Vegán anyaság: Lehet jól és rosszul táplálni egy gyereket bármilyen étrend mellett - Interjú

Fotó: Kovács-Varga Krisztina

Vegán babavárás: hogyan készültél fel táplálkozás szempontjából a várandósságra? Volt benned félelem vagy bizonytalanság? Szedtél-e speciális étrendkiegészítőket?

A babatervezés előtt elmentem egy teljes vérképre, hogy lássam, szükség van-e az alap multivitamin, C-vitamin és B12 étrend-kiegészítőn kívül másra is. Már az ezt megelőző években is kiemelten figyeltem az étkezésemre, mert szerettem volna minél jobban teljesíteni a kajak- és futóversenyeken. A sportban tapasztalt fejlődésem és állóképességem nagy magabiztosságot adott, ezért a várandósság kapcsán is a tudást választottam a félelem helyett: nagyon sokat olvastam a témáról, és olyan szakembereket követek, akikben megbízom, és akik a tudomány aktuális eredményei alapján folyamatosan frissítik a tudásukat.
Vegán várandósvitamint, folátcseppet és vaselixírt szedtem pluszban, emellett figyeltem a változatos növényi étkezésre. Bár az első trimeszterben nem volt nagy étvágyam, az első nagylabor eredményei így is teljesen rendben voltak.

Hogyan táplálod most a babádat? Mikor kezdtétek a hozzátáplálást? Mi volt az első vegán étel, amit kapott?

6,5 hónaposan kezdtük a BLW hozzátáplálást az anyatej mellett. Itt is fontos volt számomra, hogy felkészült legyek, nem a növényi alapú étkezés miatt, hanem, hogy az evés egy pozitív dolog legyen a babánknak. Előzetesen részt vettem egy szakértő workshopján, e-bookból és hozzátáplálási tanácsadók online tartalmait is rendszeresen követtem, plusz applikációt is letöltöttem a témában.

Először répát, édesburgonyát, brokkolit, cukkinit és zabos-banános babacsintát kóstolt. Pont tavasz végén indultunk, így rengeteg szezonális zöldséget és gyümölcsöt tudtunk neki biztosítani hazai termelőktől. Ennek köszönhetően nagyon változatosan kezdett el enni, és azóta is mindent szívesen megkóstol és eszik, amit adunk neki. Jelenleg 15 hónapos, és továbbra is anyatejes is.

Sokan azt gondolják, hogy a vegán anyaság kimerül abban, hogy kiiktatjuk az állati eredetű termékeket a család étrendjéből…Azonban, ahogy tisztul a testünk - s vele együtt az elménk is - ez a szemlélet szépen lassan begyűrűzik az életünk minden területére. Neked mi a tapasztalatod? Tudnál erről mesélni? 

Nálam ez a folyamat közel tíz éve kezdődött el. Össze sem tudom hasonlítani, mennyivel jobban érzem magam vegánként, mint korábban, nem vegán életmóddal. Az az életminőség-javulás, amit hozott, számomra egészen meghatározó. De ennek megvolt a maga útja: sokaknál – nálam is – eleinte lelkileg nehéz időszak volt, mert szembesültem azzal, mennyi kegyetlenség és kizsákmányolás húzódik a hús- és tejipar mögött. A gyerekkori emlékek, a megszokott ételek és a valóság közti ellentmondás belső harcot indított el bennem, és sokszor nem értettem, mások miért nem látják mindezt.

Közben viszont rájöttem, hogy nem kell hátat fordítani az ízeknek és a hagyományoknak: szinte minden étel veganizálható, ma már rengeteg alternatíva elérhető, és ha valaki nem szeretne feldolgozott termékeket fogyasztani, a növényi alapú konyha akkor is csodálatosan színes és változatos.

A vegánság nálam nemcsak az étkezésről szól. Megjelenik abban is, milyen kozmetikumokat használunk, milyen ruhákat hordunk, vagy támogatjuk-e az állatokat kihasználó szórakoztatási formákat. Az empátia számomra alapérték, ami segít minőségi kapcsolatokat kialakítani és ezt az empátiát az állatokra is kiterjesztettem, hiszen ők is érző, kiszolgáltatott lények.

A vegán anyaság igazán a szülésnél és a szoptatásnál kapcsolt be bennem mélyen. Belegondolni is fájdalmas, mit élnek át az ipari állattartásban a nőstény állatok: a teheneket sorozatosan elletik, majd minden ösztönükkel szembemenve elválasztják a borjuktól, hogy az emberek az ő anyatejüket fogyasszák. Ez számomra felfoghatatlanul kegyetlen. A növényi étkezés hozhat testi-lelki tisztulást, de a vegánság egyben kiállás is az állatjogokért, sokszor szívfacsaró, mégis nagyon fontos út.

A kislányomat ugyanakkor nem „vegánnak nevelem”, hanem azokat az értékeket és szemléletmódot adom át neki, amelyeket emberileg a leghelyesebbnek érzek. A tudomány jelenlegi állása szerint igyekszem őt a lehető legegészségesebben, elsősorban növényi alapokon táplálni. Hogy ő mindebből mit visz majd tovább, és idővel mit tanít nekem, azt nyitott szívvel és kíváncsian várom.

Szerinted melyek most a legnagyobb tévhitek a vegán anyasággal kapcsolatban, és mi a valóság?

Sokan automatikusan a vegán életmódtól féltik a gyerekeket és az édesanyákat, mintha ez önmagában kockázatot jelentene. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. A vashiányos gyerekek és felnőttek többsége nem vegán, a szoptatási nehézségek döntő része sem az étrend miatt alakul ki, és az egészségügyi problémákkal születő gyermekek szülei között is elenyésző a vegánok aránya.

A növényi alapú étkezést választó szülők nagy része kifejezetten tudatos: ismeri a tápanyagokat, figyel a vitaminpótlásra, rendszeresen tájékozódik, és gyakran szakemberrel egyeztet. Sokszor nagyobb rálátásuk van arra, mire van szüksége a testnek, mint azoknak, akik a hagyományos étrendet követik, és természetesnek veszik, hogy „a húsban és tejben úgyis minden megvan”.

Természetesen a vegánok között is akadnak kevésbé körültekintő emberek, ahogy bármely más étrendet követők között is. A lényeg nem az étrend címkéje, hanem az odafigyelés: hogy a szülők tájékozódjanak hiteles forrásokból, figyeljenek a jelekre, és szükség esetén olyan szakemberhez forduljanak, aki naprakész tudással rendelkezik. Az egészség nem világnézet, hanem tudás és törődés kérdése. Lehet jól és rosszul táplálni egy gyereket bármilyen étrend mellett.

Mit üzennél azoknak a várandós nőknek, akik vegán életmódot folytatnak, de sok bennük a bizonytalanság, esetleg negatív kritikát kapnak?

Hiszem, hogy mindenki az adott élethelyzete, tudása és érzései szerint a tőle telhető legjobb döntést hozza. A várandósság azonban kiszolgáltatott időszak, amikor az átlagtól eltérő utat választani komoly mentális kihívás lehet. Szerintem a legfontosabb a támogató közeg, főleg a társunk adta biztonság, a megalapozott tudás és az őszinte kommunikáció a családtagokkal. Néha többször is el kell mondani valamit érthetően, és szükség esetén határozottan meg kell húzni a határokat, ez nem önzés, hanem az anya és a baba védelme.

Van bármi, amit ma már másként csinálnál, mint „kezdő vegánként”?

Igyekszem tiszteletben tartani a korábbi döntéseimet. Nem vennék ki egyetlen elemet sem, mert szerintem nagyon jó fejlődési út volt ez számomra, ami persze folyamatos, egy életen át tart. Talán csak arra biztatnám a kezdő vegán énemet, hogy nem kell bizonyítani, mennyi finom bolti vegán termék létezik, ami az állati eredetűekre hasonlít, helyette egyek több teljes értékű, egyszerű, de igazán tápláló növényi ételt.

Kovács-Varga Krisztina

Insta: @kovacsvargakrisztina @veganfelfedezo