igényel. Vagy azért, mert messze laknak, vagy  még dolgoznak és valljuk be őszintén nekik is megvan a saját életük...Az érem másik oldala pedig, ha egy anya segítséget kér, máris ítélkezésre ad okot: "ezt egyedül kellene bírnom", "másnak rosszabb, nem panaszkodom", s ott van még a kontrollvesztéstől való félelem. Senki sem úgy születik, ha majd egyszer anya lesz, akkor bűntudatot fog érezni kb mindennel kapcsolatban. Ezt életünk során a társadalom olyan szépen belénk égeti, hogy mire megszületik az első gyermekünk már kész kialakult kép lesz a fejünkben arról, hogy milyen anyának kellene lennünk...A jó hir, hogy ezen bármikor változtathatunk kellő belső munkával és tudatos odafigyeléssel. És igen, ha kell: segítségkéréssel!

Ha valódi támogatást szeretnél nyújtani egy anyának, kérlek, ne adj kéretlen tanácsot, csak légy jelen! S hogy mivel tudsz a legtöbbet segíteni? Empátiával..

"Látom, hogy ez nehéz neked. Itt vagyok, figyelek rád, meghallgatlak."

"Nem kell mindig erősnek lenned!"

"Tudom, hogy kimerült vagy, miben segíthetek?"

S ha most azt gondolod, hogy talán már túl egyszerűek ezek a mondatok igazad van. Nincs szükség nagy tettekre, sem nagy ígéretekre vagy tanácsokra. Csak a jószándékú jelenlétre és ha kell, segítségnyújtásra.