Hogy támogathatjuk otthon a baba beszédfejlődését?
Azt gonolhatnánk, hogy a mai modern világban speciális fejlesztő eszközökre van szükség ahhoz, hogy támogassuk gyermekünk beszédfejlődését, de a valóság az- és a kutatások is ezt bizonyítják- hogy a mindennapi interakciók a legfontosabbak a nyelvi fejlődés szempontjából. Lukács-Tóth Boglárka gyógypedagógus- logopédus, etetésterápiás tanácsadó írása.
A beszédfejlődés nem az első kimondott szónál kezdődik, hanem már attól a pillanattól kezdve, amikor a baba először a szülőre néz, meghallja a szülő hangját és megpróbál arra reagálni. A babák nem csak hallgatják a beszédet- folyamatosan aktívan tanulják. Minden mosoly, minden gagyogás, minden és minden beszélgetés a szülővel hozzájárul ahhoz, hogy megszülessenek az első hangok, szavak, mondatok. Éppen ezért:
Beszéljünk sokat a babához!
Kommentáljuk a mindennapi történéseket!
Például:
-
„Most felvesszük a cipőt.”
-
„Látod a kutyát?”
-
„Megyünk sétálni.”
Ez segíti a szókincs és a nyelvi struktúrák kialakulását.
Kövessük a baba figyelmét!
A nyelvtanulás akkor a leghatákonyabb, amikor a szülő arról beszél, ami a gyermeket érdekli. Ez különösen fontos játék közben, könyvnézegetésnél, séták során.
Használjunk gesztusokat!
A gesztusok jelentősen segítik a beszéd kialakulását. Például: mutogassunk, integessünk sokat a baba társaságában és amikor megnevezünk egy tárgyat mutassunk is rá közben!
Olvassunk már csecsemőkortól!
Nem, sohasem lehet korán kezdeni. A közös könyvnézegetés és mesélés bizonyítottan támogatja a szókincs, a figyelem és a beszédértés fejlődését. Fontos, hogy nem a történet végigolvasása a cél, hanem a közös figyelmi helyzet és maga a beszélgetés.
Adjunk időt a válaszra!
Ez nagyon fontos. A kommunikáció akkor fejlődik, ha a baba „részt vehet a beszélgetésben”. Hasznos stratégia: mondd – várj – reagálj! Ez fejleszti a kommunikációs váltást. Érdemes 3-5 másodpercet is várni, mielőtt tovább folytatjuk a kommunikációt.
Korlátozzuk a képernyőidőt
A 2 éves kor alatti képernyőhasználat csökkentheti a valós kommunikációs élmények és természetes interakciók számát, amelyek kulcsfontosságúak a beszédfejlődés szempontjából. Amikor egy baba hangot ad, vagy egy gyermek megszólal és a szülő visszamosolyog rá vagy válaszol neki, az agyban a beszédhez szükséges idegi kapcsolatok erősödnek. A háttérben bekapcsolt vagy aktívan nézett okoseszközökök nem tudnak élő társas visszacsatolást adni, tehát pont az hiányzik belőlük, amire szükség volna, a gyermekek idegrendszeri fejlődéséhez. Ez nem azt jeleni, hogy teljesen el kell zárnunk gyermekeinket ezektől az eszközöktől, ehelyett a tudatos használat korai elsajátítására sarkallnám a családokat. 2 éves kor után is kizárólag korlátozott mennyiségű, életkornak megfelelő, fokozatosan bevezetett, ellenőrzött és a szülő által felügyelt képernyőidőt javaslom. Fontos azt is megemlíteni, hogy a gyerekek mintakövetők, tehát kiemelten fontos, hogy mi milyen példát mutatunk ezeknek az eszközöknek a használatával kapcsolatban –is-.
