A kisgyermekkor az az időszak, amikor a gyermeknek kialakul a napi rutinja, érzi a biztonságérzetet az ismétlődő tevékenységekben. Remek dolog ebben a korban megtapasztalni az önálló játékot is.
Ehhez pedig a legjobb, ha minden nap (ha lehetséges ugyanabban a napszakban) adjuk lehetőséget gyermekük számára, hogy lecsendesedjen és elmerüljön egy számára kedves időtöltésben! A cél az, hogy a programokkal teli, mozgalmas hétköznapokban szakítsunk időt arra, hogy ő saját maga, a csendes játékokon keresztül felfedezhessen, megnyugodjon. A saját szobájában (vagy a szoba egyik sarkában) számára nyugtató tevékenységekkel töltsön időt.
Milyen előnyei vannak a csendes tevékenységeknek a gyermek számára?
Megerősíti a gyermekben az állandóságot. A legtöbb gyermeknek hektikus az időbeosztása, már szinte óvodás kortól. Ezek a szünetek jót tesznek az agynak, segítenek a gyermeknek még több energiával feltöltődni a nap második felére.
Az anyának is jó, ha van ideje fellélegezni addig, ameddig a gyermek önállóan eljátszik.
Az unalom kreativitást szül. Ha egy gyermek unatkozik, arra ösztönzi, hogy alkosson, találjon ki saját játékötleteket.
Hogy próbáljuk szülőként "rászoktatni" a gyermeket a csendes játékidőre?
Akkor érdemes elkezdeni, amikor a gyermek már lassan elhagyja a délutáni alvást. A csendes játék segít megerősíteni a gyermekben, hogy ez is ugyanolyan fontos része a napnak, mint a délutáni alvás.
Legyen a gyermek szobájában egy csendes sarok, ahol könyveket, legót, építőkockákat, plüssöket helyezünk el! Minél egyszerűbb a játék, annál jobb!
Kezdjétek napi 5 perccel és fokozatosan növeljétek az időt! Néhány hét múlva már 20-30 percet is eljátszhat a gyermek önállóan!
Bátorítsd a gyermekedet, hogy nyugodtan vegye át az irányítást és válassza ki, hogy milyen játékokkal szeretne játszani a pihenőidőben!
Mit tegyünk ha a gyermek teljesen elutasítja az önálló játékidőt?
Semmiképp sem ajánlott a gyermeket olyan rutinra "kényszeríteni", amit ő nem szeretne. Lehet, hogy még nem áll készen arra, hogy egyedül eljátsszon. Az is lehet, hogy olyan időszakot él át, amikor nagyon szeretne állandóan anya közelében lenni. Ilyenkor tarts szünetet a csendes játékidő bevezetésében és összpontosíts azokra a tevékenységekre, amelyekben a gyermeked igazán örömét leli! Töltsd fel azokat a képzeletbeli "szeretettankokat" és később újra megpróbálhatod az önálló játékidőre szoktatást!