"A zenei fejlesztés célja a zenés öröm, a zenei érdeklődés felkeltése, a zenei ízlés formálása" - interjú

A zenei nevelés már az élet korai szakaszában, az anyaméhben elkezdődik. Milyen stílusú zenétől érzi a legjobban magát a baba a pocakban?

A gyermek első élményeit valóban magzati korából szerzi: hallja az édesanyja szívdobogását, a véráramlás moraját és a külvilág szűrt hangjait. Első zenei tapasztalása is a ritmikus szívdobogás. Ha az anya teste bekapcsolódik a zenére – énekel, táncol, ritmusra mozog -, az közvetve hat a babára is. A magzat édesanyja érzéseit, rezgéseit veszi át. Ha az anya örömét leli a hallott zenében, az jó a babának is. Az anya ellazulása, boldogsága endorfinnal (boldogsághormonnal) tölti fel mindkettejüket. Így én ezt mondanám aranyszabálynak, azt hallgasson a kismama, amit egyébként is szeret.
Természetesen megjegyezhető, hogy a nyugodtabb lüktetésű zene a szívünkre is megnyugtatóbban hat (60-70 BPM), kiegyensúlyozottabbá tesz, míg pl. egy rock (120-140 BPM) inkább felpörgeti a szívverést, értendő ez anyára és magzatra egyaránt.
A barokk klasszikusokat (Mozart, Vivaldi) szokták még előszeretettel ajánlani, ugyanis ez a zenei stílus kezeli a legkifinomultabban a harmóniákat, a dinamikákat, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket. Azonban ha a kismama ezt a stílust ez idáig nem preferálta, és számára nem megnyugtató, természetesen ne most vásároljon be klasszikusokból.

Hogy befolyásolja a 0-3 éves korú kisgyermekek fizikai és mentális fejlődését a rendszeres zenei fejlesztés?

Ez az az életszakasz, amikor a gyermek őszintén kíváncsi, érdeklődő, tulajdonképpen mindent magába szív. Érdemes ezért élni ezzel a kiváltságos idővel, és minél többféle zenei stílussal és mozgással megismertetni a gyermeket. Ez lehet népzene, más népek zenéi, világzene, gyerekzene, jazz, klasszikus stb.
A fizikai és mentális fejlesztéseket már az ölbeli játékokkal elkezdjük, ezek a fogalmak szorosan össze is függnek. A baba-mama foglalkozások ilyen játékokat tartalmaznak, hiszen zene – játék – mozgás egyszerre jelenik meg:

• énekléssel a zenei hallást, memóriát, figyelmet fejlesztjük,
• mondókákkal és dalok szövegeivel anyanyelvet, hangképzést fejlesztünk,
• zenehallgatással - élő hangszerjátékkal - érzelemvilágra hatunk,
• a kapcsolt mozdulatokkal az izmokat ingereljük,
• nagymozgással testtudatot, térérzékelést fejlesztünk,
• finommotorikával a tapintó érzékelést fejlesztjük
• a lovagoltatókkal az egyensúlyérzékre hatunk,
• a mozdulatot segítő szülővel a bizalmat, kapcsolatot, lelki kötődését erősítjük,
• és akkor még a humort nem is említettem, amit jócskán bele lehet csempészni ezekbe a játékokba.

A zenei fejlesztés célja a zenés öröm, a zenei érdeklődés felkeltése, a zenei ízlés formálása.

Mit tesznek hozzá a zenei elemek (a ritmus, a dallam, a hangszín) a személyiségfejlődéshez? Miként segíti a zenei nevelés a személyiség kibontakozását?

Erre Kodály Zoltán szavaival tudnék válaszolni: „ A ritmus figyelmet, koncentrációt, határozottságot, beidegző képességet fejleszt. A dallam az érzés világát nyitja meg. Az erőfok változása, a hangszín: a hallószervünk élesítője. A zenei nevelés a gyermek érzés- és élményvilágára hat. Nyitottá és befogadóvá teszi fülét és lelkét egyaránt. A gyermek ha zenét hall rugózik, kezével hadonászik, kisgyermekként táncol, forog, ugrál. Mindig hagyjuk szabadon kifejezni önmagát, ebben ne korlátozzuk. A zenére végzett mozdulatokkal nemcsak örömét fejezhetik ki, de frusztráltságukat is feldolgozhatják – kell néha az ugrálás, dobolás, szabadtánc.

Pedagógusként, hogy látod? Milyen pozitív változást indíthat el a zeneterápia az átlagostól eltérően fejlődő kisgyermekek körében?

A zeneterápia a zenét és a zenei elemeket (hangszín, ritmus, harmónia) mint eszköz használja, ahol a folyamaton van a hangsúly. Fontos megjegyeznem, hogy zeneterápiás tevékenységet képzett zeneterapeuta végezhet idehaza, ilyen szakképesítéssel nem rendelkezem. A téma iránt azonban nagy érdeklődéssel vagyok, továbbképzéssel kerültem közelebb ehhez a területhez.
Például egy 2-3 éves beszélni tanuló gyermeket könnyen motiválhatunk hangszerrel. Kezébe adunk és mi is kezünkbe veszünk egy-egy csörgőt, majd utánzósat játszunk: játszok egy rövidke zajszösszenetet, majd a gyermeket biztatom az utánzásra. Ezt fokozhatjuk, ha hangos-halk dinamikával játszunk, vagy rövidebb-hosszabb „dallamot” rázunk. Sőt akár forgással, vagy énekhanggal is fokozhatjuk. Így kiépítünk egy kapcsolatot, és párbeszédet, amire lehet majd építkezni.
Ugyanez történik ovis korosztállyal is, aki esetleg kevésbé mer szóban megnyilatkozni, az a hangszer közvetítésével „beszélhet”.
Végeredményben a zeneterápiás módszerek alkalmazásával a gyermeknek lehetőséget adunk saját tempójában kibontakozni, és eszközt is biztosíthatunk számára.

A zenei tehetség egész korán megmutatkozik a gyerekeknél. Mik azok a korai jelek, amikből szülőként arra következtethetünk, hogy gyermekünk tehetséges?

Gyermekek esetében tehetségígéretekről beszélhetünk. A szülő azt tapasztalhatja, hogy gyermekének a zene iránti érdeklődése és kitartása nagymértékű, és kreatív. Igényli a zenehallgatást, melyre szabadon vagy akár lüktetve mozog, hangszerrel (ritmushangszerrel) kíséri. Igényli a zenés foglalkozásokat, előadásokat. Sokat énekel játék vagy rajzolás közben, dallamokat költ, bátran vesz hangszert kezébe és játszik velük (ukulele, gyerekgitár, kazu, síp, furulya, dob, csörgő, ritmusbot). Ezeket tapasztalva támogassuk érdeklődését és motiváljuk újabb hangszerek ajándékozásával és zenei stílusok bemutatásával.
Iskolás korban, amikor kottából olvas, és hangszeren tanul játszani derül ki igazán kitartása, odaadása, feladatéhsége. Ehhez azonban már támogató és motiváló környezetre is szükség van, amit a család, tanárai és barátai adhatnak meg.

Szerinted egy átlagos, magyar óvodában megkapják a gyermekek a szükséges zenei fejlesztést, vagy ezen a területen sem ártana az innováció?

Az óvodai nevelési program már 1971 óta tartalmazza az ének-zene tevékenységet. Kodály Zoltán elméleteit Forrai Katalin rendezte módszertani alkalmazásba, mely jelenleg is az óvónők bibliája. Mivel jómagam külső foglalkozásvezetőként lépek az intézmények kereteibe, ezért elsősorban a 2019-ben végzett szakdolgozati kutatásomra tudok alapozni. Azok az óvodapedagógusok játszanak többnyire hangszeren a gyerekeknek (furulyán, hegedűn, gitáron), akik gyermekként zeneiskolába jártak. A felmérés egyértelműen azt eredményezte, hogy lenne igény zenei továbbképzésre és az alternatív zenepedagógiai módszerek megismerésére.

Ha a gyermek hangszeren játszik, hogy hat az idegrendszerére?

Hangszerjáték közben az agy minden része egyidőben aktivizálódik, különösen az auditív, vizuális és motoros funkciókért felelős területek. A zenélés összeköti a két agyféltekét, azokat harmonizálja.
Amikor hangszeren játszunk, a bal agyfélteke felelős a nyelvi és matematikai feladatokért; vagyis a kottaolvasásért és a mozdulatokért (nyelv, ujjmozgás, kar, láb, légzés), hogy azok pontos időben szólaltassák meg a hangokat. A jobb agyfélteke a kreativitásért felel, vagyis az adott mű megformálásáért. A zenélés így a két agyfélteke szoros együttműködését aktivizálja, melynek eredménye az ingerületek gyorsabb átvitele. Ennek köszönhető, hogy akik hangszeren zenéltek, nekik a problémamegoldó képességük is hatékonyabb és kreatívabb.

Hogy változik a zenéhez fűződő kapcsolatunk az egyes életkori szakaszokban?

Az első zenei élmények a magzati korban hallott morajok és az anyai szívritmus. Csecsemő- (0-1 év) és kisgyermekkorban (1-6 év) találkoznak közvetlen módon az ének és mozgás kapcsolatával. Például amikor az édesanya hintáztatja, lovagoltatja gyermekét. A ritmikus mozgások hatnak a gyermek idegrendszerére, egyensúlyérző szervére ingerületbe jön, és ez segíti az agy fejlődését.
Óvodában (3-6 év) kezdődik a tudatos, módszertani ének-zene fejlesztés, ahol a gyermeket életkori sajátossága szerint nevelnek: odafigyelve hangmagasságra, kis hangterjedelemre, rövid dallamra, mozdulatok rendezettségére. E korosztály zenei alapjait a gyermekjátékdalok, népdalok és magas színvonalú zenehallgatási anyagok adhatják. Törzsök Béla úgy fogalmaz, hogy „műremeknek” kell lennie a hallgatott zenének.
Ez a korosztály népi gyermekdalokat játszik, hogy megéli a zene és cselekvés kapcsolatát. Például amikor kígyózva énekelnek (Tekeredik a kígyó), párválasztót játszanak (Hatan vannak a mi ludaink), vagy szembekötőset játszanak (Koszorú, koszorú).
Gyermekkorban (6-13) iskolai keretek között a népdalok és más népek dalai mellett a klasszikus zene kap még nagyobb hangsúlyt. Melyet ajánlatos kiegészíteni a 20-21. századi zenékkel is. Ez nagyon is érdekli a jelen kor serdülőit (13-16 év) és ifjúságát (16-25), hiszen igazán sok stílust jelenít meg (jazz, blues, rock, világzene, filmzene, stb.).

Tündi foglalkozásairól itt olvashatsz bővebben.