Hogy nevelhetünk lelkileg erős gyermeket egy mentálisan instabil világban?
Mit is jelent ha valaki lelkileg erős? Azt, hogy könnyen felül tud emelkedni a kudarcokon és a nehéz időszakokon, nem hagyja, hogy a negatív spirál "behúzza".
Valamilyen formában mindenki azzal küzd, hogy mentálisan erős maradjon a nehéz élethelyzetek ellenére. Mindenki máshogy kezeli a megpróbáltatásokat, aszerint ahogy a szülőktől megtanulták, ahogy felnőttek. Egyre több ember szenved a világban valamilyen mentális betegségben, s ez sajnos egyre több gyermeket is érint.
Van arra mód, hogy megfelelően felkészítsük gyermekeinket az élet nehézségeivel szemben? Hogy tudjuk csökkenteni annak az esélyét, hogy elkerüljék a mentális betegségeket?
Úgy biztos, hogy nem, ha elzárjuk őket a negatív behatásoktól. Minél inkább próbáljuk a "biztonságos burokban" tartani őket, felnőtt korban annál nehezebben fogják viselni az őket ért kudarcokat, nehézségeket.
A legjobb, ha az ő szintjükön, de engedjük, hogy szembe nézzenek a világgal és annak minden zavarával, miközben tudják, hogy mellettük vagyunk, számíthatnak a szüleik támogatására.
Fel kell készíteni őket arra a világra, amelyben fel fognak nőni és nem arra, amelyben mi SZERETNÉNK, hogy felnőjenek.
Minden generáció más-más világban nőtt fel, fontos, hogy ne gondoljuk azt, hogy ők is abban a világban nőnek fel, mint amiben mi.
Amikor még kicsik a gyermekek, sokkal könnyebb kitalálni, hogy mire van szükségük. (Összebújás, puszi, ölelés, közös családi programok...)
De 7-10 éves koruk környékén már sokkal nehezebb a dolgunk. Szülőként tájékozódnunk kell arról, hogy a mai társadalomban mivel néznek szembe a gyermekeink, mivel tudunk hatni rájuk.
Hogy nevelhetünk lelkileg erős gyermeket egy mentálisan instabil világban?
A nehézségek és a kudarcok az élet velejárói. Ahelyett, hogy mindentől óvjuk őket, inkább engedjük meg nekik, hogy saját maguk küzdjenek meg egy-egy feladattal. Ezzel megszerzik azt a fajta magabiztosságot, ha valami kihívás kerül az útjukba, egyedül is képesek vele megbirkózni. Legyünk figyelmesek és ismerjük fel, hogy hol van a határ!
Legyünk empatikusak! Tanítsuk gyermekeinket mások elfogadására! Soha ne hagyd, hogy a gyermeked egyedül maradjon a negatív érzelmeivel! Ez azt jelenti, hogy együtt érzel vele, biztosítod róla, hogy mellette állsz és rád mindenben számíthat. Mutasd meg nekik, hogy tudnak kijönni a "gödörből" és magyarázd el, hogy miért fontos, hogy ne maradjanak benne! A szülő feladata azt is megmutatni, hogy a kudarc rendben van...Kérdezd meg, hogy kér-e tanácsot! Ha nem, akkor nyugtasd meg azzal, hogy bármire szüksége van, mellette állsz!
Ne küldd a szobájába egyedül, ha hibát követ el! A probléma ezzel az, hogy elszigetelődnek. Ők még nem tudnak az érzelmeik között eligazodni, a szülő feladata ezt megtanítani nekik. Mondd meg neki, hogy várni fogsz ameddig megnyugszik és készen áll helyre hozni a dolgokat!
Nevezd nevén, ha a gyermek kudarcot vall, ha valakit megbántott, vagy hibát követett el! Szembesítsd, hogy a hibáknak milyen következményei vannak másokra nézve, így megtanulják, hogy kell felelősséget vállalni a saját tetteikért.
Tanítsd gyermekedet önzetlenségre és szabj határokat! Egy olyan világban, ahol rengeteg nárcisztikus, énközpontú fiatal nevelkedik, kiemelten fontos, hogy gyermekeinknek megmutassuk, hogy lehet örömöt találni a másokról való gondoskodásban, miközben önmagunkról is gondoskodunk.
Felügyeld és korlátozd a gyermeked képernyő idejét! A mentális egészsége megóvása érdekében ez elengedhetetlen. Ne engedd, hogy olyan tartalmakhoz férjen hozzá, amelyek nem felelnek meg az életkorának!
Vond be őket a házimunkába! Kicsi korban nagyon élvezik a teregetést, sepregetést, vagy a pakolást. A tinédzsereket pedig felkészíti az önállóságra, ha elköltöznek otthonról könnyebben fognak boldogulni az életben!
