A legaranyosabb őszi versek gyerekeknek
Az ősz a gyerekek számára igazi varázslat! Színes falevelek hullanak a fákról, gesztenyék és makkok bújnak meg a fűben, a kis felfedezők pedig boldogan gyűjtögetik az ősz kincseit. Egy séta az erdőben vagy a parkban igazi kalanddá válik, ahol minden apró termés, különleges levél és színes bogyó újabb felfedeznivalót rejt. Otthon aztán kezdődhet az alkotás: levélképek, gesztenyefigurák és mókás őszi dekorációk készülnek a kincsekből.
Az őszi napoknak azonban nemcsak a természet szépsége, hanem a versek is különleges hangulatot adnak. A ritmusos, játékos sorok segítenek a gyerekeknek felfedezni az évszak színeit, illatait és apró csodáit, miközben fejlődik a szókincsük és a képzelőerejük is. Összegyűjtöttünk néhány kedves őszi verset gyerekeknek, amelyeket együtt mondogathattok otthon, az óvodában vagy akár egy színes falevelekkel teli séta után. Merüljetek el együtt az ősz varázslatos világában!
Tasnádi Varga Éva: Itt van az ősz
Piros már a csipkebogyó
Tetején ül egy kismanó
Hűvös szél fúj a nyakába
Les a szélre, les a fákra.
Megjött az ősz, súgja halkan
Nyuszi bújkál a bokorban
Aludni ment most gyíkanyó
Egyet, kettőt szól a rigó.
Rókafiúk is elbújtak
Ködösek már mind az utak
Elmúlt a nyár, – szól a manó
Hajlik, leng a csipkebogyó.
Kovács Barbara: Levél a szélben
Kinézek az ablakon,
Falevél egy nagy halom!
Már a földet takarja,
A szél összekavarja
Egy kis huncut szélgyerek,
falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
kapaszkodjon meg a szélbe.
Zelk Zoltán: Október
Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.
Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.
Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?
Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.
Orgoványi Anikó: Őszi színek
Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.
Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.
Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.
Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.
Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!
