Korábbi cikkünkben a várandósság alatti lelki és pszichés változásokat jártuk körbe szakértőnk segítségével, most pedig a szülés utáni depressziót vettük górcső alá. A szülés utáni időszak egy igazi érzelmi hullámvasút. Szentes-Torkos Dóra szakértőnkkel, most a szülés utáni depresszióról beszélgettünk, nem szokványos megközelítésből.
El lehet kerülni tudatosan a szülés utáni depressziót? Vagy teljesen váratlanul bármelyik anyukára "lecsaphat"?
Nem, nem csap le egyetlen anyára sem előzmény nélkül a szülés utáni depresszió.
Egyrészt kimutatható egyfajta biológiai érzékenység, amely megnövekedett, ha már előzőleg is előfordult az élettörténetben szorongásos, depressziós epizód, ami ellen esetleg még gyógyszert is kellett szednie a nőnek. Korábban elszenvedett szülés körüli vagy meghatározó családi veszteségek is emelhetik a kockázatot. Ezt az édesanya - jó esetben - tudja magáról, jelezheti védőnőjének. Megszervezheti azt a védőburkot, amelyben ezt a hangulatilag instabilabb, szülés körüli és gyermekágyas időszakot eltöltheti.
A védőburok lehet kifejezetten szakmai is, fordulhat pszichológushoz, perinatális szaktanácsadóhoz, hogy a várandósság, szülés körüli időszak sodró változásain, esetleges veszteségeinek feldolgozásával átsegítse egy szakember. Kezdeményezhet gyakoribb konzultációt védőnőjével, aki praktikusan is felkészítheti az elkövetkező időszak feladataira.
Ugyanakkor a legfontosabb, amit tehet, hogy a párkapcsolati-családi kötelékeken belül tudatosan kialakít egy védőhálót, amely a várandósság második felétől a szülés utáni 2. hónap végéig fokozott testi-lelki biztonságáról gondoskodik. A szakirodalomban úgy mondjuk, a kismamának ahhoz, hogy jól legyen, és babájáról megfelelőképpen gondoskodni tudjon, először is "etetve-szeretve" kell lennie. Mit is jelent ez? Szó szerint azt, hogy a környezete gondoskodik a testi-lelki szükségleteiről. Főz rá, mos rá, ölelő szeretetben tartja, elvárások nélkül meghallgatja, félelmeivel, átélt élményeivel elfogadja, bátorítja, fokozatosan kialakuló kompetenciáiban megerősíti őt. Eleinte átveszi a megterhelő feladatok nagy részét, hogy az anya csak önmagára, saját testére és babája megismerésére figyelhessen. Elődeink jól tudták, hogy a gyermekágyas időszak csakis erről szól, a baba megismeréséről. Nem minden anyában indul meg azonnal a szerelem kisbabája iránt. Ehhez sok közös idő kell. A napok egymásutánja, melyben szép lassan felismeri érzelmeit, elkezdi látni, érteni őt. Nem elvárás, hogy azonnal szeresse is őt. Csak figyelje, tapasztalja, szokja meg. Ezt akkor tudja megtenni, ha semmi más nem vonja el a figyelmét. Ezért jó, ha ő is ölben van, megtartva, hogy erőforrást adjon számára ehhez a szép, de időnként rögös feladathoz.
Egy kisbaba minden érzelmet átvesz az édesanyjától. Mit tanácsolsz azoknak az anyáknak, akik átestek szülés utáni depresszión, (és bár nem az ő hibájuk és nem tehetnek róla) mégis lelkiismeretfurdalásuk van? Esetleg félnek attól, hogy az ő lelkiállapotuk túlságosan nyomott hagyott a kicsiben.
Azt javaslom azoknak az anyáknak, akik esetleg ezen az egyébként megengedetten göröngyös úton elakadtak, és tartósan negatív hangulatokat élnek-éltek át, netán kényszeres szorongásokkal, gondolatokkal küzdenek a baba egészségét, fejlődését, illetve önmaguk kompetenciáit illetően, forduljanak mielőbb szakemberhez! Szerencsére ezen időszak jellemzője, hogy a személyiség olyan nyitott ilyenkor, hogy a megakadások és az esetlegesen átélt traumák könnyen oldódnak, ha időben történik a beavatkozás. Minél kevesebb ideig konzerválódik a lehangolt, beszűkült, negatív állapot, annál hatékonyabban gyógyítható. Olyan döbbenetes változások érhetők el már egy-két alkalmas konzultáció során is, hogy anya és baba kapcsolata maradandó nyom nélkül reparálódhat. Csak időben és őszintén kérjen segítséget az anya (és akár az apa párosa)! Inkább akkor történhet baj, ha titokban maradnak az eltagadott érzelmek. Az okozhat igazán a babánál elhúzódó, tartóssá váló megnyugtatási, táplálási nehézségeket. Nem szégyen egy ilyen új helyzetben szakértő támogatásért fordulni! Hisz' mindannyiunknak el kell valahol kezdenie ezt az új tudományt - amit a szülővé válás jelent...
Szentes-Torkos Dóra, klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta, integratív hipnoterapeuta