Nem akar oviba menni - Mit tegyek?

A beszoktatás időszaka az egyik legérzékenyebb időszak egy kisgyermek életében, és a szülőében is. A leválás, az új közösség, az ismeretlen szabályok mind-mind komoly érzelmi megterhelést jelenthetnek. De mit tehetünk, ha a kezdeti nehézségek nem múlnak el, és a reggeli sírás hetek múltán is kitart? Hogyan reagáljunk jól? Mikor természetes ez a jelenség, és mikor érdemes mélyebbre ásni? Ebben a cikkben végigvesszük, mi állhat a háttérben, hogyan segíthetünk gyermekünknek és saját magunknak átvészelni ezt az átmeneti időszakot.

Miért nem akar oviba menni?

A legtöbb esetben a válasz egyszerű: mert nehéz. Az óvoda egy három éves kisgyermek számára hatalmas változást jelent. Még akkor is, ha előtte bölcsődébe járt. Az új csoporthoz, új óvónőkhöz és új elvárásokhoz kell alkalmazkodni, ami bizonytalanságot, félelmet kelhetet a kicsikben. 

1. Leválási szorongás

A kisgyermekek természetes fejlődési sajátossága ha megjelenik nála a szeparációs szorongás. Az anya közelsége biztonságot jelent. Amikor reggel elbúcsúztok, ő nem biztos abban, hogy pontosan mikor jössz vissza, és hogy addig minden rendben lesz. Ez nem manipuláció. Ez félelem.

2. Kontrollvesztés

Otthon ismeri a szabályokat, tudja, mi következik. Az óvodában azonban alkalmazkodnia kell: közös étkezés, alvásidő, csoportszabályok. Ez hatalmas mentális munka egy 3 éves gyermeknek. 

3. Közösségi nehézségek

Előfordulhat, hogy még nem találta meg a helyét a csoportban. Lehet, hogy visszahúzódóbb, érzékenyebb, vagy egyszerűen több időre van szüksége a kapcsolódáshoz.

4. Konkrét negatív élmény

Néha egy apró esemény: egy konfliktus, egy félreértés is elég ahhoz, hogy ellenállást váltson ki a kisgyermekből. Fontos ilyenkor figyelni a jeleket, és beszélgetni az óvónőkkel.

Mit érez ilyenkor a szülő?

Sok édesanya és édesapa számol be arról, hogy a gyermek sírása bennük is mély érzelmeket kavar. Bűntudat: „Rosszat teszek vele?” Harag: „Miért ilyen nehéz minden reggel?” Szégyen: „Más gyerekek vidáman mennek óvodába.” Fontos kimondani: nem vagy egyedül. Az óvodakezdés egyfajta krízis, mind a szülőnek, mint a gyermeknek. Átmeneti életszakasz, de bizony feszültséggel jár s nem mellesleg rengeted türelemre tanítaj a szülőt. 

ThinkFun: Zingo a bingó! társasjáték

Pufi Röfi társasjáték új kiadás

Jégvarázs 2 mini puzzle - 54 darabos

Hogyan segíthetsz gyermekednek? 

1. Fogadd el az érzéseit

Ne bagatellizáld: „Ugyan már, nincs miért sírni!” Inkább mondd ezt a gyermekednek: „Látom, most nagyon nehéz neked elválni. Megértem.” Az érzelmek validálása fontos! 

 2. Legyen kiszámítható a búcsú

A hosszú, bizonytalan elköszönés gyakran fokozza a szorongást. Találjatok ki egy rövid, szeretetteljes rituálét: ölelés, puszi, egy biztató mondat és indulás. A határozott, mégis nyugodt búcsú segít neki abban, hogy érezze: te bízol abban, hogy ő, jó helyen van. 

3. Beszélgessetek délután

Ne csak azt kérdezd: „Mi volt az oviban?” Próbáld konkrétabban: Kivel játszottál ma? Volt valami vicces? Mi tetszett a legjobban? Segíts neki a pozitív élményeket is észrevenni!

4. Erősítsd a kötődést otthon

Az óvodai beszoktatás idején különösen fontos a minőségi együtt töltött idő otthon. Napi 1 óra teljes figyelem - telefon nélkül - csodákra képes. Ez tölti fel a gyermek érzelmi "raktárait".

Mikor kell komolyabban foglalkozni a problémával?

Bár a sírás önmagában nem rendkívüli, vannak jelek, amelyekre érdemes odafigyelni:

• Tartós, hetekig fennálló intenzív ellenállás

• Éjszakai felriadás, regresszió (bevizelés, cumi újra)

• Gyomor- vagy fejfájás reggelente

• Az óvónők beszámolója szerint egész nap levert, elszigetelt

Ilyenkor érdemes személyesen beszélni az óvodapedagógusokkal. Ők látják a gyermek viselkedését a közösségben, és segíthetnek feltárni az okokat. Szükség esetén gyermekpszichológus támogatása is hasznos lehet: nem azért, mert „baj van”, hanem mert egy külső szakember segíthet más szemszögből megközelíteni a probléma megoldását. 

Amit semmiképp ne tegyél

Ne fenyegetőzz: „Ha nem maradsz bent, mérges leszek.” Ne hasonlítsd másokhoz! Ne tűnj el titokban búcsú nélkül: ez a bizalmat ássa alá. Ne bizonytalanodj el látványosan („Talán mégsem kellene menned…”), mert ezzel is a gyermek félelmét erősíted.  A gyermek a te reakcióidat figyeli. Ha te nyugodt vagy, ő is könnyebben megnyugszik.

És ha egyszerűen még nem érett rá?

Előfordulhat. Minden gyermek más tempóban fejlődik. Vannak, akik háromévesen repesve mennek közösségbe, másoknak négy-öt évesen jön el az idő, amikor szívesen mennek óvodába. Ha van rá lehetőség, és a helyzet tartósan megterhelő, érdemes mérlegelni az 1 év halasztást, vagy ha megteheted, vállalj részmunkaidős állást és a beszoktatás alatt hozd el ebéd után az óvodából!

Bár most talán kilátástalannak tűnik ez az időszak, a legtöbb gyermek azonban néhány hónap alatt megtalálja a helyét az ovis csoportban. Barátokra lel, önállóbbá válik, és egyre több élménnyel gazdagodik.  A gyermek előbb-utóbb megtapasztalja, hogy anya visszajön, hogy képes egyedül is boldogulni és azt, hogy más felnőttekben is megbízhat. Tarts ki, légy türelmes és meglátod néhány hónap múlva könnyebb lesz!