Testvérféltékenység: mit tehet a szülő?

A testvérféltékenység alapja a kötődés és a biztonság iránti igény. Eddig csak egyedül rá irányult az összes figyelem, nem kellett anya és apa figyelméért "megküzdeni". Amikor megszületik a kistesó, a nagyobb testvér úgy érezheti, hogy "trónfosztáson" megy keresztül, hisz mindenki az új jövevény érkezésével van elfoglalva, rá pedig kevesebb figyelem jut. Ilyenkor természetes, ha a kisgyermek jelzéseket küldd a szülei felé - akár magatartásbeli változásokkal, akár egyfajta visszafejlődéssel, vagy túlfűtött érzelmi reakcióval - hogy "hahó, én is itt vagyok ám."

A testvérféltékenység nagyon sokféle formát ölthet, és életkoronként is eltérő lehet. Előfordulhat, hogy a gyermek újra bepisil, cumit kér, pedig már régel el is felejette, vagy babanyelven kezd el kommunikálni. Gyakori a viselkedés megváltozása is, például dührohamok, sírás vagy szófogadatlanság formájában. Sok gyermek ilyenkor túlzottan ragaszkodóvá válik, nem szívesen válik el a szülőtől, míg mások ellenséges viselkedést mutatnak a kistestvér felé, csipkelődnek vagy akár bántják is őt. Az is előfordulhat, hogy a nagyobb testvér éppen ellenkezőleg reagál, és feltűnően „jó” gyerekké válik: mindenben meg akar felelni, csak hogy figyelmet és visszajelzést kapjon.

Ezek a viselkedések mind azt üzenik, hogy a gyermek próbálja feldolgozni az új élethelyzetet a maga módján. 

Mit tehet a szülő már a baba érkezése előtt?

Már a várandósság alatt érdemes beszélgetni a leendő nagytesóval - életkorának megfelelően - az érkező babáról, és teret adni a kérdéseinek, érzéseinek. Sokat segíthet az is, ha megosztjuk vele saját testvérélményeinket, így könnyebben tud kapcsolódni a helyzethez. Ha érzi azt, hogy valamennyire ő is részese a babavárásnak -  például válogathat neki ruhákat, vagy segíthet a babaszobát érintő munkálatokban – erősítheti benne az összetartozás érzését. Ugyanakkor érdemes elkerülni a túlzott idealizálást: megnyugtatóbb a gyermek számára, ha tudja, hogy a testvér érkezése nemcsak örömteli, hanem időnként nehéz pillanatokat is hozhat. Az őszinte beszélgetések hozzájárulnak ahhoz, hogy a változás ne érje teljesen váratlanul a nagyobb gyermeket. 

Mit tehetünk a baba megszületése után?

Türelemmel, empátiával forduljunk a nagyobb gyermek irányába! Például segíthetünk neki ilyen, és ehhez hasonló mondatokkal: "Látom, hogy nehéz neked, mert anya sokat foglalkozik a kistesóval." Ez a mondat azt üzeni, hogy az érzéseid rendben vannak és nem vagy velük egyedül. Ebben az időszakban kiemelt jelentősége van a minőségi együtt töltött időnek is. Nem az számít, mennyi időt tudunk a nagyobb gyermekkel tölteni, hanem az, hogy ez az idő valóban róla szóljon. Kerüljük a testvérek összehasonlítását! Az olyan megjegyzések, amelyek a kistestvért állítják példaként a nagyobb elé, könnyen azt az érzést kelthetik a gyermekben, hogy versenyeznie kell a szülői szeretetért. A nagyobb testvér bevonása a baba körüli teendőkbe szintén támogató lehet, amennyiben mindez lehetőségként, nem pedig elvárásként jelenik meg. Nagy szerepe van a megszokott napi rutinok megtartásának. Az állandó napirend és a jól ismert szokások biztonságot adnak a gyermeknek egy olyan időszakban, amikor sok minden változik körülötte. Ha túl sok változás történik egyszerre, az jelentősen fokozhatja a szorongását.

FONTOS! Amennyiben a féltékenység tartósan fennáll, aggresszióval társul, vagy komoly fejlődési "visszaesés" tapasztalható érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust! 

Ha féltékeny a nagyobb testvér nem azt jelenti, hogy nem szereti a kistesót. Idővel és megfelelő támogatással a rivalizálás együttműködéssé, a féltékenység pedig valódi összetartozássá fejlődik.