Az iskolakezdés gondolata egyszerre izgalmas és szorongató a szülők számára. Egyik nap még az óvodai rajzokat ragasztjuk a hűtőre, a másik nap pedig már az iskolatáskát próbáljuk fel a gyermek hátára. De vajon tényleg készen áll? Mik azok az apró, mégis döntő fontosságú jelek, amelyek segítenek abban, hogy szülőként magabiztosan engedjük gyermekünket iskolába.
Pontosan tudjuk, hogy mennyi kérdés, bizonytalanság és olykor bűntudat kering ilyenkor a szülők fejében. Jó hír: az iskolaérettség nem egyetlen képességen múlik, hanem egy összetett fejlődési folyamat eredménye.
Sokan úgy gondolják, hogy az iskolaérettség azt jelenti, hogy a gyermek tud számolni, betűket felismerni vagy leírja a nevét. Valójában ez csak a jéghegy csúcsa. Ha túl korán kerül iskolába, az hosszú távon tanulási nehézségekhez, szorongáshoz, önbizalomhiányhoz vezethet. Ha viszont a megfelelő időben indul, az iskola sikerélményekkel és örömmel tölti majd el.
Ezért kulcsfontosságú, hogy szülőként tisztában legyünk az iskolaérettség jeleivel, nem mások elvárásai, hanem saját gyermekünk fejlődése érdekében.
Az iskola új szabályokat, új felnőtteket és új elvárásokat hoz. Az érzelmi érettség jelei közé tartozik, ha a gyermek:
képes elviselni a kisebb kudarcokat,
nem omlik össze, ha valami nem sikerül elsőre,
el tud válni a szülőtől reggelente túlzott szorongás nélkül,
felismeri és – korához mérten – kezeli az érzelmeit.
Ez gyakran fontosabb, mint az, hogy hány betűt ismer.
Az iskolában a gyermek egy közösség része lesz. Az iskolaérettség jelei ezen a téren például:
tud várni a sorára,
képes együttműködni más gyerekekkel,
elfogadja a felnőtt irányítását (tanító, napközis nevelő),
konfliktus esetén nem csak sírással reagál.
Ezek a készségek alapozzák meg az iskolai beilleszkedést és a korai barátságokat.
A finommotorika és a nagymozgások fejlettsége szintén kulcsfontosságú. Árulkodó jelek:
a ceruzát megfelelően fogja,
képes huzamosabb ideig egy helyben ülni,
koordinált a mozgása (futás, ugrás, labdajáték),
önállóan öltözik, cipőt köt vagy tépőzárat használ.
Az írás-olvasás elsajátításához elengedhetetlen a megfelelő mozgásfejlődés.
Itt már közelebb kerülünk ahhoz, amit sokan „iskolai tudásnak” neveznek:
képes 10–15 percig egy feladatra koncentrálni,
megérti az egyszerűbb utasításokat,
felismeri az összefüggéseket,
érdeklődő, kérdez, gondolkodik.
Ha az iskolaérettség jelei nem egyértelműek, érdemes:
konzultálni az óvónőkkel,
iskolaérettségi vizsgálatot kérni,
fejlesztő játékokkal, mozgással támogatni a fejlődést,
és ami a legfontosabb: nem siettetni.
Minden gyermek a saját tempójában fejlődik!