„Reggel felkelsz, és már az első gondolatod az: ma is meg kell oldanom.”
Nem dramatizálás, hanem a valóság. A gyermekét egyedül nevelő anya mindennapjai gyakran láthatatlan terhekkel vannak tele. A külvilág sokszor csak annyit lát: „ügyes, megoldja”. De belül egészen más zajlik.
Egy friss egyedülálló anyának a változás sokszor nem fokozatos. Egy kapcsolat vége, veszteség, válás vagy krízis után hirtelen minden döntéssel egyedül marad. Nincs kivel megosztani az aggodalmat, a fáradtságot, az éjszakai ébredéseket és sokszor a félelmeket sem.
A gyermekét egyedül nevelő anya gyakran ezekkel küzd:
állandó idő- és energiahiány
anyagi bizonytalanság
bűntudat („eleget adok a gyerekemnek?”)
érzelmi kimerültség
magány, még akkor is, ha vannak körülötte emberek
Fontos kimondani: ez nem gyengeség, hanem természetes reakció egy extrém terhelésre.
A gyermekét egyedül nevelő anya legnagyobb belső ellensége a bűntudat. Nem azért, mert rosszul csinál valamit, hanem mert irreális elvárásokat tesz önmagával szemben.
„Mindig türelmesnek kellene lennem.”
„Nem szabadna elfáradnom.”
„Erősnek kell lennem.”
A valóságban viszont egy ember nem tud egyszerre minden szerepet tökéletesen betölteni. A gyereknek nem hibátlan anya kell, hanem érzelmileg elérhető.
Nem kell minden nap maximális teljesítményt nyújtani. Az „elég jó” anya jelen van, hibázik, majd javít. Ez biztonságot ad a gyermeknek.
A segítségkérés nem kudarc, hanem felelősségteljes döntés. Egy anya nem lesz kevesebb attól, hogy támaszkodik másokra.
Ha te folyamatosan háttérbe szorulsz, előbb-utóbb érzelmileg kiürül a rendszer. Heti egy apró, csak rólad szóló idő nem luxus, hanem megelőzés.
Nem kell mindenkinek megfelelni, magyarázkodni! A mentális energiád véges, őrizd meg a valóban értékes embereknek!
Sok anya csak akkor kér segítséget, amikor már „összeomlott”. Pedig érdemes már a korai jelek megjelenésekor szakemberhez fordulni!
Figyelmeztető jelek:
tartós érzelmi kimerültség
gyakori sírás vagy dühkitörések
alvásproblémák
reménytelenség érzése
Ezek nem kudarcot jeleznek, hanem azt, hogy túl sokat cipelsz egyedül.
Nem kell hősnek lenned. Nem kell mindig erősnek mutatkoznod. Elég, ha ember maradsz: kapcsolódni képes, szeretni tudó, önmagával is együttérző. A gyermeked nem azt fogja megjegyezni, hogy mindig tökéletes voltál. Hanem azt, hogy érzelmileg ott voltál neki.
Ha most ezt a cikket olvasod, valószínűleg már most is mindent megteszel. És ez sokkal több, mint elég.