10 érdekesség a szenzorossággal kapcsolatban

Az angolszász szakirodalmakban SPD (Sensory Processing Disorder) néven ismert szenzoros integrációs zavar, igen elterjedt témává vált napjainkban, ugyanis egyre több gyermeket érint. Az alábbi cikkben Lukács-Tóth Boglárka gyógypedagógus, mozgásfejlesztő, etetésterápiás konzulens 10 érdekes információt oszt meg, a gyakran „szenzorosság”-ként emlegetetett témával kapcsolatban.

1. Mit is jelent a „szenzorosság”?

A szenzoros integráció egy olyan képesség, amelynek segítségével szervezzük, feldolgozzuk a külvilágból és a saját testünkből érkező információkat. Ezeket az ingereket kapcsolatba hozzuk, összegezzük és választ adunk rájuk. Ha ez a folyamat sérül- akár alul,- akár túl,- tehát atipikusan működik, szenzoros integrációs zavarról beszélünk. Természetesen ennyi információ nem elegendő a megállapításához, a szenzoros integrációs zavart hozzáértő szakemberek (gyógypedagógus, pszichológus, mozgásterapeuta, pszichiáter, neurológus) egy, vagy többalkalmas felmérés során diagnosztizálják.

2. A szenzorosság nem betegség!

Fontos tudnivaló, hogy a szenzorosság nem egy gyógyíthatatlan betegség! A jelenlegi legfrissebb kutatási eredményeket alapul véve, nem az agy szerkezete sérül, hanem maga a működése nem megfelelő hatékonyságú. Azonban abban a legtöbb szakember egyetért, hogy a korai felismerésnek és a Magyarországon is elérhető színes fejlesztési lehetőségeknek köszönhetően, szép eredmények érhetők el, a tünetek enyhülhetnek vagy akár teljesen el is tűnhetnek.

3. Komplex tünetegyüttes útvesztői

A szenzorosság tünetei igen komplexek, ezért is olyan nehéz a felismerés és a diagnosztizálás. A nehézségek megjelenhetnek a mozgás, a beszéd, az étkezés és a pszichés fejlődés területein is. Tehát egy szenzoros gyermek estében egyidőben előfordulhat koordinációs zavar, beszédészlelési nehézség, étkezési és szocializációs probléma egyaránt.

4. Nem eszik meg semmit…

Igen gyakran megjelenő nehézség a gyermek extrém válogatóssága. Ez olyan súlyossá is válhat, ami a gyermek egészségét károsan befolyásolja különösképpen akkor, hogy ha nagyon beszűkül az elfogyasztott ételek repertoárja. Ha belegondolunk, étkezés közben rengeteg információt kell feldolgozni az agyunknak. Ezek közül néhányat említve, az étel: színét, formáját, hőmérsékletét, illatát, hangját, ízét, állagát, tapintását. Tehát logikus, hogy ha maga az integráció, a feldolgozási folyamat sérül, az nehézséget okozhat az étkezésben. Ha ilyen probléma alakul ki és tünetek több hónapon keresztül fennállnak javaslom a szülőknek, hogy mihamarabb forduljanak kompetens szakemberhez (gyermekorvos, dietetikus, gyógypedagógus, pszichológus, pszichiáter).

5. Valóban „túlhall” a gyermek?

A szenzoros gyerekeket gyakran diagnosztizálják „túlhallással”. Ez egyre több szakember véleménye alapján- saját meglátásom szerint is- kissé elavult kifejezés, ugyan is nem írja le teljes egészében a jelenség komplex mivoltát. A „túlhallás” kifejezés alapján arra gondolhatunk, hogy a gyermek füle érzékeny és intenzívebben, azaz túl hallja a környezet hangjait, mint társai. Azonban a szenzoros gyerekek hallásérzékenysége, hallási érintettsége ennél sokkal többrétű lehet. Azt is magában foglalhatja, hogy a gyermek nem képesek kellően feldolgozni és differenciálni a külvilágból a hallószervek felé érkező információkat. Leggyakrabban általam emlegetett tapasztalati példa: a szenzoros gyermek csendes szobában minden beszédhangot tisztán hall, azonban zajos környezetben (pl.: a buszon vagy az osztályteremben) már nem képes kiszűrni a zajos háttérből a felé irányított információkat. Emitt sokszor úgy tűnhet, hogy nem figyel, de ennél sokkal többről van szó. Ez a folyamat nem a gyermek akaratán múlik, hanem az idegrendszerének az atipikus működésén.

6. Túlzottan érzékeny, vagy nem elég érzékeny?

Igen összezavaró információ lehet, hogy egyes gyermekek nagyon erősen keresik az ingereket, mások hárítják azokat. Az a gyermek is lehet szenzoros, aki könyékig túr az ételben és az is, aki néhány másodpercig képes elviselni, hogy az étel a bőréhez ér. Ugyan is az atipikus működés jelentheti azt is, hogy a gyermek ingerkereső (valamit mindig rág vagy tapogat, folyton mozog, észre sem veszi, ha megüti magát), és azt is jelentheti, hogy hárító (megijed a zajoktól, koordinálatlan, érzékeny, válogatós). Az egyéni szenzoros profil- a korábban említett, hozzáértő szakemberek segítségével térképezhető fel.

7. Terápiás segítőkutyusok varázsereje

A szenzoros integrációs zavar kezelésére alkalmazott mozgásterápiákon túl, véleményem és tapasztalatom szerint remek eredmények érhetők el, egyes kiegészítő fejlesztésekkel, például terápiás segítőkutyával asszisztált terápiával. Sok gyermek számára nehézséget okoz az emberekkel (felnőttekkel és/vagy kortársakkal) való kapcsolatfelvétel. Meglehet, hogy az említett gyermek számára a kutyusokkal való kommunikáció sokkal tisztább és gördülékenyebb. Azt tapasztalom, hogy ha kialakul a bizalom a kutya és a gyermek között, akkor a gyermek nagyon sok érzékenységét képes „leküzdeni” a kutyus kedvéért. Pedig tény, hogy a kutyus nyáladzik, szőrös és sajátos az illata, tehát maga a szenzoros kavalkád. Az egyik kis páciensem- aki életében nem kóstolt, tapintott vagy szagolt azelőtt joghurtot- képes volt leküzdeni érzékenységét az általa imádott terápiás segítőkutyus kedvéért. Sőt, azt is hagyta a kutyusnak, hogy lenyalja a joghurtot az orráról. Ezt nevezem igazán hatékony eredménynek! Azonban fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezzel nem arra szeretném bíztatni a szenzoros gyerekek szüleit, hogy gondolkodás nélkül szerezzenek be otthonra egy kutyust! Ugyanis a terápiás segítőkutyus toleranciája, magatartása évekig tartó kemény tanulási folyamat eredménye.

8. Úszás, mint terápiás hatású sport

Előszeretettel ajánlom a szenzoros gyerekek kiegészítő fejlesztésként az úszást. Ugyan is azon túl, hogy az úszás remekül fejleszti a mozgásos területeket és elősegíti az idegrendszer érési folyamatait, igen intenzív szenzoros ingerlést ad a testnek. Természetesen azon gyerekek esetében, akik nem kedvelik a vizet, érdemes szakember véleményét kérni a megismertetéssel kapcsolatban.

9. Szenzorosság vagy autizmus?!

A szenzoros integrációs zavar és az autizmus spektrumzavar tüneteit gyakran összekeverik a szülők. Ezt érthető, hiszen a két jelenség között rengeteg átfedés van olyannyira, hogy az egyik jelenléte nem zárja ki a másikét. A szülőknek azt javaslom, hogy forduljanak olyan szakemberhez a diagnózis felállításával kapcsolatban, akiben megbíznak, mielőtt maguk próbálnák megállapítani, mi lehet a gyermekük problémája. Ugyanis a szakemberek számára is igazi kihívás a differenciáldiagnosztika. Az ilyen komplex tünetegyüttesek diagnózisának pontos felállításához több szakember- akár egy egész szakmai team- együttműködése lehet szükséges.

10. Segítség, érzékeny a gyermekem!

Érzékeny gyermek szülőjének lenni igazi kihívás. Mi szakemberek azon dolgozunk, hogy minél több oldalról támogassuk a családokat. Egy kedves kollégámmal, Kemény András egészségpszichológussal 2023 őszén online interaktív szülőcsoportokat indítunk „Segítsék, érzékeny a gyermekem!” néven. Andrással évek óta együtt dolgozunk co-terapeutaként és azt tapasztaltuk, hogy a gyermekek fejlesztésén túl elengedhetetlen a szülők támogatása. Hiszen a terápia nem ér véget akkor, amikor a gyermek kilép a fejlesztő szobából. Hisszük, hogy eredményesebb fejlődés érhető el akkor, hogy ha a szülő is megérti az ok-okozati összefüggéseket és az adott szituációban tudatosan próbál reagálni a gyermek jelzéseire. Szeretettel várjuk az „érzékeny” gyermekek szüleit szülőcsoportjainkban. Jelentkezni az alábbi elérhetőségen lehet: utravalofejleszto@gmail.com 

Lukács-Tóth Boglárka

Óvodapedagógus, Gyógypedagógus-Logopédus,

Mozgásfejlesztő, Etetésterápiás Konzulen