A beszéd és a nyelv fejlődése már jóval az első kimondott szavak előtt elkezdődik. A csecsemők születésüktől fogva aktívan tanulják a kommunikáció alapjait: figyelik az arcokat, a hangokat, a ritmust és a társas helyzeteket. Lukács-Tóth Boglárka gyógypedagógus- logopédus, etetésterápiás tanácsadó cikkét olvashatod.
A kutatások szerint a korai kommunikációs élmények jelentős hatással vannak a későbbi nyelvi, kognitív és szociális fejlődésre. Ezért fontos, hogy a szülők felismerjék a korai jeleket, és tudatosan támogassák a folyamatot.
Ebben a cikkben kifejtem, hogy a legfrissebb adatok szerint az egyes életkori szakaszokban mi tekinthető átlagosnak és mikor érdemes szakemberhez fordulni. Mielőtt ezt megtenném, egy fontos gondolatot szeretnék elülteni minden kedves szülő fejében: az életkori szakaszok átalános iránymutatásként szolgálnak. Minden baba más, ezért egyéni különbségek előfordulhatnak.
Az újszülött kommunikációja főként a túlélést szolgáló reflexeken alapul és érzelmi jellegű. A baba:
sírást használ különböző szükségleteinek kifejezésére;
a szülő ismerős hangjára megnyugszik;
szemkontaktust keres;
az emberi hangok iránt fokozottan érdeklődik;
megjelenik a mosoly társas helyzetben (szociális mosoly).
A korai társas kapcsolódás időszaka, amely alapot teremt a későbbi kommunikációnak, megjelennek a kommunikáció első tudatosabb hangjai. A baba:
gagyogás kezdeti formáit mutatja (pl. ah, eh hangok);
nevet, hangos örömreakciókat ad;
a hangadást válaszként használja a szülő beszédére;
figyeleme az arcokra és a beszélő szájára irányul;
érdeklődik a hangok iránt.
ritkán reagál hangokra;
Nem vesz fel és tart szemkontaktust;
nem mosolyog társas helyzetben.

A kommunikációs fejlődés egyik kulcsidőszaka. A baba ekkor kezdik megérteni, hogy a kommunikáció kétirányú folyamat:
kanonikusan gagyog (pl. ba-ba, da-da);
a saját névre felfigyel, reagál;
ha a szülő rámutat valamire, követi a szemével;
hangulatát kifejezi hangadással;
gesztikulál.
A szándékos kommunikáció egyre erősebb. A közös figyelem a nyelvi fejlődés egyik legintenzívebb előrejelzője. A baba:
mutogat, integet, tapsol;
közös figyelem kialakul;
első, egyszerű szavak megjelenhetnek (pl. „gyere”, „nem”, „labda”).
nem gagyog;
nem reagál a nevére;
nem mutat rá tárgyakra;
nem próbál kommunikálni gesztusokkal sem.
Megjelennek az első valódi szavak. A baba:
5–20 szó használ;
egyre több szót megért;
egyszerű utasításokat követ;
mutogat és hangot ad;
a kommunikációt célzottan használja (kérésre, figyelemfelhívásra).
Nem jelenik meg egyetlen szó sem;
kevés érdeklődést mutat a baba a kommunikáció iránt;
nem érti az egyszerű kéréseket.
Ebben az időszakban gyakran gyors szókincsrobbanás történik. A baba:
50 vagy több szót mond;
két szóból álló mondatokat használ (pl. „anya gyere”, „még víz”);
igényeit kifejezi;
egyszerű mondatok megért;
utánzás fokozódik (gyakran vissza ismétli a szülő által használt szavakat).
nem használ legalább kb. 20–50 szót;
nem kezd el két szót összekapcsolni;
nem próbál egyáltalán kommunikálni;
a szülők nehezen értik a gyermek szándékait.
A szeretetteljes, válaszkész szülői jelenlét az egyik legerősebb támogató tényező a nyelvi fejlődésben is. Igaz a beszédfejlődés nem verseny- a gyerekek különböző tempóban haladnak- még is azt javaslom, hogy ha a szülő eltérést tapasztal vagy bizonytalan a gyermeke beszédfejlődésével kapcsolatban, érdemes logopédussal vagy korai fejlesztő szakemberrel konzultálni, ugyan is a korai kommunikáció támogatása minden gyermek számára előnyös és nagyon fontos hatása van a későbbi fejlődési folyamatokra.