Miért nem alszik a baba? - T. Lilik Andrea szakértőnkkel beszélgettünk

Létezik olyan, hogy rossz alvó baba? Vagy inkább fejlődési sajátosságokról beszélhetünk a 0-1 éves korosztály esetében?

Sőt... nem csak az első évben, de még utána is!

Őszintén szólva nagyon nem szeretem a „rossz alvó” kifejezést... Természetesen nem hibáztatok senkit, aki ezt mondja a babájáról, de úgy gondolom, hogy a szülők lelki békéjének érdekében is szükséges lenne a szemléletváltás ezzel kapcsolatban. Gondoljunk csak bele jobban... Mihez képest rossz alvó az adott kisbaba? Ha egy felnőttről beszélnénk, akkor megérteném, ha „rossz alvóként” hivatkozna magára, amiért éjjel gyakran felébred és csak külső támogatással tud visszaaludni. A kisbabák alvási mintázata, érettsége, szükségletei viszont mind teljesen eltérnek a felnőttekétől, ezt figyelembe kell vennünk. (Fun fact: a születést követő első 3-4 hónapban a babák az alvásuk nagy részét REM fázisban töltik – ebben a szakaszban az agy aktív munkát végez, információkat dolgoz fel, fejlődik. Az alvás zajosabb, kívülről nézve nem feltétlenül tűnik mélynek, de ez így van jól. A csecsemő könnyen megébred, aminek védelmi szerepe van, próbáljunk erre gondolni a nehezebb éjszakákon.) Ráadásul olyan mértékű fejlődésen mennek keresztül az első éveikben, hogy nem csoda, ha az időnként nagyobb hatással van az alvásukra is.

Hasonlítgatni sem érdemes az azonos korú babákat egymáshoz. Milyen egyszerű lenne, ha egy könyvben le lehetne írni, hogy mennyi idősen hogyan alszanak a kicsik... mindenki tudná, hogy mire számítson és mit hogy csináljon, ugye? A valóság viszont az, hogy minden személy (legyen felnőtt vagy csecsemő) abszolút egyedi, más-más temperamentummal és „beállításokkal”. Épp emiatt az egyediség miatt nem létezik olyan mérce, amihez hasonlítani kellene vagy lehetne egy kisbabát. Szóval mitől is rossz alvó?

Na nem akartam túl szigorúnak tűnni, de fontosnak tartom ezt a szemléletet és tudást átadni a hozzám forduló szülőknek, mert már az, hogy tudják, mi minden fér bele a „normális” babaalvásba, rengeteget tud segíteni a hozzáállásukon és a lelkiállapotukon.

Röviden: ha egy kisbaba sűrűn megébred, éhes, szülői közelséget szeretne, az mind teljesen természetes az első évben (sőt, még később is!).

Melyek a leggyakoribb okai annak, hogy egy kisbaba gyakran felébred éjszaka, nehezen alszik el vagy szakaszosan alszik?

Kezdjük a legáltalánosabbal, ami minden baba alvását megbolygatja valamilyen szinten: a fejlődés. A babák az első évükben (de még utána is) fizikai és kognitív téren is hatalmas fejlődésen mennek keresztül: minden másodpercben tanulnak valami újat, fejlődik a mozgásuk, a beszédük, érik az alvásuk. És amikor ez a folyamat valamelyik területen átmenetileg felgyorsul, az gyakran nehézségeket okoz éjszakánként is. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy a kicsiknek a nap folyamán legyen minél több lehetőségük a gyakorlásra. Biztosítsunk számukra minél több alkalmat a szabad mozgásra, beszélgessünk velük, nézegessünk képeskönyveket, legyünk sokat a természetben.

Előfordul, hogy a baba valamilyen külső inger hatására ébred gyakran. Érdemes átgondolni, hogy lehet-e valamilyen kívülről beszűrődő zaj/fényhatáshoz kötni az ébredéseket, esetleg nincs-e melege a kicsinek vagy nem fázik-e.

Egy másik nagyon gyakori ok, amin viszonylag egyszerűen lehet is változtatni az a napirendbeli problémák. Nagyon sokszor ezen csúszik el a dolog, legalábbis én ezt tapasztalom. A kicsiknek szüksége van egy strukturált, kiszámítható napirendre, ennek hiánya okozhat gondokat éjszaka vagy az elalvás körül. Persze nem azt mondom, hogy percre pontosan legyen meghatározva, hogy mikor, mi, hogyan és hol történik – ez nem lenne életszerű, és nem is működne minden családban. Napirend alatt arra gondolok, hogy legyen a napnak egy stabil kerete: törekedjünk rá, hogy minden nap nagyjából azonos időben ébredjünk és feküdjünk, legyenek fix történések, amik mindig ugyanolyan sorrendben követik egymást (például nagyon fontos az esti rutin). A szilárd étkezéseket javasolt minden nap ugyanarra az időpontra beiktatni, ezek jó pillérei a napirendnek és fontos szerepük van a bioritmus szempontjából is. Számos olyan családdal találkoztam már, ahol csupán napirendi igazításokkal a szülők meg tudták oldani az éjszakai virrasztásokat, nagyon késői elalvást, gyakori ébredéseket.

Ahogy egy kisbaba növekszik, fokozatosan csökken a nappali alvásainak száma. Amikor éppen elérkezik egy ilyen váltáshoz, akkor előfordulhat, hogy néhány hétre felborul az addig jól működő rendszer – nehezen altathatóvá válik, a kevesebb nappali alvás még kevés, de az eddigi már sok, és emiatt este később alszik el vagy éjjel többször megébred, esetleg ébren is marad egy időre a hajnali órákban.

A gyakori ébredésekkel kapcsolatban egyébként érdemes először megvizsgálni a kontextust: hol alszik a kisbaba és hol vannak közben a szülők? Ha a kicsi kiságyban, külön szobában altatva jelez gyakran az éjszaka folyamán, akkor lehet, hogy egyszerűen csak a szülő közelségére vágyik. Ez természetes biológiai igénye, így érzi magát biztonságban. Ilyen esetben érdemes megpróbálni a közös szobában alvást (ez az első hat hónapban mindenképpen javasolt is), és ha a biztonsági feltételek megteremthetők (erről előtte mindenképpen tájékozódni érdemes!), akkor akár a közös felületen együttalvást is. Ha így nyugodtabban alszik a család és kipihentebben ébrednek reggel, akkor ez a legjobb, amit tehetnek.

Ezeken kívül persze számos különböző okból kifolyólag lehetnek nehezek az éjszakák, ezért minden esetben egyedileg kell vizsgálni az adott családot és helyzetet és megkeresni a számukra megfelelő, személyre szabott megoldást.

Mikor számít még normálisnak a nyugtalan alvás, és mikor érdemes szakemberhez fordulni? Milyen jelek utalhatnak valódi alvásproblémára?

Nehéz húzni egy határt, hogy mi az a pont, ahol szakember bevonása szükséges. Ha nincs szó egészségügyi problémáról, akkor a szülők tájékozottságától függően (és, hogy megtalálják-e a hiteles forrásokat) szinte bármi megoldható családon belül is.
Alapvetően viszont, ha egy család úgy gondolja, hogy az aktuális helyzetük fenntarthatatlan és tehetetlennek érzik magukat, akkor soha nem felesleges tanácsadóhoz fordulni. Sokszor már az segítség, ha a szülők hiteles, valódi információkhoz jutnak az alvással kapcsolatban – manapság könnyű elveszni a mindenhonnan áradó tanács és „bölcsesség” között, amik egy része alaptalan, kifejezetten káros, vagy éppen bűntudatot kelt a szülőben. Úgy gondolom, hogy az alvástanácsadó feladata a személyre szabott segítségen túl az is, hogy olyan hiteles információforrást jelentsen, amely által a szülők magabiztosabbá válhatnak, megtanulnak a saját megérzéseikre hallgatni, és képessé válnak kizárni a környezetükből érkező „külső zajokat”.

Ugyanakkor fontos különbséget tenni a fejlődéssel járó átmeneti nehézségek és a valódi, fizikai, alvásra is kiható problémák között. Míg a mozgásfejlődés vagy a szeparációs szorongás okozta nyugtalanság élettanilag normális, vannak bizonyos „piros zászlók”, amelyek esetén már orvosi kivizsgálásra is szükség lehet. Ilyen például a rendszeres horkolás, a szokatlan alvási pozíció (például erősen hátravetett fej), a légzéskimaradás vagy a szájon át történő légzés. Szintén intő jel, ha a gyermek a gyakori ébredések mellett napközben is tartósan fáradtnak, ingerlékenynek tűnik, vagy ha az étvágyában, fejlődésében törés mutatkozik. Ezekben az esetekben az első lépés mindig az egészségügyi okok kizárása kell, hogy legyen.

Mi az a legkisebb lépés, amit akár már ma este megtehet a szülő annak érdekében, hogy kisbabája jobban aludjon?

Nagyon általános dolgokat fogok most javasolni a szülőknek, amik egyáltalán nem biztos, hogy segíteni fognak, de ha éppen fejen találjuk vele a szöget, akkor akár rögtön érezhető lesz a pozitív változás (a legtöbb alvással kapcsolatos változáshoz ugyanis általában hetekre van szükség):

Fontos a megfelelő környezet – altatás előtt rakj rendet a szobában, jól szellőztess ki, minden legyen a helyén. Ha szükség van éjszakai fényre, használj minél melegebb fényű (kékfény mentes) fényforrást. Gondold át, hogy a babádnak nincs-e melege éjszaka. A nemzetközi ajánlások alapján az ideális hőmérséklet 16-20 Celsius fok a babák alvásához. Ez az adat annak idején elsőre engem is meglepett, de valóban tapasztalható, hogy a kicsiknek átlagosan eggyel kevesebb rétegre van szüksége az alváshoz, mint nekünk felnőtteknek. Érdemes átgondolni, hogy milyen a szoba hőmérséklete és hogy valóban szüksége van-e a babának annyi ruhára/olyan vastag hálózsákra, mint amiben eddig altattátok. (Tipp: ahhoz, hogy ellenőrizd, vajon fázik-e a kisbabád, ne a kezét/lábát fogd meg, hanem nyúlj be a nyakánál a hátához, és ott tapintsd meg, hogy meleg/hideg-e a bőre.)

Az altatást megelőző 1-2 órában cseréljétek a fővilágítást tompább, melegfényű kislámpákra, hogy ezzel is segítsük a melatonin termelést és a nyugodt hangolódást. A nap folyamán és lefektetés előtt kapcsolódj minél többet a babáddal, töltsd fel a „szeretet raktárait”.

És ami még fontos: próbálj meg nem stresszelni azon, hogy milyen lesz az éjszakátok, csak élvezd ki a közös pillanatokat az altatásnál. Tudom, nagyon könnyű mondani, és amikor benne vagy a helyzetben, akkor nem feltétlenül egyszerű követni ezt a tanácsot. Mégis, ha Te olyan szülő vagy, aki szorong ezen, néha járd körbe ezt a témát magadban. A babák jobban átveszik a szüleik rezgéseit, mint gondolnánk. A sikeres altatáshoz nyugodt szülőre és nyugodt légkörre van a babának szüksége, hogy általa ő is ellazulhasson.

Instagram: @ketkaromban