Az előző cikkünkben Krompaszky Bianka Olga diplomás szülésznő, Kismamamentor mutatta be nekünk, hogy pontosan milyen jelekből tudhatja a kismama, hogy valóban megindult a szülés. Most pedig a jóslófájások és a valódi fájások közötti különbségekre hívja fel a figyelmet a szülésznő.
A jóslófájások, más néven Braxton Hicks összehúzódások, általában a második trimeszter végétől, de jellemzően inkább a harmadik trimeszterben jelentkeznek. Ezek rendszertelen, többnyire enyhébb intenzitású alhasi feszülések, méhkeményedések.
Fontos tudni, hogy a jóslófájások nem okoznak méhszáj tágulást. A méh ilyenkor tulajdonképpen „gyakorol”, felkészül a későbbi hatékony, valódi összehúzódásokra. Ezek az összehúzódások:
rendszertelenek
nem erősödnek fokozatosan
nem válnak egyre gyakoribbá
gyakran elmúlnak pihenésre vagy testhelyzet változtatására
Ezzel szemben a valódi vajúdási fájások:
egyre rendszeresebbé válnak
fokozatosan erősödnek
hosszabb ideig tartanak
egyre sűrűbben jelentkeznek
pihenésre sem múlnak el
Ha a kismama bizonytalan abban, hogy jóslófájást vagy valódi fájást tapasztal, érdemes néhány egyszerű dolgot kipróbálni. Egy kellemesen meleg zuhany, pihenés, relaxáció, testhelyzet változtatás, a hólyag kiürítése, folyadékfogyasztás vagy egy könnyű étkezés segíthet tisztázni a helyzetet.
Amennyiben az összehúzódások enyhülnek vagy teljesen megszűnnek, nagy valószínűséggel jóslófájásról volt szó. Ha viszont folytatódnak, egyre erősödnek, rendszeressé válnak, és nem reagálnak a pihenésre, akkor valószínűleg megindult a vajúdás.
A legfontosabb különbség tehát az, hogy a jóslófájás nem halad előre, míg a valódi vajúdásnak iránya és dinamikája van. A folyamat mélyül, erősödik.
Krompaszky Bianka Olga
diplomás szülésznő, Kismamamentor